Ladányi: Fejben kell magunkat odatenni

„Mindannyian emberek, sportolók vagyunk – mondta kiváló, gólerős csatárunk, Ladányi Balázs a sporthirado.hu kérdésére válaszolva –, így az is előfordulhat, hogy fejben ez a megfelelő ráhangolódás nem jön össze. Akkor pedig hiába az esélyek, csak szenvedés lesz a dologból. De nem zárhatjuk ki. Mint ahogyan azt sem, hogy egy meccset elveszítünk, vagy éppen megnyerünk. Annak ellenére, hogy az esélyek mást ígértek.”

„Azt hiszem, ez a csapat az elmúlt években számtalanszor bizonyított, lényegesen többször, mint amennyi csalódást okozott. Nagyot nem is betliztünk. Én mindig úgy megyek ki a jégre, hogy nem szól mellettünk semmi, mindkét csapat teljesen egyforma esélyekkel indul. Így ha nyerünk, mindig örülök. Akkor is, ha gyengébb, akkor is, ha erősebb ellenfelet győztünk le.”

„Papíron most három gyengébb képességű ellenfél vár ránk, az utóbbi időben a litvánokat biztosan vertük, a szerbekkel az osztálykülönbség miatt nem is nagyon találkoztunk. Megmondom őszintén, én a horvátok elleni mérkőzésre vagyok leginkább kíváncsi, a három ellenfél közül őket tartom a legveszélyesebbnek. A szapporói vb-n ugyan 3-0-ra vertük őket, de az egy nagyon izzadtságszagú siker volt. Erre utaltam akkor, amikor a pszichés ráhangolódásról beszéltem. Kicsit későn, de még időben ébredtünk, ezért aztán azt az árat kellett fizetnünk, hogy egy hajtós meccsen szenvednünk kellett.”

Ladányi a keret nagyrészével egyetemben évek óta alapember a válogatottban, testközelből élhette át, ahogyan a harmadik vonalból a hosszú, inkább sikerekkel, mintsem csalódásokkal kövezett út az elsőbe vezetett. De vajon ez a mostani magyar válogatott, annak tagjai az eltelt évtizeddel dacolva még mindig ugyanazok, mint voltak az induláskor?

„Igen, ez még az a csapat – mondta mosolyogva a balszélső –, a hangulat ugyanaz, mindössze annyi változás történt, hogy megkomolyodtunk. No persze, alkati kérdés, ki jobban, ki kevésbé. Jöttek az egyre komolyabb kapcsolatok, aztán a gyerekek, de mindezek nem eltávolítottak bennünket egymástól, hanem még jobban összekovácsoltak, és így egy-két plusz alkalommal több a buli.”

„Természetesen szakmailag már mérhetőbb a változás. A válogatott szekere az első Divízió I-es vb-n, Franciaországban indult be hét évvel ezelőtt. Akkor a házigazdák vb-kiesőként rendezhették meg a tornát és elsőszámú esélyesnek számítottak, erre fel legyőztük őket, hazai pályán. El is bukták a feljutást, ami esetükben utána még jópár évig váratott magára.”

„Mi akkor még nem bírtuk tartani a színvonalat, az egyhetes torna végére rendre elfáradtunk. Így történt ez a rákövetkező évben, amikor Székesfehérváron emlékezetes, ki-ki meccset játszhattunk a dánokkal a feljutásért. Elbuktunk, igaz, még nem jött el az ideje, de azokra az évekre már lehetett építkezni. És bizony, minden évben sikerült előre lépnünk.”

„A szlovák válogatottat - igaz egy tartalékosat - Káposztásmegyeren győztük le 4-2-re 2003 őszén. Én azonban nagyobb sikernek tartam, amikor az európai légiósokból álló kanadai csapat ellen csak 5-4-re kaptunk ki 2004-ben. Óriási meccs volt az a székesfehérvári ütközet. Miként a svédek elleni tavalyi siker a Sportarénában. De szívesen emlékszem arra, ahogy a bivalyerős, az A csoportból csak merő véletlenségből kipottyanó németekkel tétmeccsen 2006-ban, Franciaországban a második harmad után 2-2-ra álltunk. Igaz, belecsúsztunk egy 6-2-es vereségbe, mert elfáradtunk, de ez ma már nem fordulhat elő velünk. Akkor még nem olyan színvonalú bajnokságokból érkeztünk, mint amilyenekben most vérteződik a keret nagyobb része, úgyhogy már ezen is túlléptünk.”

Fél év telt el Szapporó óta, ahol válogatottunk kiharcolta a feljutást az A csoportos világbajnokságra. Pat Cortina, együttesünk szövetségi kapitánya akkor azzal a kéréssel engedte útjára a nemzeti csapat tagjait, hogy pihenjenek és töltődjenek fel az első találkozóig, mert kemény év vár mindannyiukra.

„Kipihentem magam, igaz, ez az idény nyáron elég aktívra sikerült. Kihasználtam az időmet, csináltam olyan dolgokat, amikre régóta vágytam, például quadoztam. De a családdal is sok időt tudtam együtt tölteni. Azért a futócipő velem jött Horvátországba is, na korábban ilyenre sem volt még példa.”

A szerbek ellen szép emlék a 2004-es olimpiai selejtező, amikor 13-0-ra páholtuk el őket. A litvánokkal szemben egy kivételtől eltekintve könnyedén igazoltuk a papírformát – 2007-ben 6-1, 2006-ban 10-2 –, csak egy Eurotourban elszenvedett vereség ront valamelyest az összképen, amelyet egy tartalékos magyar csapat szenvedett el. A horvátok azonban még ennyi borsot sem tudtak az orrunk alá törni, hol simább – 6-1, 5-0 –, hol  nehezebb – 6-3, 2-1 –, meccsen adják meg magukat. 

„Sok munka, nagy összetartás és alázat – mondta válogatottunk csapatkapitánya, Kangyal Balázs. – Nincs mese, ezen a héten túl kell jutnunk, hogy egyáltalán lehessen miről beszélni a továbbiakban, hogy mi lesz, mit lehet majd Rigában. Minden sportoló álma az olimpia, az olimpiai részvétel. Magyar jégkorongosnak az utóbbi években, évtizedekben még véletlenül sem lehettek ilyen álmai, most mi legalább álmodhatunk róla. Illetve tehetünk azért, hogy ezt az álmunkat valóra is váltsuk.”

„Hiába harcoltuk ki a vb-részvételt, a mi águnkon kiadó egyetlen helynek nem mi vagyunk az esélyesei. A magam és a csapat nevében így csupán annyit ígérhetek: ezt a három budapesti mérkőzést úgy, olyan elszántsággal tudjuk le, mint az elmúlt tíz év találkozóit. Az áprilisi vb-siker után érezhetően nagy a nyomás rajtunk, nagyok az elvárások irányunkban, megpróbáljuk a legtöbbet adni magunkból, hogy ezeknek meg is feleljünk.”

Amennyiben csapatunk első helyen végez a budapesti előselejtezőben, úgy jövő év februárjában egy következő négyes tornán kell részt vennie. Rigában ellenfelünk lesz a házigazda lett válogatott mellett az olasz és az ukrán együttes. Az ottani első hely már vancouveri repülőjegyet jelent. Piszok nehéz feladat.

A budapesti tornán kívül még két négyes csoport legjobbja reménykedhet a továbbjutásban. A B jelű négyesben Kazahsztán, Hollandia, Észtország és Spanyolország méri össze magát, előbbiek toronymagas favoritnak számítanak. Kiegyenlítettebb csatát ígér a Lengyelország, Japán, Románia, Nagy-Britannia kvartett, utóbbi kettő akár a mérleg nyelve is lehet előbbi kettő versenyfutásában. 

A D csoport győztese a Németország, Szlovénia, Ausztria trióval, míg a B csoport továbbjutója a Norvégia, Dánia, Franciaország trióval mérkőzhet meg az olimpiai részvételért.