Az első jegyzett férfi kézilabdás világbajnokságot 1938-ban Berlinben rendezték. A szinte „zártkörű” eseményt a második világháborúra gőzerővel készülő házigazdák mindhárom riválisukat legyőzve nyerték Ausztria, Svédország és Dánia előtt.
Tizenhat évet kellett várni a következő megmérettetésre, amelyen már hat nemzet vett részt, az aranyérem itt is a házigazdák, jelesül a svédek nyakába került. Második helyre a nyugat-németek értek oda, hiányoztak az osztrákok, a paletta azonban a svájciakkal, a franciákkal és első kelet-európai szocialista országként a csehszlovákokkal lett színesebb. Minket éppen utóbbiak ütöttek el a vb-szerepléstől, miután a prágai selejtezőben 13-8-ra vertek bennünket.
Az 1958-as vb-n a sportág már kinőtte a korábbi szűk kereteit: a kelet-németországi megmérettetésen a svédek megvédték címüket, a tizenhat csapatos tornán a magyar csapat a hetedik helyre futott be. Első nem európai gárdaként a brazilok mérették meg magukat az öreg kontinens képviselőivel, ám igencsak gyengének találatattak: három vereséggel zártak.
Három évvel később, 1961-ben a románok ülhettek fel a sportági trónra, a tizenkét válogatottat felvonultató tornán Japán képviselte a világ nem európai részét. A magyar csapatnak Jugoszlávia állta az útját: a selejtezőkben a kinti négygólos vereségre (18-14) itthon csak egy kétgólos győzelemmel (15-13) tudtunk válaszolni, ami önmagában kevésnek bizonyult.
Az 1964-es csehszlovákiai vb-ről azonban már nem hiányoztunk, a tizenhatos mezőnyben a nyolcadik helyre voltunk jók, a románok megvédték címüket. Ázsia (Japán), Amerikai (Egyesült Államok) után beszállt az afrikai (Egyiptom) kontinens is, ám a három csapat összesen kilenc lejátszott mérkőzése közül csak a távol-keletiek tudtak egyszer nyerni, nyolcszor csak asszisztáltak és tanultak.
Ami nem sikerült otthon a csehszlovákoknak, összejött1967-ben Svédországban: megtörve a román hegemóniát aranyérmesek lettek. Magyarország a nyolcadik helyen végzett. A 16-os tornán ott találjuk már Tunéziát, Kanadát és Japán – utóbbiak egy sikerükkel mentették meg a becsületét a nem európai csapatoknak –, míg érzékelhető a keleti blokk előretörése. A győztes csehszlovákok mögött ott találjuk Romániát (3.), Szovjetuniót (4.), Jugoszláviát (7.), Magyarországot (8.), az NDK-t (9.) és Lengyelországot (12.).
A rákövetkező két vb-n (1970 és 1974) a románok visszaültek a sportági trónra, hasonlóan érdekes, hogy az ezüstérmet mindkétszer a kelet-németek, a bronzot pedig a jugoszlávok szerezték meg. A magyar válogatott előbbi tornán a nyolcadik, utóbbin a hetedik helyen végzett. Ott voltunk szorosan az elit nyomában, de egy igazi áttörés hiányzott.
A románok csillaga 1978-tól áldozott le: akkor már a dobogóra sem fértek fel. Akkor a nyugat-németek futottak be, majd négy évvel később a szovjetek, 1986-ban pedig a jugoszlávok.
Két kilencedik helyezés után utóbbi számunkra is kifejezetten emlékezetes maradhat, hiszen a svájci rendezésű vb-n a Mocsai Lajos irányította gárda ezüstérmet szerzett,amely az első és azóta is az egyetlen érmünk férfivonalon nemcsak vb-ken, hanem az Eb-ket is ideszámítva.
A románoknak még kifutott egy bronzérem 1990-ben, de befutott egy kiváló svéd generáció, amely két-két arany- (1990, 1999), ezüst- (1997, 2001) és bronzéremmel (1993, 1995) tette le névjegyét. Hat egymást követő vb-n dobogóra állhattak! Oroszország két sikere mellett (1993, 1997) a franciákat is két alkalommal (1995, 2001) koronázták meg. A horvátok (2003), a spanyolok (2005), illetve hazai környezetben, össznemzeti hepeninggel körítve legutóbb (2007) a németek értek fel a csúcsra.
A magyar csapat eközben felemásan teljesített. A Mocsai-féle „ezüstgeneráció” 1990-ben még összeszorgoskodott egy hatodik helyet, de átalakuló együttesünk erejéből 1993-ban már csak a 11., míg 1995-ben a történelmi mélypontot jelentő 17. helyre futotta. Ezek után hatalmas meglepetést keltve a Vass Sándor irányította, Éles, Sótonyi fémjelezte együttes negyedik helyen végzett, még önmagát is alaposan meglepve. Nem beszélve a sportág honi drukkereiről és a kézilabda világról.
Az 1999-es vb-n elért 11. helyezés után elérkezett egy újabb generációváltás ideje, amelynek levezénylése Hajdu Jánosra várt, aki első nekifutásra bele is bukott a feladatba. Csapatunk lemaradt abban az időszakban egy-egy olimpiáról és vb-ről, illetve két Eb-ről.
Az ifi Eb-győztes korosztály azonban idővel beért, a babérokat már Skaliczki László irányításával aratta csapatunk. A portugáliai vb-n 2003-ban a szerencse sem pártolt el mellőlünk: a csoportmeccsek után már be volt csomagolva a hazaútra készülő keret, amikor a tőlünk független eredmények közrejátszásának köszönhetően mégis folytathattuk. A lehetőséggel pedig élt a csapat: hatodik helyével olimpiai kvalifikációt szerzett. Athénban negyedik helyen végző együttesünk a 2005-ös vb-ről lemaradt ugyan – a selejtezőben a feljövő norvégok állták utunkat megint –, de 2007-ben Németországban már jók voltunk a kilencedik helyre. Más kérdés, ez is kevés volt az olimpiai részvételhez. A tavalyi Eb-n nyolcadikként záró, Pekingről lemaradó csapatunk Horvátországban kárpótolhatja magát, immár ismételten Hajdu Jánossal a kispadon.
Opti Ottó