Vajda Attila, az MR1-Kossuth Rádió keddi sportműsorában sírás közeli állapotban arról beszélt, hogy hosszú percekig nem hitte el, amikor felhívták és elmondták neki mi történt Csepelen.
„Hosszú percekig nem akartam elhinni. A menedzserem, Süli András hívott fel, hogy kapott egy kósza hírt Janics Natasáéktól, mit tudok Gyuriról – nyilatkozta Vajda Attila, aki a két kenu egyes számban képviseli Magyarországot a pekingi olimpián. – Mondtam, hogy nem tudok róla semmit. Tegnap találkoztam vele a csapatfotózáson Pesten, jókedvű volt, mint mindig, életerősnek tűnt. Mit kellene róla tudni? Akkor mondta el, hogy állítólag Gyuri rosszul lett és elhunyt. Hosszú csend, majd éreztem, hogy ki kell kapcsolnom a telefont, mert ezt nem akartam elhinni…”
„Elvesztettünk egy olyan embert, akit nem tudunk pótolni. Nem tudnak annyi olimpiai aranyérmet legyártani, amennyi ellensúlyozná ennek az embernek a hiányát.”
„Az olimpia után együtt készültünk Hawaiira. Olyan terveket osztott meg velem, amelyeket öröm volt hallgatni, hogy van élet a kenuzás után, pedig hát köztudott, hogy az ő élete erről szólt. Élt-halt ezért a sportért...”
Vajda a folytatásban arról beszélt, hogy a magyar olimpiai csapat számára a pekingi játékok a gyász olimpiája lesz, a sportolóinknak ezzel együtt kell élniük és utazniuk. A szegedi kenus szerint Peking a magyar csapat számára így most Kolonics György emlékversenye lesz, amelyet a csepeli bajnok harmadik aranyérme koronázhatott volna meg a kínai fővárosban.
„Nem tudom még, hogy fogok tudni ezzel felkészülni, de üzenem Kolónak, hogy megcsináljuk – utalt Vajda zárásként az olimpiai tervekre, reményekre –, mert képesek vagyunk rá, miatta is.”
Vaskuti István 1980-ban szerzett olimpiai bajnoki címet kenu kettesben, a sportágtól azóta sem szakadt el, jelenleg a versenyzői bizottság vezetője. Kolonics váratlan halála őt is megrendítette: a rádiónyilatkozat alatt sírását nem is tudta elfojtani…
„Kolonics György nem volt az utódom, Kolonics György csak egy volt... Mindenki szerette őt, egy nagyszerű ember, egy zseniális kenus volt... Igen, nekem megállt az élet és mindenki másnak is megállt a sportágban. Ezen képtelenség továbblépni. Ez az igazságtalansága az életnek. Mindenkinek a példaképe lehetne.”
„Letaglózott a hír, a sírással küszködök – mondta Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok kenus. – Végtelenül szerény, céltudatos ember volt, aki mindent megtett a sikerért. (…) Éppen a napokban nyilatkozott Vajda Attila. Azt mondta: a fájdalomküszöböt át kell lépni és aki tovább bírja, az nyer…”
Schmitt Pált, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökét Brüsszelben érte a szomorú hír, amelynek hallatán elmondása szerint azonnal be kellett fejeznie munkáját, nem tudott tovább koncentrálni saját feladatára.
„Kolonics György távozása az egyetemes magyar sport nagyon nagy vesztesége. Igazi példakép volt, egy úgynevezett jógyerek, akit szerettek az edzők, a pedagógusok, a szülők, akire felnéztek a gyerekek és a társak is. Nagyon fájdalmasan érintett ez bennünket,. Természetesen átalakítottuk az olimpiai csapatgyűlés műsorát: nem lesz kulturális műsor, csak a Himnusz szól majd, egy szavalat hangzik majd el, és megemlékezünk róla. A gyerekek úgy mondják, hogy nemcsak a Magyar Olimpiai Bizottságnak lesz saját halottja, hanem a pekingi magyar csapatnak is.”
A sportvezető zárásként arról beszélt, hogy a közös fájdalom megsokszorozhatja az erőt, de persze sokszor bénítólag is hathat. Ő személy szerint előbbiben bízik...
„Amikor meghallottam a döbbenetes hírt, többször is visszakérdeztem, hogy ez tényleg igaz?! – mondta Fábiánné Rozsnyói Katalin a távirati iroda megkeresésére (Kolonics korábban a kiváló edzőnő irányítása alatt is dolgozott).
„Athén után egy évig nálam készült Kolonics Gyuri, akiről csak jókat mondhatok. Ezt a tragédiát fel sem tudom fogni, csak a sírás kerülget. Nagyon-nagyon sajnálom, megszólalni is alig tudok.”
