Marian Cozma személyében sajnos nem először veszítettünk el élsportolót pályafutása legszebb évei közepén. Elég csak pár esztendőt visszamennünk az időben, hogy olyan tragikus esetekre leljünk, amelyek nemcsak a sport szerelmeseit, hanem az egész országot, a társadalmat is megrendítették. Alábbi cikkünkben olyan érintettek nyilatkoztak a SportHirado.hu-nak, akik már átéltek hasonló helyzeteket pályafutásuk során. Mint kiderült, a román kézilabdázó megölése mindannyiukban feltépte a korábbi sebeket.
Kolonics György hetekkel a pekingi olimpia előtt hunyt el, érthetetlen, felfoghatatlan, hirtelen megállt a szíve. A kétszeres olimpiai bajnok kenus tragédiája megdöbbentette a közvéleményt. Ötödszörre szerepelt volna ötkarikás játékokon, utána pedig befejezte volna pályafutását... Társa, Kozmann György környezete segítségével élte túl ezt a vészterhes időszakot, és végül edzőjük, Ludasi Róberttel egyeztetve - a tehetséges ifjonc Kiss Tamás párjaként - elindult a kínai fővárosban. Egy bronzéremmel tért haza. Méltóképpen adóztak Koló eméke előtt.
KOZMANN GYÖRGY SZERINT EL KELL FOGLALNIA MAGÁT AZ EMBERNEK:
„Ez az eset sok mindenben eltér attól, amit nekünk át kellett élnünk. Egyik szörnyűbb, mint a másik… Abban is más helyzet volt a nyári, hogy több idő telt el a tragédia és a következő megmérettetés, verseny között. No, meg ott most egy egész csapatról van szó. Nekem a környezetem rengeteget segített, és itt nem csupán a családomra gondolok, akinek egyébként is megvolt akkor a maga baja. Nagyon fontos volt a pszichológusom, Vura Márta segítsége, illetve a sporttársak jelenléte. A leglényegesebb az volt, hogy lefoglaljam magam, de sokat számít az ember felfogása is, hogy mennyire látja pozitívan a világot. Hogy jó-e a tragédia után közvetlenül pályáralépni? Szerintem igen.”
A Ferencváros labdarúgócsapatának legendás kettese, Simon Tibor a budapesti Széna téren lelte halálát, miután egy szórakozóhelyről kilépve szó szerint agyonverték, annak ellenére, hogy az életéért könyörgött. Áprilisban lesz hét éve, hogy a válogatott bekk nincs köztünk. A zöld-fehér klub után rövid ideig szerepelt a BVSC-ben is, majd edzői pályára adta a fejét, megfordult a REAC-nál, majd utolsó állomásaként a Matáv Sopron szakvezetője lett. Három nap haláltusa és több életmentő műtét után hunyt el.
Hasonlóan ferencvárosi nevelés és zöld-fehér kötődésű volt Zavadszky Gábor, aki bár játszott az MTK-ban és a Dunaferrben is, szíve mindig a Fradihoz húzta. A szeretetreméltó futballista játszott az atlantai olimpián és az FTC-vel a Bajnokok Ligája csoportkörében. Halálát ciprusi klubjánál egy orvosi műhiba okozta. Ikerfiai azóta is pályára lépnek az apjukról elnevezett kispályás tornán, amelyet Zavadszky legjobb barátja, Hrutka János szervez meg évről-évre.
Lipcsei Péter, Végh Zoltán és Tóth Mihály a magyar futball legrutinosabb, még aktív játékosai közé tartoznak. A három válogatott játékos közel állt az előbb említett két klasszishoz, és mindannyian úgy vélekednek, hogy nem könnyű eldönteni, pályára lépjenek-e az érintettek egy ehhez hasonló tragédiát követően. Lipcsei Péter a SportHirado.hu-nak elmondta, zokogott, amikor megtudta ezeket a híreket. A középpályás hozzátette, nem tartja feltétlenül jó ötletnek, ha egy ilyen jellegű haláleset után azonnal pályára lép egy csapat.
AZ FTC KAPITÁNYA NEM TARTJA JÓ ÖTLETNEK A JÁTÉKOT:
Lipcsei Péter: „Más eset volt mind Zavadszky Gabié, mint Simon Tibié, utóbbit hasonlóan ölték meg, mint most Cozmát. Egy biztos: nem lehet kivégezni egy embert. Mindketten nagyon közel álltak hozzám, nem volt könnyű feldolgozni a történteket. Amikor megtudtam ezeket a híreket, csak sírtam. Én nem vettem igénybe pszichológus segítségét, úgy gondolom, az idő mindent megold. A tragédia utáni pályára lépés akár rosszul is elsülhet, nem biztos, hogy minden esetben jó. Anno, azt hiszem, egy szerdai napon halt meg Tibi, és nekünk pár napra rá futballoznunk kellett a Győr ellen. A meccs előtt én is úgy gondoltam, hogy pályára kell lépnünk, küzdenünk kell érte is, de amikor ott voltunk a gyepen, már nem volt annyira könnyű. Emlékszem büntetőhöz jutottunk, és ki is hagytam… Az is rátett egy lapáttal, ahogy láttuk a szurkolók megtörtségét. Nemcsak engem, mint hozzájuk közel állót, hanem a többieket is nagyon lesújtotta a hír. Zava esetében talán még nehezebb volt, hiszen a két család gyakran összejárt, és ez a mai napig így van. Nagyon hiányzik hármójuk mellől Gábor.”
AZ MTK KAPUSA SZERINT NEM SZABAD HOMOKBA DUGNI A FEJÜNKET:
Végh Zoltán: „Zava orvosi hiba miatt vesztette életét, de ez nem változtat azon, hogy tragédia történt. Nálunk kényszerképzetek alakultak ki a játékosokban, mindegyikünkben lejátszódott, hogy vajon mi egészségesek vagyunk-e. Mindenki azonnal orvosi vizsgálatnak vetette alá magát, és valamennyien megnyugodtunk picit, amikor kiderült, semmi gond. De hasonló volt átélni Fehér Miklós tragédiáját is, ez ilyenkor minden futballistát, sportolót megráz. Az, hogy közvetlenül utána pályára lépnek Cozma társai szerintem jó ötlet, habár elsülhet negatívan is. Hiszen ha veszítenek, akár rosszabb lelki állapotba is kerülhetnek. De nem szabad a földbe dugni a fejüket, azzal, hogy kézilabdáznak, durván fogalmazva, kitombolhatják magukból a fájdalmat. A sportpszichológus sokat segíthet, vagy bárki olyan, aki már átélt hasonló tragédiát.”
A GÓLKIRÁLY NEM TUDTA A KÉT DOLGOT KETTÉVÁLASZTANI:
Tóth Mihály: „Nagyon nehéz dolog ez, főleg azoknak, akik napi kapcsolatban állnak az elhunyttal. A kéziseknek talán még borzasztóbb, hiszen akadtak olyanok, akik végig ott voltak Cozmával. Aznap, amikor edzőnk, Simon Tibi meghalt az Újpest ellen kellett pályára lépnünk a Sopronnal, és úgy döntöttünk, hogy játszunk. Nem lehet a kettőt szétválasztani. Próbáltunk arra a kilencven percre koncentrálni, de nem tudtunk úgy focizni, ahogy kellett volna. Érthetetlen, hogy tudnak emberek ilyen kegyetlenül viselkedni…"
Kulcsár Anita 2005 januárjában éppen csapata, a Dunaferr női kéziseinek edzésére tartott, amikor autója kicsúszott és egy fának ütközött, a csinos beálló pedig nem élte túl a balesetet. Nem sokkal később megválasztották az előző esztendő legjobb kézilabdázójának Európában. Kocsis Erzsébet, aki akkoriban a dunaújvárosiak technikai vezetője volt, elmondta, azóta sem tudták feldolgozni a tragédiát.
KOCSIS BÖBÉÉK AZÓTA SE DOLGOZTÁK FEL KULCSÁR ANITA ELVESZTÉSÉT:
„Nem tudtuk feldolgozni…Gondolkoztam is, hogy felhívom Lajost (Mocsai Lajos, az MKB vezetőedzője – a szerk.), hátha tudunk segíteni. Nem lehet elképzelni, hogy mekkora tragédia ez, és most a srácoknak sokkal rosszabb, mint anno nekünk, hiszen egyrészt látták az esetet, ott voltak vele, másrészt itt nem balesetről van szó. Amikor Anitával történt a tragédia mi is elkezdtünk jobban figyelni arra, hogy bekössük magunkat az autóban. Nem lehet feldolgozni, hogy üres a helye az öltözőben, és nincs ott a csapatbuszon. Mi aznap játszottunk volna bajnokit, de természetesen elhalasztottuk, ahogy az utána következő Bajnokok Ligája mérkőzést is. Úgy gondolom, nem jó ötlet ilyen állapotban pályára lépni. Most, hogy kiderült, a Veszprém játszik majd a hétvégén, biztos vagyok benne, a fiúk mindent beleadnak majd. Kérdés, hogy ezúttal mit jelent a minden, vagyis a száz százalék. Hozzánk is járt naponta pszichológus, de valójában nem tudott annyit segíteni, amennyit kellett volna. Egyszerűen nem lehet jól reagálni az ilyen helyzetekre. De hozzátartozik, hogy mi nők vagyunk, egy férfi talán máshogy dolgozza fel az ilyen eseteket.
Horváth Judit, a MiZo Pécs kosárlabdacsapatának csapatkapitánya volt. Utolsó szezonjára készült, ám el sem kezdhette azt. Az első bajnoki mérkőzés előtt halálos autóbalesetet szenvedett. Donkó Orsolya, aki most a Szeviép-Szeged vezetőedzője, akkoriban a baranyaiak játékosa volt. A szakvezető úgy gondolja, csapatként kell feldolgozni egy ilyen traumát.
A PÉCSI KOSARASOKNAK NEM HASZNÁLT A PSZICHOLÓGUS:
Donkó Orsolya: „Furcsa volt, újra feltörtek ugyanazok az érzések, amiket akkor éltem át, amikor Juci meghalt. Éppen Zalagerszegen volt mérkőzésünk a kézilabdázó meggyilkolásának napja. Mindannyian le voltunk taglózva, Zalaegerszeg és Szeged között végig erről beszélgettünk, találgattunk. Éppen olvastam Mocsai Lajos nyilatkozatát az egyik lapban és egyetértek vele, hogy ezt csak együtt lehet megoldani, csapatként. Amikor Judit meghalt, nálunk is járt egy pszichológus, de csak rosszabb lett a helyzet, sírásba torkollt a beszélgetés, és többet nem is jött. Borzalmas volt, ahogy egy vadidegen beszél egy olyan emberről, aki közel áll a szívünkhöz. Elhalasztottuk az első meccsünket akkor, de utána sem volt könnyebb pályára lépni. Egy megoldás van: a munkára koncentrálni. Azt most nem tudom megmondani, hogy jó ötlet-e játszani a hétvégén.”
