A kilencedik helyen zárt az alapszakaszban és miután nem került be a rájátszásba, ezzel be is fejezte szereplését a 2008-2009-es EBEL-ligában az Alba Volán jégkorongcsapata. A fehérváriak lelkesedése töretlen, harmadszor is nekiveselkednek a szezonnak, ám a gazdasági nehézségek őket sem kerülik el.
„Már sokszor elmondtam, most is csak ismételni tudom önmagam: amit az Alba Volán vállal és nyújt az EBEL-ben, az messze meghaladja nemcsak a fehérváriak, hanem a magyar jégkorong egészének erejét és színvonalát. Bár a rájátszásba másodszor sem sikerült bekerülniük, százalékos mutatójuk messze jobb az előző évnél, közel a duplája. Mernék fogadni, hogy a következő szezonban bejutnak a rájátszásba is. Ahogy az ország, sőt az egész világ a gazdasági válság kedvezőtlen hatásait nyögi, úgy a sportklubok sem tudnak emellett elmenni szó nélkül. Előrelépésről így anyagi téren nehéz lenne beszélni az elkövetkezendőkben, személy szerint már annak is örülni tudok majd, ha a mostani szintet tartják a következő idényben.”
Az alapszakaszt is megnyerő HC Csíkszereda együttese nyerte az első ízben kiírt magyar-román vegyesbajnokságot, a MOL Ligát, miután a döntőben söpréssel bizonyultak jobbnak a városi rivális SC csapatánál.
„Nem sok meccset láttam a ligában, de azért nyomon követtem az eseményeket. A HC mindvégig meggyőző teljesítményt nyújtott az alapszakaszban és a rájátszásban is, utóbbiban öt mérkőzését kivétel nélkül megnyerte, teljesen megérdemelten szerezték meg az aranyérmet. Ebből a mezőnyből a játékoskeretük kimagaslott, igazából egyik rivális sem tudta felvenni velük a versenyt. Szerintem a bajnokság beváltotta a hozzá fűzött szakmai reményeket, a gazdasági oldalát pedig az érintetteknek kell megvonniuk. Ha ott is bejöttek az elvárások, akkor életképes tud maradni a liga.”
A középszakasz hajrája előtt a papírformának megfelelően két részre szakadt az ob I mezőnye. A versenyfutás tétje immár az: melyik csapatnak kell a címvédő, alanyi jogon elődöntős, magyar viszonyok közé érkezve bombaerős, abszolút favorit Alba Volánnal játszania majd a rájátszás elődöntőjében.
„Várható volt, hogy a középszakaszból az Újpest, a Stars és a Dunaújváros jut majd be az elődöntőbe. A jelenlegi állás szerint régiós elődöntők várnak ránk, hiszen a két Fejér megyei csapat és a két észak-pesti egymással mérkőzik majd meg. Valóban, aki az Alba Volánt végül megkapja, legyen az a Dab.Dcoler, az egyrészt bosszankodhat, hiszen esélye a továbbjutásra lényegesen kevesebb, hogy azt ne mondja, szinte nulla, mint a másik két ellenféllel szemben. Viszont, elmondhatja azt is egyben, hogy játszhat a legjobb magyar klubcsapattal. A három rivális közül egy csapatnak ez biztosan nem jön össze és akkor még az alsó házban ragadtakról nem is beszélek. Miskolcon és Erzsébeten a Fradi otthonában nem is látják a Volánt és ők sem léphetnek pályára Székesfehérváron a nagycsapat ellen. Az, hogy az A-csoportos világbajnokságon Kanadával találkozunk, az az esélytelenség mellett egyben jutalomként is felfogható. A magyar viszonyok között ilyen a Volán is. Amit ezzel kapcsolatban még megjegyeznék: már tavaly is gond volt ebből, hogy a többi magyar klubcsapatnak szinte nincs is alkalma megütközni az egyre jobb hokit játszó Volánnal, a fehérváriak sűrű EBEL-menetrendje ezt nem igen teszi lehetővé. Viszont az egyértelmű, ahogy az osztrák-szlovén csapatok húzzák fel és sarkalják még jobb teljesítményre a Volánt, ugyanez történne, ha a fehérváriak itthon is pályára lépnének a honi riválisok ellen. Tudom, így is nehéz bármire időpontot találni, ez inkább csak egy hangos szakmai gondolatfuttatás volt, részemről is.”
Az Újpest két szlovák légiósa, a 27 éves révkomáromi Vladimir Dubek és a 23 éves trencsényi Ladislav Sikorcin magyar állampolgárságért folyamodott. A lila-fehérek két meghatározó játékosa a jövőben akár a válogatott rendelkezésére is állhat.
„Ennek több haszna is lenne. Egyrészt az Újpestben felszabadulna a légiósoknak fenntartott státusz, tudnának két újabb, bízzunk benne, meghatározó embert szerződtetni, amellyel meglátásom szerint a magyar hoki csak még tovább erősödne. Másrészt a válogatottba való szerepeltetésük is pluszt adhatna, sőt, már annak a lehetősége is. A kapitánynak bővülne a válogatási lehetősége, másrészt a keretben lévőket még jobb teljesítményre ösztönözné, ha tudnák, egyre komolyabb vetélytársakkal kell megküzdeniük a csapatba kerülésért.”
Moszkva magyar birkózó olimpiai bajnoka, Kocsis Ferenc is csatlakozott a Ferencváros jégkorongcsapatának edzői stábjához, feladata elsősorban a fizikai felkészítésben lesz.
„Mindenképpen színesti a csapat életét és felkészítését egy ilyen dolog, ám én nem nagyon vagyok híve ennek az átjárásnak egyik sportágból a másikba. Annyira specifikus ugyanis szerintem, hogy nehezen tud ráhangolódni az adott sportágra – és most nem kifejezetten a jégkorongra gondolok – egy kívülálló, legyen bármilyen kiváló élsportolói eredmény vagy edzői pályafutás a háta mögött. Bár, be kell valljam, nem vagyok teljesen képben Kocsis Ferenccel kapcsolatban, hiszen még az is lehet, hogy jégkorong vonalon is képezte magát. Mint birkózó versenyzőként és edzőként is kiválót alkotott, kíváncsian várom, mit tud hozzátenni a ferencvárosiakhoz, főleg így, a szezon végén, a rendelkezésére álló rövid idő alatt. A saját példámat azért elmondom: mi annak idején dolgozhattunk egy öttusából érkező kiváló edzővel, aki a kondíciónkat tornázta volna fel, de a feltételes módot azért kell használnom, mert végül többet ártott, mint használt. Ezért mondom azt, fölösleges és nem is lehet ennyire kevergetni a lapokat.”
Kercsó Árpád 24 esztendei magyarországi munka után visszatért szülőföldjére, Erdélybe, amit egyrészt maga sem gondolt volna annak idején, másrészt a zalaegerszegi nehézségeket követően olyan körülmények közé érkezett, amire Magyarországon még csak gondolni sem igen lehet: bentlakásos hokisuli, két különbusz, az oda bekerülő gyerekeknek 250 komplett szerelés.
„Azzal, hogy Kercsó Árpád elhagyta hazánkat, a magyar hoki egyértelműen szegényebb lett. Korosztályos szinten olyan szakember távozott tőlünk, aki nagyon sokat tett azért, hogy most itt tartunk. Hiányzik majd. Ahogy Oroszországban a nagy cégek presztízst csinálnak a sporttámogatásból és abból, hogy ki tudja legyőzni a rivális csapatát, úgy Romániában is hasonló a helyzet. Az ottani ingatlanos építkezésekből anyagi forrásokhoz és nyereséghez jutó vállalkozók a labdarúgás mellett a szintén roppant népszerű jégkorongra fordítottak komoly pénzeket. Nem véletlen, hogy éppen Kercsó Árpádot nézték ki maguknak és szerződtették le abba a sportiskolába.”
