Bautista nyerte az idegek csatáját

Az élről Héctor Barbera indulhatott, aki mindössze hetvenhét ezreddel előzte meg a világbajnoki pontversenyben 180 ponttal az élen álló Marco Simoncellit. A harmadik helyről Aleix Espargaro, míg negyedikként Takahasi Juki vághatott neki a versenyek.

A rajtot a japán kapta el a legjobban, és hatalmas meglepetésre a mezőny elejére ugorva fordulhatott az első kanyarba, ám körökön belül helyreállt a világ rendje, és előbb a spanyol, majd az olasz motoros is megelőzte a hondást.

A mezőny hátsó régióiban eközben másodperceként változtak az erőviszonyok, és a sorozatos kiesések jócskán összekuszálták a sorrendet. Alex Debon senkitől sem zavartatva bukott hatalmasat, majd a két KTM-es, Aojama Hirosi és Mika Kallio ütközött, és kellett mindkettőjüknek abbahagynia a versenyzést idő előtt.

Az élen motorozó hármas eközben saját különcsatát folytatott, és megjósolhatatlan volt, ki jön ki győztesen az adok-kapokból. Egy Simoncelli-Barbera ütközet következtében végül a nevető harmadik, Takahasi állt az első helyre, ám csak másodpercekig tudta megőrizni helyét, és előbb az apriliás, majd Mattia Pasini állt az élre.

A 11. körben az olasz kiszállt a versenyből, Barberával koccant, és húzta a rövidebbet: métereket csúszva a kavicságyon fejezte be a San Marinó-i Nagydíjat.

Négy körrel a leintés előtt Marco Simoncelli idegei mondták fel a szolgálatot, és sodródott le a pályáról. A futamot tudta folytatni a gilerás, ám jóval rosszabb helyzetből vehette fel ismét a kesztyűt.

Az olasz kicsúszásából Álvaro Bautista profitált a legtöbbet, aki első helyre állt, amelyet egészen a végéig meg tudott tartani. A második helyen a japán Takahasi Juki, míg harmadikként Héctor Barbera ért célba. Tóth Imre idő előtt fejezte be a versenyt.