Kizsebelték a vegasi pókersztárokat

Pénzhegyek az asztalon, sikerrel megvívott partik ezrei, boldog győztes és boldog szervezők. Ezt olvassa le a lelkes tévénéző az idei világbajnoki döntő végkifejletéről, a meseszerű történetben egy dolog szúrja a hősies csatában életük versenyét produkáló játékosok szemét: a hiányzó milliók.

Nézzük Dánia esetét, amely talán még az idei világbajnoki címet ünneplő Peter Eastgate-nél is jobban örült a sikernek. Az amúgy sem szegény ország adóhivatala, versenyzője szereplése révén a 9,1 millió dolláros nyeremény 70 százalékát teszi zsebre anélkül, hogy ezért a legkisebb erőfeszítést is nyújtotta volna.

A gyakorlat ugyanis az, hogy a nemzetközi porondon szereplő pókeresek saját országuk adóviszonyaiknak megfelelően nyereményük bizonyos hányadát „nagylelkűen” a hivatalos szerveknek kénytelenek ajándékozni. Egyes országok megadóztatják a pókerösszegeket, mások nem. 

Nagy Britanniában például egy fontot sem köteles a játékos az államnak fizetni, ám ezt országa válogatja. Nyilvánvaló egyszerű emberek számára felfoghatatlan összegekről van szó, hiszen Eastgate még adózás után is félmilliárd forintnak megfelelő dollárt tesz zsebre.

Nem véletlen, hogy a friss világbajnok keresi a kiskapukat és Angliába költözve, oda bejelentve magát, némi hátszéllel akár teljes, friss vagyonát megőrizheti. A brutális dán viszonyokhoz képest szinte szerény summa az orosz adóhivatal által elvárt 700 ezer dollár. 

Összesen a fináléban szétosztott 32,7 millió dollárból, horribilis összeg, 14,8 millió vándorol négy ország kasszájába,