NAGY LÁSZLÓ EXKLUZÍV VB-NAPLÓJA - ITT!
KAPUSOK:
Fazekas Nándor (8) – Megmutatta, hogy legény a gáton, kilépett Puljezevics Nenad árnyékából, bravúrok sorozatával járult hozzá válogatottunk eredményes szerepléséhez. Gummersbachból hazatér Veszprémbe, Dejan Pericsnek is méltó riválisa lehet.
Puljezevics Nenad (6) – Vitán felüli, világklasszis kapus, hírnevét azonban nem tudta ezen a tornán tovább öregbíteni. A kilenc mérkőzésből kettőn így is extrát nyújtott: a románok és a koreaiak legyőzésének tevékeny részese volt. Búcsúzik tőlünk, lemondta a válogatottságot.
SZÉLSŐK:
Iváncsik Tamás (6) – Remekül kezdte a vébét az MKB Veszprém szélsője, aztán a szlovákok elleni csoportmeccs hajrájában felelőtlenül elszórt labdája megbosszulta magát, ezen a hibán nem is igazán tudott túllépni a folytatásban. Néhány villanással azért jelezte, bombáitól és ejtéseitől retteghetnek a kapusok.
Iváncsik Gergő (7) – Az idősebbik Iváncsik-fivér alaposan kitett magáért, megbízható teljesítményt nyújtott, extrák nélkül. Védekezésben és támadásban is biztos pont volt, a jövő januári ausztriai Európa-bajnokságon kulcsjátékosa lehet a magyar válogatottnak.
Harsányi Gergely (6) – Kevés lehetőséget kapott, amikor viszont a pályán volt, meg is hálálta a bizalmat. A svédek elleni, középdöntős rangadón győztes gólt szerzett, a végjátékban a helyén volt a keze és a szíve. Talán érdemes lett volna többet játszatni.
Törő Szabolcs (5) – Epizodista volt, csak elvétve jutott szóhoz. A franciák elleni csoportmeccsen Iváncsik Gergő kimaradt a keretből, ekkor lehetőséget kapott, de ő sem tehetett sokat, asszisztáltunk az olimpiai bajnok ötgólos győzelméhez.
ÁTLÖVŐK:
Nagy László (9) – Igazi vezéregyéniség volt a csapatkapitány. Sérült kézfeje sem akadályozta meg abban, hogy tolja a csapat szekerét. Falunknak bástyája volt, támadásban pedig szórta a gólokat: 41-szer talált be a torna során, ezzel a magyar válogatott legeredményesebb tagja volt a tornán.
Ilyés Ferenc (8) – Méltó partnere volt Nagy Lászlónak a nehéztüzérek sorában, a csapatkapitányhoz hasonlóan szinte végig pályán volt, elől és hátul is létfontosságú volt a jelenléte. Az egész torna során magas szinten kézilabdázott, nélküle nem jutottunk volna idáig.
Mocsai Tamás (6) – Nem okozott csalódást, de nem is váltotta meg a világot Horvátországban. Többnyire csereként vetette be a kapitány a jobbátlövő posztján, olykor-olykor irányítóként is bizalmat szavazott neki. Több van benne.
Putics Barna (4) – Az Essenből Barcelonába igazoló átlövő egyelőre nem vert gyökeret a katalán sztárklubban, a kevés játéklehetőség érződött is a teljesítményén. Csiszolatlan gyémánt, tehetségéről azonban nem győzte meg a publikumot. A szlovákok ellen cunderezve rontott hetest, meg is orrolt rá a szakvezető. A száműzetésből visszatérve sem igazán ment neki.
Katzirz Dávid (5) – A vébé elejét a lelátón ülve követte nyomon, aztán a csoportkör hajrájában és a középdöntőben már tevékeny részese lehetett a tornának. Támadásban nem derült ki, mire képes, védekezésben szerepelt, hátul viszont határozott volt, kőkemény, de sportszerű.
IRÁNYÍTÓK:
Eklemovics Nikola (7) – Súlyos lovaglóizom-húzódása miatt számára a horvátok elleni csoportmeccs jelentette a végállomást, addig viszont remekül mozgatta a társakat. Eddig is tudtuk, hogy olyan irányító, aki inkább játszatja a figurákat, inkább előkészít, mintsem maga fejezi be a figurákat, ez ismét bizonyítást nyert.
Császár Gábor (8) – Eklemovics kiválásával főszerepet kapott irányítóként, a lehetőséget megragadva fantasztikusan játszott. A gólpasszokon kívül higgadtan értékesített hetesekkel és távoli átlövés-gólokkal hívta fel magára a figyelmet. Döntő szituációkban sem remegett meg a keze.
BEÁLLÓK:
Gál Gyula (6) – Nem róla szólt ez a világbajnokság, ennél nagyságrendileg többre képes az MKB Veszprém vasgyúrója. Védekezésben ellentmondást nem tűrő határozottsággal látta el teendőit, támadásban viszont többet vártunk tőle. Lehetőségei többségét értékesítette, de nem tudta elégszer tisztára játszani magát a falban.
Zubai Szabolcs (5) – Hozta az átlagot, nem lógott ki a sorból. Viszonylag kevés játéklehetőséget kapott, így nem léphetett a kulcsjátékosok sorába. Támadó-beállóként Gál Gyula mögött vette számításba a kapitány, a csoportkörben többé, a középdöntőben kevésbé élt a lehetőséggel.
Herbert Gábor (6) – A szövetségi kapitány Gál Gyulát és Zubai Szabolcsot favorizálta támadásban, védekezésben azonban megkérdőjelezhetetlen volt a helye a falban. Meg is mutatta erényeit, mellette senki sem fickándozhatott. Maximálisan kihasználta testi erejét.
