Kezdésnek szombaton ott van mindjárt az ausztrál válogatott, a maga négy vb-szereplésével. Maradandót azonban nem alkotott eddig a gárda, amely kontinensnyi országként ebben a sportágban is csak a térségben tölt be meghatározó szerepet, különben pedig… Első nekifutásra 1999-ben a 24., tehát utolsó helyen végeztek, miként 2005-ben és 2007-ben is.
Legjobb helyezésük a 2003-as 21. hely, tehát nem tekinthető egy súlycsoportban azzal a magyar csapattal, amely a legerősebb, meghatározó együttesekkel szemben is partiban tud lenni. Az ausztrál csapattal ezidáig egyetlen alkalommal mérkőztünk meg, 2000. májusában Százhalombattán 40-20-ra nyertünk ellenük. Ha ilyen különbségű győzelmet nem várhatunk el – inkább tartalékoljunk a bízzunk benne minél eredményesebb folytatásra –, sima magyar sikert és önbizalom-növelő kezdést igen.
A folytatás viszont annál rázósabbnak ígérkezik Románia ellen. Vasárnapi ellenfelünk az egyetlen a csoportban, amely ellen negatív a magyar mérleg. A korábban lejátszott 75 mérkőzés közül 26-t nyert meg a magyar, 36-t a román együttes, 13 találkozó döntetlennel zárult. Ám ahogy a múltból mi sem tudunk megélni, keleti szomszédunk még kevésbé. Románia 1995 óta egyetlen vb-n sem vehetett részt, így hiába áll négy vb-aranyérmével a svédek mögött az előkelő második helyen az éremtáblán, már messze nem töltenek be olyan meghatározó szerepet, mint korábban.
Igaz, így volt ez a női szakágban is, aztán mégiscsak utolérték az elitet, most pedig férfivonalon bizonyítanának ismét. Ellenük mérkőzést legutóbb 2008. márciusában játszottunk a Pannon Kupán, Miskolcon 32-29-re igazoltuk a papírformát. A két gárda tehát ismerős lesz egymásnak, nagy csatára és magyar győzelemre van kilátás.
A románoknál is ismerősebb lesz azonban harmadik, hétfői riválisunk, hiszen Szlovákiával szombaton Prágában az Újévi Kupán mérkőztünk meg. A rend kedvéért jegyezzük meg: a találkozó felejthető magyar teljesítményt és győzelmet (29-28) hozott. Északi szomszédunkkal, változó erősségű csapattal, évek óta hagyományosan megmérkőzünk a Karácsonyi Kupa keretében – ez lett most átkeresztelve Újévi Kupára –, minden bizonnyal az ott szerzett tapasztalatok is kamatoztak számukra abban, hogy első vb-jükre készülhetnek. Hasonlóan a románokhoz, a papírforma ellenük is erősen mellettünk szól, de azért keményen meg kell majd dolgoznunk.
Az egynapos pihenőt követően Argentína lesz a következő ellenfél, amellyel eddig egyetlen alkalommal mérkőzhettünk meg: az akkor még Skalczki László irányította együttesünk a 2003-a portugáliai vb-n 35-23-as gólparádét rendezett a dél-amerikaiak ellen. Elevenítsük fel, az argentinok Horvátország ellen aratott meglepetés-győzelme a nyitányon (30-29) majdnem továbbjutást ért a dél-amerikaiak számára – főként, hogy az oroszok elleni 26-26-tal folytatták szereplésüket –, amellyel éppen bennünket előztek volna meg a csoportban, elütve a középdöntős szerepléstől. Ám a négy vereséggel a hátuk mögött érkező Szaúd-Arábiától egy góllal (31-30) kikaptak. A bőröndjeiket akkor már összecsomagoló magyarok végül maradhattak és meg sem álltak a hatodik helyig.
Argentína rutinos vb-szereplő, 1997 óta egyetlen tornáról sem hiányoztak a dél-amerikaiak, fejlődésük töretlen, de nem szárnyaló. A 22., majd 21. helyezést követte egy csúcsnak számító 15. hely 2001-ben, de a hátsó régiókat azóta is elkerülték: 17., 18., illetve legutóbb a 16. helyen zártak.
A csoportban a favorit franciák ellen zárunk, akiket legutóbb a norvégiai Eb középdöntőjében 31-28-ra vertünk. Az olimpiai bajnok kerete azonban ha nem is kicserélődött, Pekinghez képest megfiatalodott, de a sportág Franciaországban olyan háttérrel bír, hogy a magyar győzelem még így is csak százszázalékos teljesítménnyel érhető el. A két csapat egymás elleni mérlege közel egyenlő: 32 találkozón 16 magyar siker mellett 14 francia született – döntően az utóbbi években, amikor mumusainknak számítottak –, kétszer nem bírtak egymással a felek.
Franciaország sokáig a második vonalat képviselte, mígnem kijött egy kiváló generáció, amely az 1993-as ezüstérmét követően 1995-ben megnyerte az izlandi vb-t. Tulajdonképpen abból a sikerből táplálkozva, önbizalmat és erőt merítve ragadtak meg az elitben: 2001-ben ismét aranyérmesek lettek, három alkalommal (1997, 2003, 2005) bronzérmet akasztottak a nyakukba. Két éve Németországban lemaradtak ugyan a dobogóról (4. hely), de ki tudja, meddig jutottak volna, ha az elődöntőben nem futnak bele a házigazda, aranyérmet nyerő német csapatba.
Csoportonként az első három helyen végző jut majd be a középdöntőbe és viszi magával egymás ellen elért eredményeit. Bízzunk benne, a magyaroknak nem okoz gondot a papírforma igazolása és a továbbjutás, ebben az esetben viszont a középdöntőben három olyan csapat vár ránk, amelyek jelene igen fényes, ellenünk mutatott eddig mérlege viszont kiegyenlített: a horvátok ellen 43, a svédek ellen 53, míg a spanyolok ellen 54 százalékos teljesítményt nyújtott eddig a magyar csapat.
