A tavaly szakmai igazgatóként érkezett Skaliczki a gyenge bajnoki szereplés okán nem is nagyon számíthatott arra, hogy marasztalják. A Magyar Kupában szerzett bronzérem sem engesztelte ki a klub időközben megújult vezetőségét.
Varga végleges távozása viszont fel sem vetődött, hiszen már huszonkét éve tevékenykedik a debreceni kézilabdaéletben, és utánpótlásedzőként kimagasló eredményeket ért el. Nyilvánvalóan ennek elismeréseként is kérték fel a sportág hazai szövetségének illetékesei tavaly októberben a női B válogatott irányítására. (A keretből sokan érdekeltek a főiskolai vébén, ezért kézenfekvő volt a tréner mostani felkérése is.)
De miért „kell” távoznia a városból?
„Az utánpótlás-nevelésért felelős Debreceni Sportcentrum Kht.-nál nem tudtak foglalkoztatni, a DVSC-nél meg az ifjúsági edzői státusért az utolsó egyeztető megbeszélésünkön olyan alacsony fizetést kínáltak, amit nem fogadhattam el. Pontosabban egy olyan edző nem fogadhatta el, aki több mint két évtizede – eredményekben is mérhetően – sokat tett a debreceni kézilabdáért” – panaszolta Varga.
„Úgy érzem csapdába kerültem, mert bár itthonról volt más ajánlatom, az anyagiak miatt az is meghiúsult, ellenben ha külföldön vállalok munkát – egy szomszédos országba és a Közel-Keletre is hívnak -, azt nem tudnám összeegyeztetni a szövetségi megbízatásommal. Azt pedig nagy kihívásnak tartom. Jövőre a belgrádi Universiadéra utazhatunk, aztán meg a nyíregyházi főiskolai világbajnokság következne."
"Sajnálom, hogy szakítanunk kellett, de bízom benne, hogy eljön majd az az idő, amikor újra számítanak rám a DVSC-nél. Bárhová visz a sors, természetesen a továbbiakban is szurkolok a Lokinak, a mostaninak meg különösen, hiszen még az átalakulóban levő jelenlegi keretben is egy csapatra való játékos nevelkedett nálam. Azonban a sebek nyalogatására nincs idő – szombaton pályára lépünk Velencében…"
