Kangyal: A csúcson hagyhatom abba

„A vb egészét nézve igazából egy dolog hiányzott nekünk, de az nagyon – mondta bevezetőjében Kangyal Balázs. - Ez pedig az A-csoportos rutin. Ellenfeleink ebből a szempontból érthetően előrébb tartottak, mint mi. Ez a különbség döntötte el a nyílt mérkőzéseinket, amelyből volt négy is a vb-n. Amennyiben nekünk is lett volna hozzájuk hasonló rutinunk, és most ne a kanadaiakat vegyük alapul, hanem a többieket, akkor ott vagyunk a tizenkettő között a középdöntőben, ez tuti. Amelyet ugye még egy éve is egyszerűen elérhetetlennek és elképzelhetetlennek tartottunk. Az alsóházban a teljesítményünkre rányomta a bélyegét a győzelmi kényszer, amivel megint csak nem tudtunk megbirkózni ezen a szinten.”

„A jövőmmel kapcsolatban a Starsban még le kell ülnöm egyeztetni a tulajdonosokkal, nagy valószínűséggel azonban klubszinten folytatom. A válogatottban viszont biztosan ez volt az utolsó világbajnoki fellépésem, azt hiszem, én tényleg a csúcson hagyhatom abba. Amennyiben a szövetségi kapitány, bárki legyen is az, számít majd rám azokon az évközi találkozókon, ahová légiósokat nem tud behívni, vagy más kulcsembereket pihentetni akar, és szüksége lesz rám, akkor természetesen nagyon szívesek állok a rendelkezésére. Ezért nem tudom azt mondani, hogy elköszönök a válogatottól, de több vb-n már nem veszek részt, ez száz százalék. Nem tudom, hogy a csapatból kit foglalkoztatnak még hasonló gondolatok. Most minden erőnkkel a vb-szereplésre összpontosítottunk, ez a téma nem került szóba közöttünk. Én sem mondtam még a fiúknak, majd ha a vb után összejövünk, akkor előttük, nekik is elmondom a döntésemet.”

„Nekem személy szerint nagyon jó érzéseim vannak pályafutásommal kapcsolatban, még harminc évesen sem gondoltam volna, hogy így, innen tudom azt mondani: vége. A mélypontom a C-csoportos vb hetedik helyezése volt, ez pedig most a másik véglet. Azt hiszem, szépen keretbe tudtam foglalni egy olyan pályafutást, amelynek elején még több időt töltöttem focival, mint jégkoronggal. Lévén nem volt jégpályánk, ahol egész évben edzeni tudtunk volna, egy évben mindössze három hónapot csúszkálhattunk.”

„Ez a vb-szerepés nemcsak nekem, másoknak is maga volt a csoda. Különösen a csoportkör, az tényleg fantasztikus emlékként marad meg bennem. Zürichben háromezer magyar szurkoló előtt játszhattunk Szlovákiával, Kanadával és Fehéroroszországgal, és ha egy pici szerencsénk lett volna, akkor ott két találkozóból többet is kihozhattunk volna. Be kell azonban ismernünk: amit Szapporóban megkaptunk az égiektől, azt itt a vb-n duplán visszakérték tőlünk. De hát ez mégiscsak az A-csoport volt, itt minden legalább a kétszeresét éri, úgy látszik, ez is. A vereségektől függetlenül a szurkolóink minden mérkőzés után elénekelték nekünk a magyar Himnuszt, ez a szeretet nagyon sokat jelent nekünk.”