Ön szerint mi most a magyar női kézilabda legnagyobb problémája?
A háttérbázis hiánya, azaz nagyon fontos lenne az alsó régiók megerősítése. A munkámnál fogva régen több alacsonyabb szintű mérkőzésen is voltam, és jól láttam, hogy azokban a csapatokban vagy 18 év alattiak, vagy 40 év fölöttiek játszanak. Ez így nem egészséges, már csak a fiatalok miatt sem.
Gondban az utánpótlásunk?
Igen, mert 18, de gyakran már 14 éves kor után egyszerűen nem tudjuk megtartani a tehetségeinket. És azt hiszem, ezen egy akadémia sem segítene, az egész rendszert kellene alapjaiban megreformálni.
Most több külföldi szakember is érkezett a magyar női kézilabdába, Karl Erik Böhn a válogatott élére, Ambros Martín pedig a Győr kispadjára. Ők megoldhatják a problémát, vagy csak a tüneteket tudják kezelni?
Nem értem a külföldi szakemberek behívását, én nem hiszem, hogy a magyar kézilabda jól jön ki ebből. Legalábbis biztosan nem annyira jól, mint várják. Ők ugyanabból az anyagból dolgozhatnak, mint a magyar kollégáik. A magyar szakemberek nemcsak elismertek a világon, és sok kiemelkedő eredményt értek el, de egy sajátos stílust is adtak a kézilabdának. Márpedig a külföldi trénerek ilyen mértékű behívása azt is jelenti, hogy nem értékeljük eléggé a saját szakértelmünket.
Ez inkább nem a múltra, közelmúltra vonatkozik?
Egyáltalán nem. Elek Gábor egymás után kétszer is megnyerte a KEK-et a Fradival, ami fantasztikus dolog, és európai szinten is nagyon erős csapatot formált a zöld-fehér gárdából. De elég Magyarországon maradni, ahol például Köstner Vilmos szinte egy ificsapattal állt helyt a magyar bajnokságban. Ezt a két teljesítményt én mindenképpen kiemelném a 2011/2012-es szezonból, mert jól mutatják, hogy a magyar edzők mennyire erősek. Arról nem is szólva, hogy olcsóbbak.
Ön egy magyar csapat kispadjáért otthagyná a Hypót?
Még egy évig biztosan Bécsben maradok, de utána szeretnék hazajönni. Nincs, és nem is lehet panaszom a mostani helyemre, de én Magyarországon vagyok otthon. Oda mennék szívesen, ahol hagynak érdemi munkát végezni.
Netán a női kézilabda-válogatott kispadjára ülne le szívesen?
Amíg a Hypónál – és egyébként bármilyen klubnál – dolgozom, egészen biztosan nem. A koromnál fogva, a múltból már jól tudom, hogy mekkora nehézségekkel jár egy klubcsapat és egy válogatott egyidejű irányítása. Amit akkor bírtam, ma már egészen biztosan nem szeretném abban a formában csinálni.
Tehát egyetért azzal az elvvel, amit a Magyar Kézilabda-szövetség év elején fogalmazott meg, miszerint klubedző ne legyen szövetségi kapitány?
Maximálisan.
A hazai bajnokság évek óta szinte egycsapatos, a Győri Audi ETO KC legyőzhetetlen. Nem rossz ez a magyar kézilabdának?
Ezzel nem értek egyet, a bajnokság már kétcsapatos, lévén a Fradi európai szinten is komoly teljesítményt tett le a KEK újbóli elnyerésével. Ez nagyon nagy dolog. És egyébként a Győrrel is egyre keményebb csatákat vív, néha már csak egy hajszál választotta el attól, hogy le is győzze.
De ez még akkor is csak két erős csapat.
Nézze, ez egy tízmilliós ország, így szerintem nem is várható el ennél több. Szerintem minden a helyén van. A magyar bajnokság ad két nemzetközileg is erős, sőt, kupadöntős és kupagyőztes csapatot a kontinensnek. Egy ilyen felállásnak szerintem minden európai ország örülne.
És egy aktuális kérdés a végére. Most nevezték ki a váci női kézilabdacsapat élére Gulyás Istvánt. Ön tavaly miért állt fel a kispadról?
Nem kaptam meg azt a támogatást, amit ígértek, és itt most nemcsak az anyagiakra gondolok. Egyszerűen úgy éreztem, nem volt fontos annak a környezetnek annyira az a kézilabdacsapat, mint ahogy eleinte mondták.
És van remény a jövőben, hogy ez megváltozik?
Kirsner Erika szerintem jól vezeti a klubot, de reálisan nézve erre a helyre lehetett várni a váci kézilabdacsapatot, ahol most végzett, azaz a hetedik hely körülire. Ennek oka egész egyszerűen az, hogy menet közben be kellett húzni a féket, és most viszont egész konkrétan az anyagi lehetőségekre gondolok. Sajnos biztos vagyok benne, hogy ezután is ebben a szellemben folytatódik minden Vácott, tehát nem lesz könnyű a helyzet.
