A kettesével rajtvonalhoz álló versenyzők több tucatnyi futamban mérték össze ügyességüket és járművük erejét. Az álló helyzetből startoló versenyzőknek a mintegy háromszáz méteres távot kellett megtennie, a legjobbaknak alig több mint tíz másodperc alatt.
A versenyen kiderült, nem minden az akár hétszáz lóerős gépeken múlik, sokat számít a sofőr rutinja és az, miként kezeli a kuplungot és a sebességváltót. Feltéve, ha nem automataváltós járgánnyal állt rajthoz a versenyző. A technika ugyanis nem egy indulót megtréfált: akadt olyan sofőr, akit kétszáz lóerővel gyengébb motorral rajthoz álló vetélytársa hagyott faképnél kézi váltós járművével.
A rajthoz álló kamionosok különböző taktikákat választottak, volt, aki szépen komótosan pakolgatta följebb a sebességváltót, míg mások járművüket sem kímélve füstölő motorral és kerékkel lőttek ki a starttól.
Az esélyegyenlőség biztosítása érdekében a vegyesen induló versenyzők időeredményeit négy kategóriában értékelték: amerikai kamionok, 420 lóerő alatti, illetve feletti teljesítményű nyerges vontatók és platós járművek. Az abszolút győztes Veszelka Györrgy vasadi kamionos lett Ivecójával.
