- Az erős kézszorításból nekem az az érzésem, hogy egy ön-, és céltudatos emberrel van dolgom. Szerintem nem tévedek…
- Nem téved.
- Nos, erre számítottam, hiszen aki éles karddal a kezében tölti mindennapjait, az nem szórakozhat, oda kell figyelni. Ez pedig kellő komolyságot adhat az embernek. Adja magát a kérdés: nem kaszabolták még össze a tanítványok önmagukat, vagy a másikat?
- Tizenkét esztendővel ezelőtt kezdtem a kenjutsut, ezalatt még nem fordult elő, hogy valaki megvágta volna magát, vagy okozott volna másnak sérülést. Mivel általában éles kardokkal edzünk, ezt mindenki felméri, ezért teljes koncentrációval dolgozik. De szükséges az önkontroll, az önuralom is, nehogy valaki túlpörögjön.
Koncentrálni, koncentrálni, koncentrálni! | Fotó: Kovács Attila |
- Mint minden távol-keleti harcművészet, a kenjutsu is nevel, ugye?
- A bizonyos helyzetekre való gyors és higgadt reakció a legfontosabb. Ebben segít a kenjutsu, talán ez a fő motívuma. Mindig az számít, hogy folyamatosan fejlődjön a személyiség és a fizikum. Mindezekhez azonban szükség van a vezető megfelelő tudására, és arra, hogy képes legyen rávezetni a tanítványokat a helyes útra. Mi nem azt tanítjuk, hogy az utcán azonnal rántsd elő a kardodat, hanem azt, hogy légy határozott, keresd a megoldást, maradj életben, és ha már minden kötél szakad, ártalmatlanítsd az ellenfelet.
- Úgy ahogy réges-régen a szamurájok tették!
- Pontosan, hiszen a kenjutsu a szamurájok kardvívása, már a tizedik században oktatták Japánban. A mi stílusunk azért valamivel fiatalabb, egy a sok kenjutsu irányzat közül. 2001-ben jegyezték be, ugyanakkor követi a tradíciós hagyományokat. Ugyanazok például a japán vezényszavak. A kard nálunk is a főfegyver, de ez komplexebb, hiszen nuncsakut, hosszú botot, kést, második kardot, kis kardot és a puszta kezünket is használhatjuk. Megtanítjuk, hogyan kell és lehet esni és gurulni karddal. Ezek ismerete tulajdonképpen nagyobb határozottságot ad neked.
- Elég brutálisan hangzik, nem mondták még, hogy félelmetes, amit csinálnak?
- Belülről, gyakorlás közben nem érzed így, sőt, inkább tűnik
kifinomult, lágy mozgássorozatnak. Kívülről effektívnek, hatékonynak
tetszik.
Összhang és fegyelem: alappillérek a kenjutsuban | Fotó: Kovács Attila |
- Ki jöjjön a Sport Templomba kenjutsuzni?
- Bárki jöhet, most éppen tizenöten vagyunk a csoportban. Mi inkább a minőségre semmint a mennyiségre törekszünk. Örvendetes, hogy akik hozzánk járnak, az ország legjobbjai között vannak. Ami biztos, talán a kenjutsu az a harcművészeti ág, amely a leggyorsabban fejleszti a személyiséget. A japán nevelési rendszer is ezt segíti elő: jól kitalált gyakorlatok, „hegyibeszédek”, csapatküzdelmek, több ellenféllel való szembesülés – a tanulókat gyors, de a legmegfelelőbb döntésekre kényszerítjük. Nem véletlen, hogy akik ide járnak, legtöbbjük vezető beosztásban dolgozik. Egyszerűen felkészítjük őket a való életben való küzdelmekre. Nincsenek szabályok, mint a kendóban, még sincs sérülés. Önuralom, fegyelem, jó döntések: ezek ismerete már nekem is mentette meg az életemet. Éppen hegyet másztam, de a löszös talaj megindult a lábam alól. Gyorsan oldalra tudtam lendülni, megúsztam.
- Ám ha nagyon béna vagyok, akkor itt végem, ugye?
Tévhit. Mi több, a legnagyobb fejlődést az éri el, akinek anno azt mondták, ülj le a kispadra. Mert ahogy Váradi György kung-fu mester mondaná, nem az a lényeg, hogy, ha magas vagy kosarazz, ha gyors vagy, akkor fuss, vagy, ha béna vagy, akkor ülj le a sarokba. Minden attól függ, ki milyen szorgalmas. Meg kell adni mindenkinek az esélyt, hogy rátaláljon az útra.
Bővebb információ: www.sporttemplom.hu
Keglovics Attila a kenjutsu mellett kardoskodik | Fotó: Kovács Attila |