Nagy László azon kevés ismert és elismert élsportolók egyike, aki nem azért hord napszemüveget, hogy a rajongók ne ismerjék fel az utcán, hanem azért, mert egyébként a szemébe sütne a nap. Az pedig így tavasz végén, nyár elején igen kellemetlen, főleg a mediterrán Barcelonában.
Ha egy szurkoló megszólítja az utcán, minden további nélkül vált vele néhány szót, odakanyarítja a szignóját az elé dugott papírosra és átkarolja a lelkes ismeretlen ismerőst egy közös fotó erejéig - minderről abban a tíz percben győződhettünk meg, amíg a katalán sztárklub kézilabdacsarnokától, a Palau Blaugranától elsétáltunk Nagy László lakásáig, ami a forgalmas körúton található.
Ennek ellenére a magyar válogatott csapatkapitánya váltig állítja, ebben a városban nem érdekli az embereket a kézilabda. Csak a futball és más semmi. Meghökkentő, amit mond, de ha belegondolunk, sokkal gyakoribb beszédtéma, hogy sérült-e Ronaldinho vagy hová igazol Eto'o, minthogy Iker Romero félpályáról ejtette át az ellenfél kapusát, Nagy László pedig tíz méterről vágta a labdát bal felsőbe a hétvégi meccsen.
Míg a fenti kijelentésen dilemmázunk, már nyílik is a lift az ötödiken, megérkezünk. Vendéglátónk szinte még el sem fordítja a kulcsot a bejárati ajtóban, s már is megrohamoz bennünket Dödi, a házőrző.
A hatéves amerikai bulldog szabadfogású birkózókat megszégyenítő vehemenciával támad, mi pedig védekezünk. Szerencsére az igencsak egyoldalú harc nem véresen komoly, Dödi csak játszik. Miután a házigazda kihámozza kislányát, a tízhónapos Deborát a babakocsiból, nyugalomra inti az ebet és körbevezet minket.
A bevezetőben említettük, hogy Dödi több-kevesebb sikerrel látja el a házőrzői teendőket, hogy miért? A közelmúltban a kutyus angyali nyugalommal asszisztált egy besurranó tolvaj portyájához, végül azonban összeszedte minden bátorságát, és nyomatékosabban adott hangot jelenlétének, így a rabló dolgavégezetlenül menekült el.
A lakás egyébként pontosan olyan, mint amilyet elképzeltünk: modern, elegáns, mégis visszafogott. Az uralkodó színek a bordó, a csokoládébarna és az ekrü, a nappalit pedig a kényelmes bőr ülőgarnitúra teszi otthonossá. Központi helyen lóg a falon egy festmény, amelyen Laci és Erika látható, a háttérben Szeged és Barelona egy-egy szimbólumával, a Dómmal és a Sagrada Familiával. Műalkotásokban azért Debora sem szenved hiányt, néhány hónapja egy cukrászmester különleges csokiszoborral lepte meg a kislányt.
Miután kibeszéltük a Barcelona kézilabdacsapatát és a magyar válogatottat is, Dödi – labdával a szájában - ismét játékra jelentkezik. Laci eloszlatja a kételyeinket, a kutyus már nem féltékeny Deborára, tudomásul vette a családi hierarchia átalakulását. Ezután a háziasszony – aki egykoron szintén kézilabdázott, de egy sérülés idejekorán véget vetett pályafutásának - Erika veszi át a szót.
Elárulja, hogy más „Barca-feleségekkel" ellentétben nem követi minden nap minden órájának minden percében férjét, például az idegenbeli meccsek nagy részét csak a tévén vagy az interneten nézi. A zaragozai Király kupa-döntő volt számukra a debütálás, ekkor kísérte el Erika és Debora először együtt a családfőt.
A Barcának ezúttal azonban az ő drukkolásuk sem segített, a kupadöntőt nagy csatában, hihetetlen izgalmak után a legfőbb rivális, a Ciudad Real nyerte. Akárcsak a spanyol bajnokságot és a Bajnokok Ligáját. A bajnokságban a Barca második lett, a BL-ben pedig az elődöntőben búcsúzott.
A várakozáson aluli klubszezonnál is jobban bántja Nagy Lászlót a pekingi olimpia, ahol nem lehet ott az athéni negyedik magyar férfi kézilabda-válogatott. Miközben a járókájával egyre nagyobb sebességi fokozatba kapcsoló kislánya nyomába ered, szakmai elemzésbe kezd a nemzeti csapat kapitánya.
Állítja, a londoni ötkarikás játékok kvalifikációs világversenyein a csapat nem engedheti el a gyeplőt, ha a kezében van a sorsa, akkor élnie is kell az eséllyel, és le kell győznie a soron következő ellenfelet. Mert azt már az elmúlt vb-n és Eb-n megtapasztalhattuk, hogy abból sok jó nem sül ki, ha a vetélytársaink egymás elleni eredményeivel számolgatunk…
Nagy Lászlót 2013-ig köti szerződés a Barcelonához, addig esze ágában sincs klubot váltani. Ha akkor, 32 évesen mégis úgy döntene, tovább áll, vélhetően csak nevelőegyesülete, a Pick Szeged jöhetne szóba. De ha már most a hazatérést fontolgatná, nem tudná megmondani, hogy a még csak bölcsődés Deborát melyik barcelonai gimnáziumba szeretné majd járatni. Csakhogy ő már pontosan tudja.
