A döntő két nehezen megnyert első két mérkőzését követően (5-1 és 6-3), a harmadikat otthon elveszítette az Alba Volán az Újpest ellen (3-2). Szinte pillanatok alatt már-már palotaforradalmi lett a hangulat Székesfehérváron, de a folytatás simára sikerült (5-0 és 4-0), így tizedik magyar bajnoki címét szerezte meg az együttes, a hetediket megszakítás nélkül.
„Az, hogy a bajnoki címet az Alba Volán szerzi meg, az nem volt kérdéses. Csupán annak miként, hogyanja és az, hogy az aranyéremhez hány mérkőzésen át vezet az útjuk. Azt hiszem, amilyen ellenállást az Újpest végül tanúsított, arra még a legvérmesebb szurkolóik sem számítottak. Ezért az erkölcsi aranyérmet mindenképpen Pék György együttesének adnám. Kifejezetten szórakoztató volt a döntősorozat, a vártnál jóval szorosabban alakult a párharc. Talán a játékvezetés színvonala maradt el az elvárhatótól és a téttől, különösen a második mérkőzésen, amelyen mindkét csapat kárára sokat tévedett a magyar játékvezető. Persze, a dolog azért egy kicsit fel is lett fújva. A bajnoki címét megvédő fehérváriaknál ismét bizonyságot nyert, nemhogy házon belül nem tudják felvenni a versenyt a légiósok a magyar kulcsemberekkel, hanem még az újpestiek légiósaitól is elmaradtak. Az erdélyi mérkőzés és az azt követő edzőváltás, valamint a házon belül kialakult konfliktus elkísérte a fehérváriakat a döntőbe is. Tulajdonképpen a legjobbat nekik a saját közönségük előtt elszenvedett vereség tette. Akkor rendezték a sorokat és a fejeket, onnantól kezdve aztán nem volt megállás, még gólt sem kaptak.”
A döntős Újpestből egyedül Borbás Gergely neve található Pat Cortina egyelőre igen bő, 37 fős válogatott keretében.
„Borbás Gergely meghatározó alakja az Újpestnek, nagyot küzdött a döntő mérkőzésein, fontos szerepe van csapata helytállásában. Képességei alapján vitathatatlan helyen lenne a válogatottban, de a MOL Liga és az EBEL szintjén lehúzni akár csak egy idényt is óriási előnyt vagy éppen hátrányt jelent, attól függően, honnan nézem. Viszont a fehérváriak ki lettek csavarva, ami Borbás vb-részvételét valószínűsítheti. Optikailag mindenképpen jó üzenet lenne az Újpestnek és a magyar jégkorongnak, ha a döntős csapatot is képviselne valaki a vb-n. De ez legyen a kapitány gondja, amiért nem irigylem őt. Ebben az esetben jó, minden fél számára feltétel nélkül elfogadható döntést egyszerűen nem lehet hozni.”
Borbás Gergely előtt még adott a lehetőség, Gröschl Tamásnak viszont véget ért a szezon. Az NZ Stars támadója nincs benne már a bő keretben sem, így a szapporói hősök közül elsőként ő már biztos nem lehet ott a svájci vb-n.
„A tavaly nyári klubváltás és a szezon közbeni kisebb sérülés és kihagyás nem tett jót neki, de szerintem Gröschl Tomi van olyan jó képességű, rutinos és hasznos játékos, hogy egy ilyen fontos eseményre akkor is összekapja magát, ha ilyen balul sikerült évad van mögötte. A kapitánynak tavaly kapuskérdésben kellett dönteni, most arról: a fiataloknak adjon lehetőséget, akiké a jövő, vagy azokban a játékosaiban bízzon jobban, akik éveken át harcolva végül ezt az erkölcsi sikert elérték és kijutottak az A-csoportos vb-re. Ahogy Borbás esetében, úgy ez is piszok nehéz helyzet, amiért szintén nem lehet irigyelni Pat Cortinát. Én azért annyit megjegyeznék: a negyedik sor, a tulajdonképpeni tartalékok között lényegében bármelyik kerettag szerepet kaphat. Rajtuk aligha múlik győzelem vagy vereség esetén bármi.”
A vártnál talán könnyedebben szerezte meg Dab.Docler a bajnoki bronzérmet a pályaelőnnyel így hiába bíró NZ Stars ellen. A felnőttek között újonccsapatként induló és végül negyedik helyen záró káposztásmegyeriek az elődöntőben és a bronzcsatában egyetlen meccset sem nyertek, hat mérkőzésükön mindössze hét gólt szereztek.
„Egyetértek Svasznek Bence, a Stars válogatott védőjének a nyilatkozatával: nüanszokon múltak a vereségeik, mert egyik sem volt kiütéses, meggyőző siker. Sem a döntőben remekül helytálló Újpest, sem a végül bronzérmes dunaújvárosiak ellen. Utóbbiakat az alapszakaszban és a középszakaszban is meg tudták előzni, de a különbség akkor sem volt nagy. Amíg ott az egyik csapatnak volt szerencséje és a másiknak pechje, addig a kiélezett ki-ki mérkőzéseken megfordult a kocka. Ami ott épphogy sikerült, az most épphogy nem. Dicséretes volt így is az NZ Stars élvonalbeli premierje a felnőttek között, a támadójátékuk viszont nem volt elég hatékony és eredményes, ezen javítva tudnak előre lépni. Amikor még aktív kapus voltam, azt mondtam a mezőnyjátékosoknak, elsősorban a támadóknak, ha ők lőnek legalább három-négy gólt, akkor a többit már nekünk hátul kell hozzátennünk a győzelemhez, hogy annál kevesebbet kapjuk. A Stars a rájátszás végső szakaszában egyik meccsén sem ütött két gólnál többet, így a jégkorongban lehet mérkőzést nyerni, csak ritkán és főként nem egymás után.”
Már csak négy ország reménykedik a 2014-es A-csoportos vb megrendezésében, miután a nagy favorit, a sportágban az öt érintett közöl a legkomolyabb hagyományokkal és eredményekkel bíró csehek kiszálltak a versengésből. A sokadszor próbálkozó magyarok mellett a fehéroroszok, valamint az ukránok és a lettek maradtak versenyben.
„Amilyen és amennyi munkát a magyar szövetség részéről az elmúlt hat-nyolc évben ebbe a pályázatba beletettek, az alapján komoly sanszot adnék magunknak a rendezésre. Hozzánk mindenki szívesen jön, nálunk mindenki jól érzi magát. Nézőként voltam már pár világeseményen, sőt, sikerült olykor a VIP-részbe is bejutnom, állítom, hogy egy magyar rendezésű világesemény bárhol, bárkivel felveszi a versenyt. Még tőlünk jóval fejlettebb, jobb körülmények között élő országgal is. Nálunk tejjel-mézzel folyó Kánaán vár rájuk, ezt ők is tudjuk. Miközben a többi pályázónál azért erre aligha lehet mérget venni. Kíváncsian várom, a színfalak mögötti lobbizásból, ami szintén döntő, ki jön majd ki győztesen. Ha csak a rendezés döntene, nyert ügyünk van. Nyugodtabb lennék, ha a végső szót már a vb előtt kimondanák az illetékesek, mert velünk szemben eddig az volt a legnyomasztóbb érv, hogy nem vagyunk tagjai az elitmezőnynek. Hát, most ott vagyunk. Sokat tehetünk ott a vb-rendezésért is, de lehet, hogy ellene is játszhatunk, ha úgy sikerül. A magyar jégkorongsportot azonban nem lehet megítélni pusztán a vb-szereplés alapján, azt sem szabad elfelejteni, hogy az oroszokkal, a finnekkel játszhatunk felkészülési mérkőzéseket, ami ugyanúgy beletartozik a képbe. A csoportkörben például találkozunk a fehéroroszokkal is, annak a mérkőzésnek, bár nem az mondja ki a döntő szót, nemcsak az eredmény lesz a tétje, ezt szinte biztosra tudom mondani.”