Mi okozta a győri lányok vesztét?

„Amikor a világ legjobbjai találkoznak, akkor nüanszok döntenek - ezúttal a Győr rovására" – kezdte az osztrák Hypo Niederösterreich vezetőedzője honlapunknak, de figyelmeztetett, annyira kevésen múlott a siker, hogy túlságosan mély problémákról beszélni talán túlzás lenne, és az okok feltárásához jobban kellene ismerni a belső viszonyokat.

„Azt állíthatom, hogy kerete alapján a világ legjobb csapatával van dolgunk, meg lehetett és meg kellett volna nyerni ezt a finálét. Lehetne egy-két embert hibáztatni, hogy adott játékos adott helyzetben mit rontott el, de felesleges, mert ez csapatmunka" – tette hozzá, ugyanakkor felmerül az emberben a kérdés, hogy miért nem tudta átlendíteni az ETO-t a holtpontokon a sokat látott, mindent megnyert norvég sztárduó, Kathrine Lunde-Haraldsen és Heidi Löke.

„A probléma talán mélyebben keresendő, mint ez a két vagy az elődöntőt nézve négy mérkőzés. A kézilabdának megvannak az európai iskolái, így a keleti és az északi kultúra, eközött pedig nyilván kialakult egy közép-európai stílus is. Egy játékosnak, még ha klasszis is, nem egyszerű felvenni a ritmust más környezetben, és megmondom őszintén, skandináv női kézilabdázót igazán jól játszani légiósként még nem nagyon láttam."

Abban mindkét szakember egyetértett, hogy a podgoricai „pokolnak" nevezett körülmények nem szabadott, hogy befolyásolják a lányokat. „A Fradival többször jártunk és nyertünk Montenegróban, megvan a hely saját hangulata, szurkolók vérmessége, de ezt kezelni kell – emelte ki Németh, de így vélekedett Kiss Szilárd is. – A Dunaferrel háromszor szerepeltünk a Moraca csarnokban, kétszer nyertünk és egyszer kaptunk ki. Először mi is féltünk, hogy mi vár ránk, de valójában semmi különös nem történt. A nézők a maguk stílusában, önfeledten buzdítják az övéiket, de bántani soha nem bántottak, sőt, volt, hogy elismertek minket. Ezen a szinten erre fel lehetett és fel is készült Győr."

Akkor hol ment el a párharc? „Itthon kellett volna nagyobb előnyt kiharcolni – hangzott a két tréner válasza, Kiss hozzátette. – Amikor öt góllal vezettünk Veszprémben, nem az előny hatra növelésére kellett volna minden erőnket fordítani, hanem annak megőrzésére. Mintha elkezdtünk volna idegeskedni és ugyebár maradt a kettő találat, ami nem sok. Lélektanilag ez rengeteget számított, hiszen rajtunk volt a teher, nekünk kellett rohanni, minden akcióból betalálni a visszavágón, mert az nyilvánvaló volt, hogy kint 5-6 góllal lehetetlen nyerni. Képzeljük el, ha négy-ötgólos előnnyel utazunk, akkor pont a Podgoricán lett volna a nyomás és nekik kellett volna hajtani."

A jelenleg a Veszprém férfi tartalékcsapatát irányító edző hozzátette: „Amin leginkább elmehetett a serleg az a higgadtság hiánya, túl sok volt a technikai hiba, helyenként kapkodtunk. Tudom, nehéz ilyenkor, de ha kicsit bátrabban rohanunk le, többet futunk, vállalunk egy kis kockázatot, másképp alakult volna a második mérkőzés."

Kiss Szilárd felvetett még egy tényezőt, mégpedig az edző személyét: „Nagy divat manapság - Magyarországon különösen - csereberélni a trénereket, csakúgy jönnek-mennek. Úgy érzem, hogy nem volt szerencsés a szezon közepén leváltani Konkoly Csabát, aki jó munkát végzett és megvoltak az eredményei is. Talán ha az idény elején tették volna meg és van ideje az utódnak alapozni, összerakni csapatát. De így teljesen más stílust kellett megszokni a lányoknak, Karl Erik Böhn hagyta játszani őket, nem nagyon szólt bele abba, ami a pályán történt. Pedig lehet, hogy a döntőben jót tett volna, ha kicsit forgatja a kezdőt és több külső támogatást ad a játékosoknak."

A Győrnek bármekkora a kudarc, szerdán jön a diadalittas Ferencváros, Kiss Szilárd pedig sejti, hogyan kellene felrázni az ETO-t. A Kézilabda.hu női bajnoki döntőt beharangozó keddi anyagából az is kiderül, mivel motiválná a hosszú évek óta ugyanabba a folyóba belelépő együttest egy ilyen lelkileg roppant nehéz helyzetben!