„Tizenkilenc év után hazatérve nekem minden annyira új volt, mint amikor a mezítlábas gyerek megkapja az első cipőjét. A fiúk Tatabányán jól dolgoztak, az elvégzett munka mennyiségével és minőségével sem volt problémám, viszont mentálisan lényegesen többet vártam tőlük. Tudom, tisztában vagyok azzal, hogy aránylag fiatal a keret összetétele, de nem csak ennek lehet betudni ezt a gondot. Ezzel a jövőben mindenképpen foglalkoznunk kell, megoldást találnunk rá, mert ez lehet esetünkben az előrelépés egyik záloga. Meccseken azt éreztem, hogy hiányzik a tűz a fiúkból, mintha beletörődtek volna egy-egy nehéz szituációba, nem próbáltak meg mindent annak érdekében, hogy kijöjjenek belőle.”
„Az alapszakaszt a hatodik helyen zártuk, a rájátszásban így ott vagyunk abban a négyesben, amely az 5-8. helyért dönti majd el egymás között a végső sorrendet. Ezt a besorolásunkat reálisnak tartom, bár lehetnék előrébb is egy-két hellyel, de ugyanilyen erővel lehetnénk éppen ugyanennyivel hátrébb is. Edzőként nehéz volt még azzal megbarátkoznom, hogy olyan dolgokra kellett felhívnom a fiatal, de már felnőtt keretben lévő, élvonalban játszó játékosaim figyelmét, amire Spanyolországban már nem kellett, mert az magától értődő alap volt.”
„Büszke vagyok arra, hogy a sportág szakmai igazgatójának, Hajdu Jánosnak ajánlására felkerült a nevem a szezon legjobb edzői közé, ha már az év felfedezett fiatal játékosai közé véletlenül nem fértem oda. A versenyfutást köztünk Mocsai Lajosnak kell megnyernie, aki a most még zajló sorozatban, úgy a hazai viadalokon, mint a nemzetközi porondon, magyar edzőként a legjobb teljesítményt nyújtotta.”
A Tatabánya a hatodik helyen zárta az alapszakaszt, hajszállal közepes teljesítmény fölött teljesített: 12-szer nyert, 11 alkalommal viszont kikapott, háromszor döntetlennel zárt. Az ötödik Balatonfüredtől négy ponttal maradt el, a hetedik Debrecent eggyel előzte meg.