- Hétfőn új rekordot állított fel a Kiel épp a Gummersbach ellen, de nyugodtan kijelenthetjük, nem rajtad múlt a vereség: nem sokan lőnek mostanság nyolc gólt egy ekkora BL-nagyhatalomnak, neked most sikerült. Hogyan alakult a hatvan perc, és hogyan élte meg mindezt Putics Barna?
- Tisztességesen helytálltunk. A szünetre döntetlennel mentünk (11-11 - a szerk.), utána belendült a Kiel, meglépett öt góllal, de nem tudott lerázni minket, kapaszkodtunk, két perccel a vége előtt csak kettő volt a különbség. Itt eladtunk egy labdát meg volt egy kérdéses bírói döntés, ami végzetesnek bizonyult, no és persze kijött rutintalanságunk is, mégis csak egy sztárcsapattal játszottunk. Személyesen nagyon örültem, hogy ilyen jól ment, sikerült összeszedni magam, nem egy betlivel, egy csőddel vonultam a bajnoki szünetre, ami a válogatott szempontjából sem utolsó.
- A Bundesliga góllövőlistáján 27., a csapatén a 4. helyet foglalod el az őszi 73 találatoddal, anélkül, hogy egyetlen büntetőt dobtál volna. Ha a számokból indulunk ki, ez kitűnő teljesítménynek tűnik. Te hogy érezted?
- Többet vártam magamtól. A legnagyobb probléma, hogy nem tudok kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtani. Egy-két jobb meccs után mindig pár halványabb következett. Emiatt hiányérzetem van az ősszel kapcsolatban. A tavasszal a legfontosabb cél a hullámvölgyek kiküszöbölése lesz, akkor lennék elégedett, ha meccsenként stabilan hozni tudnám az 5-6 gólos átlagot.
- Ránézve a tabellára meglepő az elmúlt nyolc évben a rendre a 3-9. helyek között záró, 2010-ben EHF-kupát nyert, Bajnokok Ligáját is megjárt Gummersbachot a legtöbb gólt kapva a kiesőzónában látni, főleg a tavalyi nyolcadik helyezés után. Mi történt?
- A keret valamelyest gyengült (hatan távoztak, négyen érkeztek - a szerk.), leginkább Goran Sztojanovics kiválását érezte meg a védelem, és talán a kapusok sem kapják meg a kellő támogatást a faltól. Néhány meccsen kitűnően kézilabdáztunk: sokáig vezettünk a Hamburg ellen, végül egy góllal kaptunk ki (31-32 - a szerk), döntetlent játszottunk a Füchse Berlinnel (28-28 - a szerk.) és most a Kielt is megszorítottuk, ez ugyebár a három német BL-csapat. És a szintén bombaerős Rhein-Neckar Löwen elleni zakó sem reális (27-35), mert jó 40 percig tartottuk velük a lépést. Ami furcsa, és ennek az okát mi sem értjük, hogy ilyen bravúros teljesítmények mellett a gyengébb riválisok ellen pedig rendre betliztünk - ezért tartunk ott, ahol.
- A Bundesligát tartják a legerősebb nemzeti bajnokságnak a világon. Megfordultál már a magyar, a szlovén és a spanyol pontvadászatban is. Miért nehezebb itt játszani, mint bárhol máshol?
- Nagyon egyszerű, itt minden héten ki-ki meccset vívnak egymással a csapatok. Csak mondok egy friss, decemberi példát, a középmezőnyben tanyázó Lübbecke végig vezetve győzte le a BL-elődöntős, bajnoki címvédő Hamburgot (32-31 - szerk.).
- Elég feszesnek tűnik a programod, két napja kint játszottál, szerdán már Veszprémben csatlakozol az Eb-re készülő magyar válogatotthoz. Hogy bírod a terhelést?
- Hétfőn még meccsem volt, kedden utaztam, ma pedig fél hattól már edzésem van - persze, jól jött volna pár nap pihenő, de amikor a válogatottról van szó, nem gondol ilyenekre az ember. Főleg azok után, hogy nem voltam tagja a világbajnoki keretnek, így most minden erőmmel azon dolgozom, hogy bekerülhessek a Szerbiába utazó csapatba. Igyekszem a legtöbbet kihozni magamból és bizonyítani. Azért az jól esett, hogy a mai délelőttöt megkaptam szabadnak Mocsai Lajostól.
- Ha belepillantasz a képzeletbeli kristálygömbbe, mit látsz 2012-ben?
- Az idei esztendő kicsit olyan volt, mint klubcsapatomban az ősz: hullámzó. Voltak jó és rossz pillanatok, részem volt mindenben. Sorrendben haladva először szeretnék bekerülni a végleges Eb-keretbe. Tudom, halálcsoportban vagyunk a tornán, de játszott már ez a magyar válogatott döntetlent a franciákkal korábban. A tavasszal benn kell maradnunk a Gummersbachhal a Bundesligában, aztán jöhet áprilisban az olimpiai kvalifikációs torna, augusztusban pedig remélhetőleg London!
