Rigára összpontosíthatnak a korongosok

Amennyiben látni kívánja a teljes, exkluzív összefoglalót, kattintson a Hírsarok.hu portálon erre a linkre.

Az előző két naphoz képest a vasárnapi találkozó felvezetése rendhagyó volt: az előmeccsként letudott szerb-horvát presztízsütközet még akkor is különös sportélményt adott, ha a színvonal egy kicsit alacsonyra sikerült és a várt nagy küzdelem is elmaradt. (A horvátok biztosan, négy góllal győztek.)

A bemelegítésnél ezúttal nem gépi, hanem élő zene szólt: a kőkemény rockban utazó banda bizony nem kímélte sem a húrokat, sem a decibeleket, de legkevésbé nem a dobhártyákat.

Ilyen esetben biztos menedéket nyújtanak a küzdőtéren kívül lévő büfék, legalábbis sokan osztották ezt a taktikát. Így viszont lemaradtak a Cry Free zenekar által nyújtott zenei élményről, amely autentikusan idézte meg a legendás angol zenekart, a Deep Purple-t, annak néhány slágerét és húzószámukat, a „Smoke on the water-t”, amely természetesen szintén napirendre került.

Az előző két napon is átélt lézer és tűzcsóva-show után jött a hangulatos bemutatás, majd a két himnusz, kezdődhetett a mérkőzés.

Azonnal a litván kapu elé szegezte riválisát a magyar csapat, amely rögtön emberelőnybe is került. Vas János azonban a kapu előtt testre ütésért összeszedett egy kétpercest, mielőtt igazi nyomást gyakorolhattunk volna fórban.

Váratlanul parázs pillanatokat okoztak a litvánok Szuper Levente kapuja előtt: záporoztak a lövések jobbról, jöttek az ismétlések balról. Szinte egy perc alatt többet veszélyeztettek, mint előző két ellenfelünk együttvéve.

Éppen jókor jött az újabb fór, amelyben nagy erőt fejtett ki csapatunk és 32 másodperc alatt gólt ért el: Vas János volt eredményes közelről. Nálunk az előny!

Nemsokára megkaptuk a következő előnyünket – igen csúnya, holtidőben hátulról történt lökésért -, amelynek lejárta előtt Holéczy Roger közelről volt eredményes.

A kétgólos hátrányba került litvánok dicsérhető egyéni megmozdulás után szépítettek, de Ladányi Balázs bombája visszaállította a közte kettőt.

A szerb és a horvát csapattal ellentétben a litvánok semmiféle tiszteletet nem mutattak a házigazdákkal szemben, sőt, egy kicsit a pimaszság határain is túlmentek. Amint lehetőség adódott, belekötöttek a játékra összpontosító magyarokba.

Ez a felfogásuk a második harmadban sem változott. Köszönhetően ennek egymásnak adták a kilincset a büntetőpadon a litvánok – mind közül a legindulatosabb, Andrius Kaminskas negyedszer járt ott -, de az újabb fórokat, közte egy másfél percig tartó kettős előnyt, nem tudta gólra váltani a rengeteget támadó együttesünk.

Csapatunk akarata sem a kihagyott helyzetek, sem a litvánok szurkálós játéka miatt nem tört meg.

A Ladányi-féle sor lendületes volt, Ocskayék okosan tették-vették, Holéczyék ügyeskedtek, de különösen a fiatal fehérváriak voltak motiváltak – a harmad cselét Vaszjunyin Artyjom mutatta be egy lendületes, 360 fokos megfordulással megspékelve -, de az eredmény nem változott.

Szuper Leventének eközben ritkán akadt dolga, a magyar védelem többnyire még az előtt sikerrel megakasztotta a nem túl ötletgazdag, inkább sematikus és lassú lett akciókat, hogy lövőhelyzetig eljutottak volna.

Mi huszonöt lövésig jutottunk ebben a felvonásban, a litvánok mindössze ötig, az eredmény azonban nem változott. Érett a siker, de volt még hátra egy harmadnyi játék.

A záró rész hasonló kiegyenlített játékot hozott, legalábbis ami a mezőnymunkát illeti, mert a lövéseket itt is inkább a mieink szorgalmazták.

Kaminskas ezúttal nem a pankrációval volt elfoglalva, emberelőnyben szépítettek a litvánok. Még mielőtt azonban beleélték volna magukat a helyzetbe, hogy felzárkóztak, Vas János növelte közelről szép összjáték után ismét kettőre az előnyünket.

Nem sokkal később Palkovics hátrányban is ziccerben tudott kilépni, a fehérvári támadóm oldott meg ennél nehezebb helyzeteket is, most sem hibázott. A végére maradt jópár kiállítás, az eredmény viszont nem változott, nyertünk.

Vettük a szakvezetés által lebegtetett három lépcsőfokot, a következő háromért már Lettországba kell utaznunk. Először a legesélyesebb házigazda lett csapattal játszunk, majd az olaszok jönnek. Végül pedig az ukránok. Utóbbi akár jó ómen is lehet – no persze, addig előbb el kell jutni -, Szapporóban már bejött, miért ne jöhetne be megint?