A múlt héten lehetőségem nyílt néhány kollégával ellátogatni a Rákóczi úton lévő sportkomplexumba. Nem nagy durranás, sportújságírók ne csak vizet igyanak, aztán bort prédikáljanak, minimum menjenek és sportoljanak már valamit.
Oké, csakhogy tudtam, tudtuk, nem hétköznapi kihívás vár ránk. Arrafelé menet ízlelgettem a hely nevét, Sport Templom. Hm, gondoltam, nem az a szokásos, és jól bejáratott konditerem-hangulat fogad majd.
Hát, nem az fogadott. A Keleti és a Blaha Lujza tér között félúton egy impozáns épület – a város ezen részén szerencsére elég sok van belőle - , lábainál lépcsősor és néhány keleti kultúrát megidéző szobrocska állta utamat. Sport Templom. Megérkeztem.
Kíváncsian pislogva léptem be a kapun, néhány perc múlva pedig a sok terem közül már az „edző”-ben találtam magam. Cross tréning. Micsoda? Keresztbeedzés? Templom, kereszt, helyben vagyunk. Nem sokkal később az áldozatvállalás fogalmával is megismerkedtem.
Kedves edzőm, Tétényi Gábor ugyanis úgy megdolgoztatott – az eljárás hasonló a megszokott súlyzós, emelgetős, evezős edzésekhez, csak éppen teljesen más -, hogy pillanatokkal a kezdést követően képtelen voltam a keleties körítésre koncentrálni.
Szoktam sportolni, de szerintem erre mondják azt, nem is tudtam, hogy ilyen izmaim is vannak.
Kondizni szintén voltam már, de ez merőben más volt. Az egyórás tréning után mentás szauna és kiadós tusolás következett - aztán az öltözőből kifelé jövet éreztem: fantasztikusan felfrissültem, és alig várom, hogy újra itt lehessek.
Újjászülettem, de ez csak egy volt a sok-sok érdekes program és lehetőség közül. Ha akartam volna, összeveretem magam a többféle harcművészeti edzés egyikén, vagy beszólok egy nindzsának, aki karddal kerget el a Duna partig...
 |
|
| Tétényi Gábor edző (jobbra) nem ismer kegyelmet | Fotó: Kovács Attila |
10.00: I. forduló: "Mértékadó feladat" (kb.30 perc)
10.30-11.00: Szünet, pihenő a kávézóban
11.00: II. forduló (kb.30 perc)
11.30-12.00: Pihenő
12.00: III. forduló (kb. 30 perc)
13.00: Eredményhirdetés, díjak átadása
