Ezért nyerte meg a BL-t a Győr!

- A legjobb csapat nyerte meg a Bajnokok Ligáját?

Németh András: Igen, sőt, véleményem szerint a Győr már három éve a legjobb kerettel rendelkezik a teljes mezőnyben, csak nem jött ki a lépés, és a szerencse is elpártolt mellőle. Érett már ez a győzelem.

Zsiga Gyula: Egyértelmű. Ha azt vesszük, hogy a sorozatterhelés közepette egyetlen vereséggel csinálta végig a Bajnokok Ligáját, akkor nem lehet kérdés, hogy megérdemelten diadalmaskodott-e a Győr.

Imre Vilmos: Szakmailag és a látottak alapján sem férhet kétség hozzá.

- Az idei Győr kerete döntőrészt a tavalyira épült. Akkor szorosabb volt a küzdelem, több vereség csúszott be és nem is sikerült a diadal. Az idén viszont igen. Az ellenfelek gyengültek? Esetleg az ETO lett jobb?

Németh András: A szezonra rányomta a bélyegét az olimpia, és akkor még nem beszéltünk az Európa-bajnokságról. Különösen nehéz feladatot rótt az edzőkre. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy a Hypo gerincét adó brazil válogatott játékosok rövid nyári pihenője és azóta állandó terhelése nyomán mennyi sérüléssel és a formaingadozással bajlódtak. A Larvik számára a norvégek elnyúló olimpiai és Európa-bajnoki szereplése, döntője bizonyára kihatással volt a teljes idényre, tompaságuk ennek a számlájára is írható. A Győr és a Valcea esetében ezt talán jobban tudták kezelni. Ennyi idegenbeli győzelmet időtlen idők óta nem lehetett látni a BL végső szakaszában, amely a túlterhelés tökéletes bizonyítéka. Azt gondolom, az ellenfelek semmiképp sem gyengültek. Egy Buducsnoszt Podgorica helyett az új szezonra egy tovább erősödött Valcea és Larvik szintén joggal pályázhatott az aranyéremre. A magyar bajnok a tavalyi keretét tovább építve csak jobb, összeszokottabb, erősebb lett, enélkül nem jutott volna el idáig.

Zsiga Gyula: Döntő tényező volt az összeszokottság. A kardinális változás nélkül átélt nyár helyzetbe hozta az ETO-t a riválisokkal szemben, ráadásul úgy sikerült posztra erősíteni, hogy az igazolások be is váltak. Leginkább Raphaelle Tervel (Ambros Martín korábbi csapatától, az Itxakótól hozta el) beépítése volt szembetűnő, egy végtelenül rutinos, tudatos védekezőspecialista érkezett, akinek bekapcsolódása nagyban kihatott a kapott gólok számának drasztikus csökkenésére. Ez Ambros Martín érdeme, ahogy az elődök munkáját tiszteletben tartva maga a BL-győzelem is. Érezhető volt a játékos-edző összhang, 2012-ben a legfontosabb szituációkban hajlamosak voltak a kulcsemberek idegeskedni, kapkodni, rossz döntéseket hozni, ezúttal azonban valaki mindig uralni tudta a helyzetet, akkor is, ha fordítani kellett. A mezőny aligha gyengült, de az tény, hogy a címvédő Buducsznoszt vezéregyéniségei a Valceába igazolva nem voltak, nem lehettek annyira összeszokva. A Larvik ellen pedig a Győrnek volt két ütőkártyája.

Imre Vilmos: Ha az elődöntős csapatokra szűkítjük a mezőnyt, akkor azon a szinten már nincsenek megjósolható eredmények, sem különbségek. Nüanszok döntenek, ahogy a Valcea ellen is döntöttek. A Győr képességei már tavaly is adottak voltak a győzelemre, egy év alatt abban fejlődött nagyot, hogy végre elhitte és pszichésen eljutott arra szintre, hogy képes megnyerni ezt a sorozatot. A finálé előtt, ahogy felsorakoztak a lányok, az arcokról le tudtam olvasni az elszántságot, az egészséges önbizalmat, és nem volt kétségem afelől, hogy megcsinálják-e.

- Melyik volt a legkeményebb ellenfél? Rávágható, hogy a Valcea, amely másodperceken múlt, hogy kiejti Veszprémben a magyar bajnokot. De tényleg itt izzadtak meg a legjobban Görbiczék?

Németh András: A Győr nagyon rossz napot fogott ki a visszavágón, ráadásul a Valcea ellen, amely egy hasonló színvonalú keretet tudott összeállítani a nyáron. Onnantól, hogy szerencsével túlélte a visszavágót és döntőbe jutott úgy éreztem, zsebben van a trófea. Kíváncsi lettem volna viszont arra, mi történik, ha a románoknál nem gyűrűzik be a gazdasági válság, és a teljes tavaszt zavartalan körülmények között játsszák végig. A Larvikot sem szabad leszólni, a fináléban is voltak időszakok, amikor alakulhatott volna másképp. Szerencsére nem így történt.

Zsiga Gyula: Előrehozott BL-döntőt láthattunk a négy között. A Valcea sztárokkal teletűzdelt kerete felvette a versenyt a magyarral, de tudható volt, hogy nem rendezettek az anyagi viszonyok. Márpedig valljuk be, a legszűkebb élvonalat képviselő játékosok „zsoldosok”, akik azért váltanak országot akár egy-két évente, hogy a lehető legtöbb pénzt keressék. Ha viszont a háttér nem stabil, akadoznak a fizetések, az kihat a játékra, pontosan ennek lehettünk szemtanúi a románok esetében. Jakob Vestergaard (vezetőedző - a szerk.) így nem végezhetett teljes értékű munkát, egységesíteni sem tudott. A Ferencváros érdemeit elismerve egy alulmotivált Valceát vert meg a második csoportkörben (23-22-re idegenben, február 3-án - a szerk.), de innentől érezhető volt, hogy előbb-utóbb robban a bomba és kiszabadul a valódi tudás az együttesből. Ezért nem számított akkora meglepetésnek, hogy a kinti győzelem után itthon vért izzadva, Fortuna támogatásával kellett továbbjutni. Rezgett a léc, és feltehető a kérdés, mi lett volna, ha végig ideálisak a feltételek Valceában, de szerencsére nem kell... Nagy fegyvertény volt ez a diadal és ez akkora pszichés erőt adott a lányoknak, hogy nem lehetett kérdés, elhódítják-e a serleget. A Larvik ellen segített a szinte az egész sorozatban extraklasszis teljesítménnyel, 50% felett védő Katrine Lunde-Haraldsen, továbbá Heidi Löke „norvégismerete”, és fejben az sem volt mellékes, hogy a csoportkörben kétszer felülmúlták utolsó riválisukat.

Imre Vilmos: Ahogy említettem, a négy elődöntős csapat közül bármelyik nyerhetett volna. A Valcea centikkel maradt le a döntőről, ahol pedig nem szabad elfelejteni, olimpiai, világbajnoki és BL-finálék sorát megvívó klasszisok alkotta Larvik szerepelt. Sokat megéltek, és ezt a párharcot utólag sem nevezhetjük lefutottnak.

Győr-Larvik 23-22, a visszavágó utolsó percei és a kupaátadás (a Digi Sport felvételei)

- Hat meghatározó légióssal (Andrea Lekics, Eduarda Amorim, Heidi Löke, Jovanka Radicsevics, Katrine Lunde-Haraldsen, Raphaelle Tervel) a keretben ért fel a csúcsra az együttes. Jelenthet ez problémát? Mennyit profitálhat ebből így a magyar kézilabda?

Németh András: A modern sport világában már elképzelhetetlen az élre törni légiósok nélkül, az ETO is egy világválogatott. Ettől függetlenül a magyar kézilabda ezzel csak nyert. Azok, akik ott játszanak abban a közegben, jobbaktól tanulhatnak és értékes tapasztalatokkal gazdagodva fejlődhetnek. Egy ilyen siker raádásul gyermekek tömegét ösztönözheti a kézilabdázásra. Arról nem beszélve, hogy micsoda eufóriát okozott a közvéleményben a győzelem és mutatta meg, mennyire elkötelezett a kézilabda iránt a magyar lakosság.

Zsiga Gyula: Többféleképpen értelmezhető. Úgy, hogy magyar siker, mert magyar csapat érte el, de felfogható másképp is, mert Győrben érezhetően a külföldi vonal erősödött. Saját felfogásom szerint országunk szakmai tudására és játékosaira kell építeni. Az viszont elvitathatatlan, hogy egy ilyen győzelemmel a magyar kézilabda fejlődik, több csapatunk indulhat a nemzetközi porondon, miközben megítélése tovább javul. Az ETO-nak óriási szerencséje, hogy utánpótlásjátékosai a Veszprém színeiben élvonalbeli tapasztalattal gazdagodnak, és nem kényszerülnek a kispadra, ennek tudatában pedig a folyamat jelentős haszonnal jár a sportág számára.

Imre Vilmos: A rátermett légiósok mindig emelik a színvonalat. Mindig azt hangoztattam, ha már külföldi játékost hozunk Magyarországra, akkor az jobb legyen, mint a magyar. A célokhoz kell mérni a keretet, így ha a Győrnek elég lett volna a Bajnokok Ligája legjobb nyolc vagy négy csapatába kerülni, akkor egy magyar válogatott is játszhatna. Reálisan azonban a végső győzelem a mai modern játékban csakis ilyen kiemelkedő idegenlégiósokkal érhető el, a riválisok is őket alkalmazzák. A fiatalokat ezzel nyilván feláldozzák a siker oltárán, de ez így van rendjén. Elvégre edzésen ezekkel a sztárokkal kell nekik nap, mint nap megharcolni, ettől pedig csak fejlődhetnek, még ha nem is jutnak elég játéklehetőséghez. Egészében nézve a magyar kézilabda ezzel csorbát nem szenvedhet.

- Mit hozhat a jövő? Megőrizhető a trón? Az eddig ismert tavaszi igazolások alapján a Szkopje is felépíti a maga szupercsapatát, a Larvik és a Krim Ljubljana erős marad, még ha a Valcea helyzete nem is fest rózsásan.

Németh András: Teljes mértékben. A Győr a következő éveket ugyanúgy meghatározhatja, mint eddig tette. A Szkopje nagybevásárlásához hasonlót pedig megannyit láttam már az idők során. Egyes csapatok feltámadtak a semmiből, majd ugyanilyen gyorsan tűntek el a süllyesztőben, míg más klubok huzamosabb ideje ott vannak az élmezőnyben. Az erőviszonyok megítélése azonban túl korai lenne, még csak körvonalazódnak a jövő évi keretek.

Zsiga Gyula: A Győr háttere biztos, kerete pedig a hírek szerint egy nagy névvel máris erősödik (a Valceától távozó Katarina Bulatovicsra gondolt - a szerk.), ráadásul hiányposztra érkezik (jobbátlövő - a szerk.), őt pokolian nehéz megállítani. Ez megalapozhatja a fényesnek látszó jövőt. A Szkopje erősíthet, akkor is ott lebeg a szemek előtt a Valcea példája: ha nem sikerül egységet kovácsolni, egészséges hierarchiát kialakítani, akkor sebezhetővé válik. Mindig nehéz egy új csapatot felépíteni, ebben pedig az ETO már alapjáraton egy kör előnnyel indul.

Imre Vilmos: A Győr válláról egy méretes teher ezzel a diadallal leesett. Immár nem kell azon görcsölni, hogy mindig kudarc a nagy küzdelem vége, felszabadultan játszhat. Jövőre reális cél a címvédés, tudatos és okos építkezés folyik, amelynek gyümölcse ez a trófea. Tudomásom szerint nem csak egy Szkopje van épülőben, hanem Ljubljanában is merész terveket szövögetnek. Rivális tehát volt, van és lesz, de ettől szép a kézilabda.

Németh András: Búcsú, KEK-trófeával

Nem a Győr volt az egyedüli, amely kupagyőzelmet ünnepelt a hétvégén, a Hypo KEK-sikere ráadásul kétszeresen magyar vonatkozású. Egyrészt a korábbi ferencvárosi vezetőedzővel, Németh Andrással nyerte meg a sorozatot (a döntőt sérülés miatt kihagyta, de keret tagja volt a magyar Temes Bernadett is), másrészt éppen a kétszeres címvédő zöld-fehérek trónját vette át a 13 év után ismét nagy európai trófeát bezsebelő „örökös osztrák bajnok”. „A sorsolás nem kedvezett, így a legjobb nyolc között a friss orosz, az elődöntőben az új német bajnokkal találkoztunk, a két pokolian nehéz párharc után pedig egy mondhatni könnyű finálét játszottunk. Olyan volt ez a KEK számunkra, mint a Fradi 2011-es menetelése – emlékezett vissza a tavaszi sikersorozatra Németh András, utalva a magyar együttes akkor a Viborg elleni hajszálon múlt nyolcaddöntőjére, a Metzcel vított szoros elődöntőjére és a spanyol Mar Alicante ellen az idegenbeli 25-25-ös döntetlen után otthon öt góllal kiharcolt végső győzelmére. „Kihasználtuk, hogy a sztárokkal teletűzdelt Dinamo Volgográd egy rendkívül rossz napot fogott ki hazai pályán, de kis híján a kilenc gól sem volt elég, mert Ausztriában hattal nyert (31-22-es vereség után 31-25-re győzött - a szerk.), ami példátlan fordítás lett volna a kézitörténelemben. A Thüringer ellen szintén rezgett a léc (32-32 után 24-22 - a szerk.), ehhez képest a döntőben nem volt kérdés, a jóval kisebb játékerőt képviselő Issy Parist (amely a Vácot ejtette ki a negyeddöntőben - a szerk.) összesítésben 18 góllal vertük meg (30-22 és 31-21 - a szerk.)." A csúcson hagyja tehát abba Németh, aki a március eleji bejelentésnek megfelelően második kétéves (2007-2009 és 2011-2013) Hypo-korszakának véget vetve az idény végén távozik. Ahogy akkor fogalmazott, a vezetőség nem tudja azokat a feltételeket, keretet biztosítani, amelyekkel stabilan a BL-középdöntőben szerepelhetne a 2008-ban még döntőt játszó, de az utóbbi két évben korán, a második csoportkör előtt elvérző együttes. „Fájó volt búcsúzni a Bajnokok Ligájától, egy gólon múlott a legjobb nyolc. A KEK megnyerése azonban elégtétel, és úgy érzem, hogy tökéletes befejezés. Augusztusban leszek 60 éves, most pihenőre vonulok. Szeretnék még dolgozni, talán fogok is, de szerencsére nem vagyok rászorulva arra, hogy minden lehetőséggel élnem kelljen. Kivárok, és csakis olyan munkát vállalok el, amely megalapozott és amely mögé teljes szívvel oda tudok állni." Női kézilabda KEK, döntő, VISSZAVÁGÓ: Hypo (osztrák)-Issy Paris (francia) 31-21 (kupagyőztes 61-43-as összesítéssel a Hypo) A Fradi részéről Szucsánszki Zita és Elek Gábor vezetőedző adta át a KEK serleget a Hypónak (Fotó: lendvai85.hu)