Csoknyai hosszú játékospályafutása után kapta a felkérést 2005 nyarán a veszprémi csapat vezetőitől, hogy segítse edzőként egykori társait rutinjával és tapasztalatával. Eleinte hárman ültek a kispadon, mivel Zovko mester segítőjeként és olykor tolmácsaként Csonti Rudolf is a veszprémi stábba tartozott, majd egy év után már a horvát mester egyedüli társaként szerepelt a hazai és nemzetközi porondon.
– Milyen volt Zdravko Zovkóval dolgozni, és milyen most Mocsai Lajossal? Össze tudná hasonlítani?
– Nagyon nagy megtiszteltetés volt a klub vezetése részéről, hogy játékos pályafutásom befejezése után felajánlották, hogy Zdravko Zovko világhírű mester mellett maradhattam segítőként. A horvát trénerrel más kapcsolatom volt, mivel neki voltam játékosa is öt éven át és ezután ültem mellé a kispadra. Az ő habitusa teljesen más, mint ami itt megszokott. A délszláv stílus, az a fanatizmus, amit át akar adni játékosainak, nagyon meghatározó volt nála.
Mocsai Tanár Úrral egész más a kontaktus, hiszen ő mindjárt úgy kezelt engem, mint a partnerét, mint kollégáját, hisz' nem voltam soha sem a játékosa.
Mocsai mester óriási szaktekintély, a német bajnokságban edződött éveken át, nagyon felkészült edző. Bízom benne, hogy sokat segíthet az én szakmai fejlődésemben is. Minden játékost partnerként kezel, a játékosokkal egyénileg is megbeszéli a feladatokat és hibákat, de dicsérni is tud.
– Hogyan értékeli az MKB Veszprém szereplését az idei bajnoki szezonban?
– Fiatal, átalakult csapattal kezdtük el a bajnoki menetelést. Voltak olyan játékosaink, akik még soha nem játszottak a Bajnokok Ligájában, nem volt nemzetközi rutinjuk. Ősszel sajnos nem jutottunk tovább az átszervezett nemzetközi kupában a nagyon erős csoportunkból, ezért a KEK-ben folytattuk. Februárban már jöttek sorban a bajnoki és nemzetközi kupameccsek és meglátszott a játékosokon az a hatalmas munka, amit egész évben elvégeztünk. Az alapszakaszban itthon mindenkit megvertünk és Szegeden is döntetlent játszottunk. A kupagyőztesek között is jól ment a játék és végül három döntőt játszottunk idén, melyből kettőt megnyertünk, a Magyar Kupában pedig csak a Szegedtől kaptunk ki idegenben, az ismert körülmények között.
Ősszel sokan törték a pálcát a fejünk felett, amikor nem jutottunk tovább a BL-ben, a szegediek meg meneteltek, de tavasszal csattanós választ adtunk a kétkedőknek és szép évet sikerült zárnunk.
– Tavasszal már jobban bírta a csapat a végjátékot...
– Nagyon sokat dolgoztak a srácok ebben az évben, jó edzettségi állapotban voltak a játékosok, a tél folyamán visszatért sérülése után Ivan Lapcsevics is, vele markánsabb lett a védekezésünk. Az őszi rutintalanságunkat tavaszra levetkőztük, a gyermeteg hibákat sikerült kijavítanunk. Eklemovics Nikola játéka tavaszra hatalmasat javult, lehet, hogy jó hatással volt rá, hogy a tél folyamán bemutatkozhatott a magyar válogatottban is az Európa Bajnokságon.
Marko Vujin teljesítménye is feljvault, hiszen gólkirályként jött Veszprémbe, egy évig csak „másodhegedűs” volt Lazarov mögött, majd az idei bajnokságban megtáltosodott, számolatlanul lőtte a gólokat.
– Ha most megkeresné önt egy komolyabb csapat és edzőnek hívná, mit válaszolna nekik?
– Most Mocsai Lajossal három éves szerződést írtunk alá, amiből még kettő hátra van. Ezt mindenképpen szeretném kitölteni. Majd egyszer szeretnék én is egy nagy klubnak a vezető edzője lenni, ha ezt a csapatot úgy hívják, hogy MKB Veszprém, akkor nagyon boldog leszek!
