A kézilabda 1936-ban, Berlinben mutatkozott be a nyári játékokon, és a magyar válogatott Németország, Svájc, Egyesült Államok, Ausztria és Románia nemzeti csapata mellett benne volt abban a hat csapatban, amely először versengett a sportágban olimpiai érmekért. A bemutatkozás nem volt olyan sikeres, a hazaiaktól például 22-0-ra, igen nullára kaptunk ki a csoportban, de végül a negyedik helyen végeztünk.
A szabályok ekkor persze még teljesen mások voltak, többek között füves futballpályán játszották 11-11 emberrel. Az ezt következő évtizedek kimaradtak, többek között a világháború miatt, a kispályás kézilabdát pedig csak 1972-ben, Münchenben vették fel az olimpiai programba. A magyar csapat ekkor is ott volt a 16-os mezőnyben, és végül nyolcadik lett.
A magyar férfi kézilabda-válogatott azóta még ötször szerepelt olimpián, érmet azonban még nem sikerült szerezni, de háromszor is negyedik lett: 1980 és 1988 után legutóbb 2004-ben, Athénban. Pekingről lecsúszott Skaliczki László csapata, Hajdu János és Csoknyai István után pedig 2010-ben az a Mocsai Lajos vette át az irányítást, aki 1986-ban világbajnoki ezüstérmet nyert az akkori társasággal.
A kijutásra idén jó esély van, bár erre némi árnyékot vet a csapatkapitány Ilyés Ferenc súlyos sérülése. A lendületbe jött macedónok legyőzésével a csapat megszerezhetné a kvalifikációt, és gyakori vélemény, hogy az olimpián könnyebb jó eredményt elérni. Ennek három oka van: egyrészt a több az Európán kívüli (értsd: gyengébb) csapat, másrészt az erős válogatottak egymást ejtik ki, harmadrészt pedig ez az olimpia, ami a presztízs miatt mindig megnöveli a papíron gyengébbek erejét.
Idén azonban nem biztos, hogy valóban könnyebb lesz jó eredményt elérni Londonban. Eddig hatan jutottak ki, akik közül a házigazda Nagy-Britannia, Argentína és Tunézia a verhető kategóriába tartozik, Dél-Korea már nem biztos, bár a 2011-es vb-csoportmeccsen 25-25-ös döntetlent játszott az argentinokkal, mi pedig a 2004-es olimpián (30-25) és 2009-es vb-n is legyőztük őket (28-27), de akkor a félidőben még 14-11-re vezettek.
A világbajnok franciák és az Európa-bajnok dánok pedig az abszolút elitet alkotják. Még akkor is, ha Mocsai Lajos csapata 26-23-ra legyőzte Claude Onesta olimpiára készülő együttesét az idei, szerbiai Eb csoportmeccsén. A maradék hat olimpiai helyre tizenketten pályáznak, ebből nyolc európai csapat.
Horvátország és Izland kijutása borítékolható, a 3. olimpiai selejtezőcsoportban nem valószínű, hogy Japán vagy Chile meg tudná előzni, vagy akár csak szorítani bármelyiküket. Az elsőben a spanyol-szerb-lengyel trióból kerül ki a kettő kijutó, a másodikban pedig a svéd-magyar-macedónból, tegyük fel, hogy svédek mellett mi utazunk Londonba.
A brit fővárosban nagyon valószínű, hogy az egyenes kieséses szakaszba már csak erős európai csapat jut majd. Vegyük alapul az Európa-bajnoki formánkat, azaz mondjuk, a csoportmeccseken erősek leszünk, és a javunkra hajtja a vizet, hogy egy olimpián nincs középdöntő sem, ahol a világversenyeken rendszeresen elvérzik az egységes kerettel rendelkező, de igazi nemzetközi klasszis nélkül kiálló magyar válogatott.
A meccsszámon azonban ez nem változtat, mert egy csapatnak akkor is nyolc meccset kell játszania az olimpián, ha az elődöntőig (és onnan már természetesen a döntőig vagy a bronzmeccsig) eljut. Egyszóval, 2012-ben nem biztos, hogy igaz az a mondás, hogy egy olimpia könnyebb, mint oda kijutni. Hétvégén kiderül, az első akadályt tudjuk-e venni.
A göteborgi olimpiai selejtező tornán Svédország, Macedónia és Brazília lesz a magyar válogatott ellenfele. Csapatonként kielemeztük, kire és mire kell figyelni, és mennyi esélyünk van ahhoz, hogy kijussunk Londonba, azaz a...
Tovább a teljes cikkhez »
