KÉPGALÉRIA IFJABB OCSKAY GÁBORRÓL (1975-2009)
„Születése óta ismertem Gábort, hiszen az édesapjával klubtársak voltunk, és annak idején együtt mentünk Székesfehérvárra – nyilatkozta Kovalcsik Péter. – Képtelen vagyok felocsúdni, elszorul a torkom, ha rágondolok, mi történt. Márpedig most csak erre tudok gondolni…”
„Az édesapát egy sajnálatos gerincsérülés idejekorán leparancsolta a küzdőtérről, így viszont vele a sportág egy kiváló sportvezetőt nyert. Az, hogy ma a magyar jégkorong ezen a szinten tart, abban idősebb Ocskay Gábor oroszlánszerepet vállalt, nélküle nem lenne az, ami. Később már a fia köré építette fel a fehérvári klubot, benne, az őáltala elért élsportolói eredményekben látta megvalósulni azt, ami neki annak idején nem sikerülhetett. Ez még tragikusabbá és torokszorítóbbá teszi a tragédiát. Fia élsportolói pályafutása valahol eleve elrendeltetett volt, és Gáborban az édesapának nem is kellett csalódni. Ifjabb Ocskay Gábor született élsportoló volt, aki igazán maradandót tudott alkotni: egy évtizede stabilan ott volt Magyarország legjobb három játékosa között.”
„Gábor egy olyan sportember volt, aki a pályán, a jégkorongban semmit nem tudott félvállról venni és csinálni. Ő még egy papírforma győzelmet garantáló mérkőzésre is úgy készült és arra úgy tette oda magát, mintha az a vb-döntő lenne. Nála még az is ismeretlen volt, hogy edzésen csak 99 százalékot adjon ki magából. Ennek megfelelően feladat is hárult rá rendesen: amikor előnyben vagy hátrányban játszik akár a Volán, akár a válogatott, Ocskay Gábort ott láthattuk a jégen a fehérvári sor biztos pontjaként. De akkor is több teher hárult rá, ha szoros volt a meccs és csak két sort cserélt ez éppen aktuális edzője. Egyébként is kemény fizikai igénybevételt jelent a jégkorong, viszont ez esetében dupla, sőt akár tripla terhelést is jelentett.”
„Amikor a szívpanasza miatt négy éve egy ideig abba kellett hagyni a sportolást, sőt, még az edzésekről is eltiltották, addig ment, amíg nem talált egy orvost, aki specialista volt és akitől megkapta az engedélyt az újrakezdésre. Nem szánalomból és sajnálatból. Utána pedig megint a tőle megszokott odaadással vetette bele magát a munkába. De aki igazi sportembernek tartja magát, az ugyanúgy csinálta volna és dönt, ahogyan ő tette, ebben biztos vagyok. Én sem hiszem, hogy máshogy döntöttem volna a helyében. És a kontroll-vizsgálatokat látva azóta is megalapozottnak tekinthettük az orvosok és az ő elhatározását.”
„Nem hiszem, hogy közvetlen összefüggés van a fárasztó EBEL-szezon és Gábor halála között, hiszen azóta már több kemény alapozást csinált végig, előtte meg ugye számtalant, és éppen most lazíthattak egy keveset a válogatott felkészülése előtt. De közvetett kihatása biztos jelentkezett. Ha beült volna egy íróasztal mögé, kap egy gerincferdülést, de még mindig köztünk lenne. Ő azonban ízig-vérig sportoló volt!”
„Gábor lelkizős típus is volt, biztos nem tett jót neki, hogy a csíkszeredai túra után és a bajnoki döntő közben különböző ügyektől volt visszhangos a fehérvári öltöző. De intelligens emberként volt ereje lemondani a kapitányi tisztségről, hogy egyenes tudjon maradni az apja és a csapat előtt is. És bár a karszalag átkerült másra, azért a szellemi vezér, akire feltétel nélkül felnéztek a társak, azért még ő maradt, ezt kimondatlanul is mindenki tudta.”
„A jégkorongról úgy körülbelül mindenki tudja, hogy micsoda komoly fizikai igénybevételt jelent az őrült tempójával és a rengeteg nagy sebességű ütközésével. Jópár évig benne élve mindezt magam is meg tudom erősíteni. Bár amit mi műveltünk annak idején, a maiakhoz képest, az csupán operetthoki volt, semmi más. Mi játszottunk egy idényben 25 meccset, a mai utódaink nyolcvanat, és a kettő közötti tempót össze sem lehet hasonlítani. Nagyon kifacsartnak érzem a válogatottjainkat, tudom, hogy közeleg a vb és a fontos felkészülési mérkőzések máris itt vannak a nyakunkon, de én azért kicsit szélnek eresztettem volna a galerit. Tudom nehéz lenne, de az ő érdekükben erre lenne szükség. Nem tudom, ez a tragédia most hogy írja majd át a forgatókönyvet, én biztos elvinném a fiúkat mondjuk egy sítáborba. Na, azért oda nem, mert az balesetveszélyes, de egy hotelbe az Alpokba, ahol kikapcsolódhatnak, tényleg pihenhetnek, annak nagy hasznát látnám, még erősebb lenne a csapatkohézió és arra nagyon figyelnék, hogy jég véletlenül ne kerüljön még a poharaikba sem.”
