Meg is vakulhat az újvárosi hokis

Az újvárosiak jelenlegi, az Újpest, az Alba Volán és a Ferencváros korábbi játékosa azonban nem csügged, hiszen a jégkorong mellett még rengeteg célja van az életben, így mindenképpen meg akarja gyógyítani beteg szemét.

- Mi történt azon a bizonyos hétfői edzésen? – kérdeztük Szilassy Zoltánt, akinek még néhány napot biztosan a kórházban kell töltenie.

- Semmi különös, átlagos hétközi edzést tartottunk, mégis megtörtént a baj. Az egyik csapattársam lőtte kapura a korongot, és telibe talált – az ütője. Bevallom, nem mindennapi dolog ilyen körülmények között megsérülni, de ha ezt előbb tudom, akkor leülök. Mint a mondás szerint az a bizonyos kutya nyúlfogás helyett… Egyből éreztem, hogy nagy baj van, és hát sajnos igazam lett.

- Mit mondanak az orvosok?

- Nem hinném, hogy vigaszra szorulok, próbálom nem tragikusan felfogni az esetet, de azért néha elgondolkodom: lehet, hogy nem nyerem vissza a szemem világát. Az orvosok egyébként nem kerteltek, megmondták, hogy szétrepedt a szemgolyóm, és elég komoly műtéten estem át, hiszen akár egy komplett varrószakkört is bevonhattak volna, annyit bíbelődtek a szememmel. Ráadásul még az is előfordulhat, hogy újabb beavatkozásra lesz szükség, de ez majd később derül ki. Most még a vérnek is fel kell szívódnia a szemfenékből, hogy többet lássanak a dokik, aztán következhet az én látásom… Jó lenne minél hamarabb kikerülni innen, de semmit sem akarok elkapkodni, mert a szememre szükségem van.

- A jégpályán, játékosként?

- Ha nem tudok már többet játszani, akkor sem dől össze a világ, hiszen 34 évesen elég sok mindent átéltem már ebben a sportágban, és most őszintén nem is nagyon foglalkozom a pályafutásommal. Ha netán edzőnek állok, azt is teljes erőbedobással végzem majd, de most az egészségem a legfontosabb. Ott van az értem aggódó családom, feleségem, gyermekem, most akarunk építkezni, úgyhogy van itt még feladat bőven. Szinte biztos, hogy közel fél évem is rámehet erre az egészre, de ha sikerül, a fene se bánja.

- Beszélt már azóta csapattársával, Galanisszal?

- Természetesen, s az a furcsa helyzet állt elő, hogy én öntöttem belé a lelket, innen a betegágyról. Galát nagyon megviselte az egész, egyébként is kitűnő a viszonyunk, dehogy akart ő nekem ártani. Nem hibáztattam, s emiatt talán még nagyobb a lelkifurdalása. De nem csak ő keresett meg, hanem a többiek is, és senki ne gondolja, hogy csak a dunaújvárosiak. Az ellenfelek közül is sokan érdeklődtek, aggódtak, ami nagyon jólesik ebben a nehéz helyzetben. Jó sok embert kellett megvigasztalnom...