- Kettős állampolgár vagyok, s ezt az Eb-n sem tagadom meg. A jobb csukám sarkára a magyar, a balra az osztrák zászló van festve – kezdte Garics, majd hozzátette: - A mai napig sajnálom, hogy egyrészt könnyedén lemondtak rólam otthon, hiszen én magyar vagyok, magyarnak születtem, másrészt, hogy sajnos szinte semmi kapcsolatom nincs a magyar labdarúgással. Olaszországban nincs magyar tévécsatornám, így csak a hírekből értesülök a magyar foci eseményeiről.
- Hogyan lett Önből osztrák állampolgár?
- Érdekes körülmények között lettem azzá. Édesapámat 2006. augusztus 17-én hívták az MLSZ-ből, hogy megnéznének. Addig fel sem merült a nevem a korosztályos válogatottnál... De másnapra volt kitűzve az állampolgársági eskütételem. Nem volt már mit tenni, augusztus 18-án a magyar mellé felvettem az osztrák állampolgárságot is, 19-én pedig az osztrák U21-es válogatottban pályára léptem, éppen az Eb-győztes olaszok ellen. Az osztrák U21-es válogatottban, amelynek csapatkapitánya lettem, 23 alkalommal szerepeltem, és két gólt lőttem.
- Az U21-es válogatottság ellenére tagja lehetett volna a magyar keretnek…
- Csakhogy Bozsik Péter, az akkori szövetségi kapitány nem tartott rám igényt. Ez a magyarázata, hogy 2006 októberében elfogadtam az osztrákok hívását…
Az interjút bővebb terjedelemben a Sport extra című hetilap kedden megjelent számában olvashatják.
