KÉPGALÉRIA IFJABB OCSKAY GÁBORRÓL (1975-2009)
„Annyi ilyen és ehhez hasonló eset volt csak a közelmúltban az élsportban, hogy az egész egyszerűen felfoghatatlan – mondta Horváth Gábor a sporthirado.hu megkeresésére válaszolva. – Az idő viszonylagos rövidsége és a tragédia nagysága adja a párhuzamot Kolonics Gyuri és Ocskay Gábor esete között, én azonban mégsem tenném ezt. Gábornak komolyabb lehetett a baja, hiszen őt egy időben már el is tiltották a versenyzéstől, még ha utána úgy is tudott le éveket, hogy annak nem volt következménye, amiatt nem volt panasza. Ellenben Gyurinak a halála előtt csupán rosszullétei voltak, a vizsgálatok már nem mutattak ki semmit esetében. Ráadásul egyikük edzés közben, fokozott terhelés következtében lett rosszul, míg a másik esetben erről szó sem volt. Nagyon szerencsétlen, érthetetlen eset így is mind a kettő…”
„Ha párhuzamot keresünk a két tragédia között, akkor azt én a két sportemberben látom. Gyurinak és Gábornak a kenu, illetve a jégkorong nem egyszerűen a sportága volt, hanem egyenesen az életformája! Így hiába kaptak kisebb, illetve nagyobb figyelmeztető jeleket a testüktől a túlterheltségükre, biztos volt, hogy úgysem tudnak arról lemondani. De azokban az esetekben nem is lehetett okosnak és erősnek lenni, mármint abban a tekintetben, hogy az ember ki tudja mondani: vége, eddig és nem tovább. A tragédiák bekövetkeztével persze már minden más megvilágításba kerül. Kizárólag egy ponton tud és képes mérlegelni egy élsportoló: ha kiöregszik és nem jönnek az eredmények. Akkor, de hangsúlyozom, csak akkor tudja kimondani azt: vége, nem csinálom tovább. Amíg viszont sikeres, addig szerintem elképzelhetetlen, hogy a csúcson hagyja abba, amikor még nem is látja a végét a sportpályafutásának. Aki ezt fel tudja vállalni és végre is képes hajtani, arról biztosan tudom mondani, hogy nem érhet el olyan sportsikereket, mint Kolonics Gyuri, vagy éppen Ocskay Gábor. Ami még így hirtelen megfogalmazódik bennem a két esettel, illetve a több, egyre gyakoribb hasonló élsportolói példával kapcsolatban: sajnos, a versenysport ma jelen pillanatban ott tart, hogy máshogy ez a dolog nem működik csak úgy, ha közben ilyen veszélyeknek teszi ki magát az ember.”
„Mi, mármint a kajakosok közül jópáran, Újpestre jártunk jégkorongozni, de természetesen tudtam, képben voltam a Székesfehérváron történtekkel kapcsolatban, így Ocskay Gábort is ismertem, mégha nem is személyesen. A kajakba élversenyzői, a jégkorongba viszont csak amatőr szinten belekóstolva közös a két sportágban, hogy mindkettő iszonyatosan kemény állóképességet igényel. Igaz más típusút, amíg ugyanis a kajak-kenuban az erő, addig a jégkorongban a gyorsasági része dominál. De az igénybevétel fizikai része itt is, ott is óriási.”
