Csötönyi Sándor a Magyar Ökölvívó Szakszövteség elnöke Lasz Györgynek, a magyar boksz mecénásának emléke szeretett volna adózni az idei bajnokságon. Az eseményen megjelentek Lasz egykori barátai és családtagjai, akik jelenlétükkel emelték az esemény rangját.
Az első, 48 kg-os döntőben Kanalas Róbert egy kiváló mérkőzésen, remek akciókat bemutatva legyőzte a címvédő Ungvári Istvánt. Ugyanígy tett 51 kg-ban Berta Dávid is, aki többször is megrendítette az esélysebbnek vélt Szalai Gergelyt, és megfosztotta a Vasas öklözőjét bajnoki címétől.
Az 54 kg-ban a többszörös címvédó Oltványi Dávid magabiztos, gyors és pontos akcióival az első perctől uralta a mérkőzést, és nem engedte ellenfelét kibontakozni. A szolnoki Nagy Krisztián ugyan sokat mozgott, rengeteget ütött, de pontatlanul. A negyedik negyedre már el is fáradt a saját maga diktálta tempótól, és vereséget szenvedett. Ám a pontozásnál látható nagy különbség túlzásnak nevezhető (15-3).
Az 57 kg-os súlycsoportban két volt válogatott csapott össze: Mihály Ákos és Ráth Miklós szoros, kemény csatát vívott, melyen a nyugodtabb, lazább Mihály nyert kis különbségű pontozással (14-10). Hiába ütött többet a háromszoros bajnok Ráth, az ifjújági vb-n és Eb-n egyaránt harmadik Mihály megérdemelten győzött.
A 60 kilogrammosok között a címvédő és újdonsült Eb-harmadik Varga Miklós a harmadik menetre teljesen felőrölte Kujbus János ellenállását, és a második orvosi szünet után döntő fölénnyel megnyerte az egyoldalú összecsapást.
A 64 kg-os súlycsoportban játszották a nap mérkőzését, ahol a liverpooli Európa-bajnokság ezüstérmese, Káté Gyula csak nagyon szoros csatában kerekedett felül Glasz Árpádon. Szántó Imre, azaz Öcsi bácsi legújabb felfedezettje nagyon elszántan és pontosan küzdött az itthon évek óta veretlen Káté ellen. Jobbegyenesei és remek elhajlásai rendre megzavarták az MTK kiválóságát. Remekül bírta a hajrát is, ahol nemhogy elfáradt volna, hanem átvette a kezdeményezést és többször megsorozta nagyhírű ellenfelét. A kiegyenlített összecsapást végül nagyobb rutinjának és tekintélyének köszönhetően Káté nyerte, így ő örülhetett a bajnoki címnek (15-14).
67 kilogrammban Bocskai Balázs nagyon meggyőzően bunyózott, esélyt sem adott ellenfelének. Kortics István az egész meccsen egyetlen egyszer sem találta el pontot érően ellenfelét. Sőt, a záró menetben kétszer rá is számoltak, és a második alkalom után az orvos beszüntette az egyoldalú küzdelmet. Ahogy a bunyós sporttársak fogalmaztak: "Isti bereccsent".
75 kg-ban a Papp László-díjas Móna Imre és a kétszeres bajnok Harcsa Norbert vívott remek mérkőzést. Harcsa, aki az elmúlt két évben egy súlycsoporttal lejebb volt bajnok, jól védekezett és ritkán, de nagyon pontosan ütött. Móna folyamatosan ment előre és ütött, de a vezetést azonban nem sikerült megszereznie, ezért a záró felvonásban már mindent egy lapra feltéve támadott, de hiába. Harcsa őrizte előnyét, és megnyerte a bajnoki címet.
A 81 kg-os súlycsoportban olimpiai ötödik helyezettünk, Szellő Imre már a második menetben egy remek jobb horog formájában bemutatta a nap ütését, és a padlóra küldte Balogh Sándort. A kecskemétiek klasszisa akkora pofont adott ellenfelének, hogy percekig tartó orvosi ápolásra volt szükség.
Nehézsúlyban (91 kg) Eb-harmadikunk, Dormos József magabiztosan verte vissza a trónkövetelő Lakatos Péter támadásait, és a negyedik negyedben leadott jobb horgával el is döntötte az összecsapást. Az ápolás után még ugyan folytatódott a meccs, de csak azért mert összesen tíz másodperc volt vissza...
Szupernehézsúlyban (+91 kg) Pupek Bence és Bernáth István összecsapásán mindkét fél tartott a másik ütésietől, így igazán nagy küzdelem nem alakult ki. Az első menet után 0-0 állt az eredményjelzőn. Aztán Pupek elhúzott, és az inkább küzdelmes, mint látványos mérkőzés végén bajnoki címet ünnepelhetett. Bernáth az utolsó negyedig érvényes ütést sem tudott bemutatni.
A bajnokság legjobb küzdőjének járó különdíjat Káté Gyula kapta, míg a legeredményesebb csapat a Vasas lett.
