A Bath a legtöbb célt vitte a liga csapata közül, míg a kapottakat nézve a középmezőnyben látjuk a fürdővárosiakat. Ezzel szemben a Sale messze a legkevesebbet vitte, de a legkevesebbet is kapta. No hiszen, játékuk alapja a stabil védekezés, inkább rúgott pontokból élnek meg.
Az egyenlő erők küzdelmében az első percek a légiósokról szóltak. Tulajdonképpen még be sem melegedhettek a csapatok, amikor a hazai védelem oszlopos és rutinos tagja, az ausztrál Justin Harrison, valamint a vendégek és a sportág karizmatikus alakja, a francia őserő, Chabal máris egymás haját tépte meg. Legalább egy percnek kellett eltelnie, amire annyira megnyugodtak a kedélyek, hogy folytatni lehetett a játékot…
Ezt követően a walesi Charlie Hodgson fifikás passzával a baloldalon kilépő új-zélandi Luka McAlister célt vitt és bár a bonusz kimaradt, előnyre tettek szert a vendégek.
A folytatásban azonnal célközelbe került a Bath, de Chabal olyan sportszerűtlen tettre ragadtatta magát, amely még tőle sem megszokott. Pedig ő aztán nem visszafogott stílusáról ismert. Nem volt még játékban a labda, amikor abszolút holttérben hátulról esett neki kőkeményen az egyik hazai játékosnak. Közben útjára indult a labda, Chabalék és a labdát vivő pillanatok alatt egy kupacot alkotott: a francia került alulra, kapott aztán ott ütést, taposást. Sokan vártak erre a „szép”, sportszerűtlen pillanatra, amikor végre esély volt a hóhért akasztani. Ők aztán éltek is a lehetőséggel, a francia pedig másnak ásott vermet, de végül maga esett bele.
Nehezen sikerült szétszedni a bolyt, még nehezebb volt feltápászkodnia a lestrapált, szeme alatt csúnya sérülést összeszedő Chabalnak, de még ennél is nehezebb volt elfogadni a franciának azt, hogy sárga lapot, így tíz perces kiállítást kapott. Pedig a piros is kinézett volna…
Inkább a helyzeti-, mintsem az emberelőnyt használta ki a Bath, amely egy gyors bedobás utáni tolongásból célt vitt. Ráadásként Butch James a jutalmat is értékesítette, a hazaiak átvették a vezetést.
A két csapat játékosai közötti pofozkodás Chabal nélkül is vég nélkül folyt a pályán, igencsak paprikás volt a hangulat. Sőt, Abraham (Sale) részéről bizony volt egy kis fejelés is… A játékvezetők viszont nem igen szankcionálták ezeket az ökölvívó-mérkőzésre emlékeztető pároscsatákat, de legalább következetesen elnézőek voltak. Csak jelezték a feleknek: látják, miben mesterkednek, ám a megérdemelt kiállításokat nem osztogatták ki. Bár lehet: ha a szabálykönyvben leírtakat követik, gyorsan elfogytak volna a csapatok. Mi pedig szegényebbek lettünk volna egy sportélménnyel.
Miután a vendéggárdából Turnert is kiállították – őt nem durvaságért, hanem szabálytalanságért –, egy darabig kettős előnyben is játszhatott a Bath. Egy villámgyors, párpasszos megindulás utáni büntetőből növelte előnyét a hazai együttes, a fordulatot Chabal visszajövetele hozta el. Érdekes módon…
A közönség füttykoncertje közepette visszatérő játékosnak szemmel láthatóan jót tett a kényszerpihenő, lehiggadt, és ez jó kihatással volt társaira is, akik a verekedés helyett a folytatásban inkább a játékra koncentráltak. Még tartott a Sale emberelőnye – Wittmann jutott a kiskiállítás sorsára –, amikor a célra összpontosító vendégek részéről Mark Cueto jutott a labdával az alapvonalon túlra a baloldalon. A vendégjátékos egy remek passz után előbb a levegőbe ütötte a labdát, utána azonban birtokba vette. Hiába futott mellett Doherty abszolút ziccerben, ő nem passzolt, hanem egymaga próbálkozott. Fél méterrel az alapvonal előtt a földre teperték, de ő két védővel a nyakán-hátán, négykézláb is célt vitt. Igaz, a játékvezetők csak többszöri videós visszajátszás után érvényesítették a találatot, amelyet Doherty simán is bevihetett volna, hozzá sem szagoltak volna a hazaiak. Így azonban Cuetóé lett a dicsőség. Miután McAllister éles szögből is kihasználta a bonuszt, a vezetés ismét a vendégeknél volt.
A félidő utolsó momentumaként azonban James büntetőből ismét eredményes volt, így visszavette az előnyt a Bath.
A második félidőben nyoma sem volt a korábbi kakaskodásnak, de iszonyatos küzdelem folyt a pályán. Abszolút nyílt játékot játszva a Sale közelebb volt egy cél begyűjtéséhez, de pontokat csak rúgásokból szereztek a felek egy jódarabig. McAllister és James rúgópárbaját láthattuk az elkövetkezendő percekben, előbb mindketten távolról voltak eredményesek büntetőből, majd a Sale rúgójátékosa éles szögből rontott, a Bath specialistája pedig távolról rizikózott, sikertelenül.
A 68. percben aztán megérdemelten ért el célt a Sale: Cueto egy jó passzal a félpályánál észrevett lyukon azonnal kitört, így tulajdonképpen már csak egy védőn kellett leráznia, amit sikerrel meg is tett. Második célját vitte be, nem úgy a bonust elvégző McAllister, akit a rúgás pillatanában annyira megzavart egy kirepülő Bath-játékos, hogy ziccer helyzetben kapufát lőtt. Hogy hiányoztak ezek a pontok a végelszámolásnál!
A Bath sorra rúgatta a büntetőket James-szel, pedig az idő nem nekik dolgozott, úgy tetszett: rossz taktikát választottak, a rúgások önmagukban kevésnek bizonyultak az ellenfél utoléréséhez. Főként úgy, hogy James minden másodikat elhibázta. Az újabb, győzelemmel kecsegtető cél eléréséhez viszont már nem éreztek magukban elég erőt. Szemmel láthatóan elfáradtak a csapatok.
A 73. percben azonban James büntetőből mégiscsak egyre tudta csökkenteni a Bath hátrányát, nagy hajrára volt kilátás. A csapatok meg is feleltek az elvárásoknak.
Nagy rohamokat vágott ki az utolsó utáni erőtartalékaiból élő Bath, de az utolsó másodpercekben úgy kerültek helyzetbe a hazaiak, hogy a vendégek nem tudtak felszabadítani. Az így célközelbe kerülő Bath pedig élt a legeslegutolsó lehetőséggel: meghúzták a labdát, a Sale védelme nem tudta lekövetni már a játékot, így a baloldalon célt vitt a hazai csapat. Ötven másodperccel a találkozó vége előtt! James bonusza kimaradt, de ez már nem számított, a találkozón semmi másra nem is jutott idő.
Roppant csalódott Sale-játékosok gratuláltak a győztes ellenfélnek és hagyták el a pályát: egy, lényegében megnyert mérkőzésen végül mégiscsak vereséget szenvedtek.
A listavezető London Irish egy pontokban is gazdag mérkőzésen verte a harmadik helyen álló Gloucestert, a Leicester ellen a Newcastle mindössze három pontra volt képes. A Northampton hazai pályán hátrányból verte a szünetben még hétpontos előnyben lévő, ám a második félidőben pontképtelen Harlequinst. Ismét győzött a London Wasps, a címvédő Darazsaknak azonban így is csak a harmadik sikerük volt a szezonban. A Saracens elleni találkozójuk első félideje tizenöt, a második játékrész viszont 42 (!) pontot hozott. A Worcester hazai pályán nem bírt a sereghajtó Bristollal, igaz, utóbbiak sem vendéglátójukkal, így a szezon második döntetlenjét könyvelhettük el.
- Bath Rugby – Sale Sharks 24-20 (13-12)
- Leicester – Newcastle 20-3 (10-0)
- London Irish – Gloucester 42-12 (21-9)
- Northatmpton Saints – Harlequins 23-13 (6-13)
- London Wasps – Saracens 33-24 (9-6)
- Worcester – Bristol 20-20 (3-10)
