KÉPGALÉRIA IFJABB OCSKAY GÁBORRÓL (1975-2009)
Aztán amikor átmentem a másik szobába, megdöbbenve tapasztaltam, hogy éjszakára – amit soha nem tettem eddig – bekapcsolva felejtettem a telefonomat. Rögtön eszembe jutott az álom. Vagy talán nem is álmodtam? Vadul böngészni kezdtem benne. Bár ne tettem volna! Egy éjfél utáni üzenetet találtam, majd egy hajnaltájt érkezett másikat, ami tudatta velem:
GÁBOR MEGHALT ÉJFÉLKOR – SZÍVINFARKTUSBAN
Elolvastam egyszer, kétszer, háromszor. Azonosítottam a küldőt, de még akkor sem jutott el a tudatomig: Kiscsicsó nincs többé!
Ő, akit alig néhány napos korában a pólyában fogtam a kezemben.
Aki kisgyerekként, amikor nálunk járt, elkérte a falon függő hokis figurát – édesapja le is teremtette ezért.
És az is ő volt, aki korosztályából az utolsóként kezdett tegezni. A többieknek már javában ment a „Helló”, a „Szevasz”, a „Hogy vagy?”, amikor ő még mindig kerülte a megszólítást, ha pedig megtette, mindig köntörfalazott. „Miért nem tegezel már végre? Pólyás korod óta ismerlek?” – rivalltam rá egyszer.
Halkan mondta, mint mindig: Éppen ezért! De ha huszonöt leszek, megteszem. Tartotta magát a dátumhoz. Negyedszázados lett, amikor végre azt mondta: „Szervusz, Laci bá.”
Nézem az sms-t, és olyan dolgok jutnak eszembe életről, hitről, amelyek nem szabadnának, hogy eszembe jussanak…
Inkább megpróbálok a mérkőzések előtti rezzenéstelen arcára gondolni. Ahogy a kezdő bedobás előtt odament kapusához: összekoccintották a fejüket, és két hatalmasat rácsapott a lábvédőjére.
Hányszor, de hányszor ment oda játékvezetőhöz reklamálni, csapatkapitányként, vagy helyettesként. De soha, még a legkiélezettebb helyzetben sem tette ezt eltorzult arccal, kiabálva.
Hányszor borult a gólörömnél a szerző nyakába? És hányszor borultak az ő nyakába?
Hogy tudott küzdeni? Emberelőnyben, hátrányban, amikor már veszni látszott a fejsze nyele. Meg amikor már ténylegesen el is veszett!
Intézmény volt ő. Olyan intézmény, aki csak a jót örökölte apjától, anyjától.
Egy vb utáni mámoros este ünnepeltük a világbajnokság befejezését, a jó szereplést, amelyet akkor még nem kísért feljutás.
Úristen! Egy hónap múlva leszünk túl a magyar jégkorong-válogatott első A-csoportos meccsén. Nélküle!
Nincs igazság!!!!
Ezért kering az agyamban sok minden olyan az életről, a hitről, amiknek nem lenne szabad!
Gábor! Most a világbajnoki felkészülés kezdete előtt, azt kellene kívánnom Neked: Mindent bele! Jó felkészülést!
Ehelyett csak annyit mondhatok: Nyugodj békében!
34 éves korában, március 25-én szerdán elhunyt ifjabb Ocskay Gábor, az Alba Volán és a magyar jégkorong-válogatott kiválósága.
