Előbb utóbbiról. A svájci vb-nek egy, az országra jellemző állat, a szarvasmarha volt a kabalafigurája, a tehénkét Coolynak hívták. A rendezők, lévén nem igen rendelkeztek e téren tapasztalattal és hagyományokkal, azt a négy kanadai fiatalembert invitálták meg, akik már a 2008-as, Quebecben és Halifaxban is magukra öltötték a jelmezetek. Őket annak idején több jelentkező közül választották ki, majd többhónapos képzésen kellett átesniük.
Ennek köszönhetően immár igazi showmanekké váltak mindannyian. Nem is csoda, Christian Lanounet személyében menedzserük is van. Nevezett személyek Cooly bőrbe bújva egészen elkápráztató dolgokat műveltek. Kiálltak a korlátra, kézenátfordulást csináltak, együtt éltek a játékkal és a nézőtérrel, örültek a góloknak, hevesen gesztikuláltak egy kiállításnál. Mindeközben folyamatosan mozgásba voltak az arénákon belül, odaültek az emberek mellé, akik természetesen szívesen fényképezkedtek velük.
Cooly vicces oldalát is bemutatta: olykor váratlanul megjelent valaki mögött, majd a piros mezét hirtelen az előtte ülő fejére húzta. Volt nagy ijedtség, és persze kacagás. De Cooly volt bátor is, amikor a lelátó tetejéről indulva a lépcsőkön hason lecsúszott annak aljára, mint a kisgyerek a domboldalon. Utóbbi attrakció már artistákat idéző mutatvány. Nem csodálkoznánk, ha a négy fiatalember műfajt teremtene és még sok éven keresztül szórakoztatnák a hoki-vb szurkolóit.
$$jatekos$$
A kabalafigura mellett csinos svájci cheerleaders-ek is szerepet kaptak a csarnokokban. Nekik azonban, ellentétben a nyitástól a zárásig tulajdonképpen minden másodpercüket a csarnokban töltő Coolyval, csak napi egy mérkőzésen volt fellépésük. Lehettek vagy kéttucatnyian, hiszen folyamatos cserében voltak. A találkozó alatt általában kétszer négy főre bontva ropták holtidőben, a harmadszünetekben azonban pár percre összeálltak egész csoportos mutatványra. Akadt köztük a szakma szépségét magának érző igazán kihívó teremtés, a többség azonban megmaradt lelkes hobbitáncosnak, aki a mozdulatokon kívül magát már kevésbé akarta megmutatni. A koreográfia is akadozott olykor, amikor nem elég felkészült tag kapcsolódott be aznap a munkába, így előfordult, hogy jelentős fáziskésésben volt, amíg felvette a mozdulatsort.
$$fhvideo:105076$$
A körítés mellől térjünk vissza néhány gondolat erejéig a küzdőtérre, legalábbis annak környékére. A 2014.es A-csoportos vb-pályázatot elbuktuk ugyan, de azért nem kellett hazajönnünk üres puttonnyal. Abba a Nemzetközi Jégkorong-szövetség (IIHF) bepakolta az a 2010-es U20-s Divízió 2-es korosztályos vb-t, amelyre a határidőig senki nem jelentkezett. A magyar csapat 2008 decemberében esett ki a Divízió I-ből, a feljutás nemcsak a hazai rendezés miatt kötelező elvárás: a Nagy-Britannia, Koreai Köztársaság, Mexikó, Szerbia és Kína ötösfogat aligha lesz veszélyes ránk nézve. A tornát már idén, 2009. december 13-19. között megrendezzük.
Az A-csoportos rendezés elbukásával elbuktuk az új fehérvári létesítmény, a 7500 néző befogadására kész Alba Aréna megépítését, hiszen így annak nincs igazából létjogosultsága. Marad az ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnok átalakítása, felújítása, amelyhez akár már a jövőben kapcsolódhatna egy edzőpálya is, egyelőre nem eldöntött: a nyitott vagy a félnyitott – felül tető, de oldalt nyitott – terv valósulna meg. A helyi önkormányzat 100 millió forintot szavazott meg a felújításra, az új csarnok a tervek szerint ötmilliárd forintból épült volna meg.
Miközben a magyar válogatott a 20. helyen maradt az IIHF-világranglistán, a fehéroroszok nyilvánosságra hozták, hogy a 2014-es vb idejére ideiglenesen szüneteltetik országukba a vízumkényszert. Ez a határozatuk nagyban hozzájárult sikerességükhöz, állítják a fehérorosz szövetség agilis és a jelek szerint kiváló háttérmunkát végző emberei.
