Tragikus hirtelenséggel elhunyt a sydneyi olimpia női kalapácsvető számának olimpiai bajnoknője, a lengyel Kamila Skolimowska.
A mindössze huszonhat éves atlétanő a portugáliai Vila Real de San Antonióban edzőtáborozott, s edzés közben lett rosszul. Hiába szállították gyorsan a helyi kórházba, újraéleszteni már nem sikerült.
Az ugyancsak olimpiai bajnok lengyel kalapácsvető, Szymon Ziólkowski szerint már kedden is lábfájásra panaszkodott, s az orvosok már akkor azt mondták, hogy valószínűleg szívrohama van.
A női kalapácsvetés először a 2000-es sydneyi olimpián került az ötkarikás játékok programjába, s akkor óriási meglepetésre szerezte meg az aranyérmet az akkor még 17 esztendős lengyel atlétanő 71,16 méteres dobásával.
A sportolónő 1982. november 4-én, Varsóban született. Édesapja a moszkvai olimpián is szerepelt súlyemelő, édesanyja diszkoszvető volt. Tizenhárom évesen Skolimowska minden idők legfiatalabb lengyel bajnoka és csúcstartója lett, aztán 2000. szeptember 29-én nyerte meg az olimpiai bajnoki címet.
Ilyen kiemelkedő teljesítményt azóta sem sikerült elérnie. Egy évvel később, ugyancsak Ausztráliában, Melbourne-ban, megnyerte a Grand Prix-döntőt. 2002-ben ezüst-, 2006-ban bronzérmet nyert az Európa-bajnokságon, a 2005-ös Universiadén pedig győzni tudott. Részt vett az athéni és a pekingi olimpián is, előbbi versenyen, a 2000-esnél jobb eredménnyel, ötödik lett. Kínában nem jutott a döntőbe, de nem adta fel: már Londonra készült.
VARSÓI MEGEMLÉKEZÉSEK:
Leszek Blanik (pekingi olimpiai bajnok tornász):
„Éppen lefekvéshez készülődtem, amikor az egyik ismerősöm felhívott a tragikus hírrel. Rendkívül szomorú történwt…Kamilával 2000-ben Sydneyben ismerkedtem meg. Olimpiai bajnok lett, én pedig bronzérmet szereztem. Az ötkarikás játékok után számos rendezvényen találkoztunk, alaposan megsimertük egymást. Elsősorban mosolygós, vidám emberként emlékszem majd rá. Mindig nevetett, nehéz lenne olyan fotót találni a magánéletéből, amikor nem mosolygott. Imádta az életet. De már Sydneyben is azt éreztem, érettebb a kortársainál. Tudta, hogy mit akar az élettől, meg is valósította céljait. Semmit sem változott az elmúlt években: örömöt akart szerezni a szurkolóknak és saját magának is. Hatalmas sokk a halála”.
Pawel Januszewski (1998-as Európa-bajnok gátfutó):
„Sokkban vagyok. Kamila tíz évvel volt fiatalabb nálam, még most sem értem, hogy mi történhetett. Lengyelország legfiatalabb olimpiai bajnoka volt. Emlékeszem, hogy az akkori siker után a sporthoz kötődő emberek folyamatosan azt kérdezték: nem jött-e túlságosan korán ez a győzelem. Most már tudjuk a választ: nem! Kamila mindig mosolygós lány volt, barátnőmnek tekintettem. Lesújt a halálhír, nem is tudom, mit mondhatnék még ezekben a pillanatokban. Sportcsaládból érkezett, sportszerű életet élt. Mi történhetett? Nem is tudom…”
