Derecskének legfőbb reklámhordozója volt a kézicsapat. Ráadásul a bihari kisvárosban több mint fél évszázada dívik a sportág. A helyieket ezért is ütötte szíven, hogy kedvenceik új városba költöznek.
Tajta János, a névadó Tajtavill Kft. tulajdonos-vezetője felelevenítette az elmúlt öt év történéseit, és elmondta: a cége összességében több százmillió forintot áldozott a kezdetben másod-, immáron első osztályú együttesre. Azt remélte, az élvonal vonzó lesz a szponzorok számára, de a helyi vállalkozók és a derecskei önkormányzat sem tudtak érdemi támogatást nyújtani. Miután mindent körbejártak, két lehetőségük maradt: vagy visszalépnek, vagy új otthont keresnek.
„Az NB I/B-re már egy fillért sem adtam volna” – vallotta be a Tajta úr. - Vagyis a derecskeiek akkor is csapat nélkül maradtak volna, viszont az értékes jelenlegi gárda, no meg öt év szisztematikusan felépített munkája veszett volna kárba.”
Tasó László nyíradonyi polgármester azt hangsúlyozta, szimbolikus jelentése van annak, hogy a sajtótájékoztatót a megyeházán tartják. Véleménye szerint megyei érdek az NB I-es csapat megmentése, és örül, hogy hétfőn a város képviselőtestülete is áldását adta a „frigyre”. Az együttműködés öt évre szól, és elképzelhető, hogy jövőre az önkormányzat tulajdonrészt vásárol a kézilabda kft-ben.
A Köstner Vilmos edző által dirigált gárda Tajtavill-Nyíradony néven szerepelhet az NB I-ben. A mérkőzéseket az 1400 férőhelyes, 2003-ban épült csarnokban rendezik, ahol korábban egy barátságos találkozón a magyar válogatott is fellépett Svédország ellen.
A 60 millió forinttal gazdálkodó klub minimális célkitűzése a bennmaradás kivívása, a maximális az 5-8. helyért zajló rájátszásban való részvétel lehet.
A derecskei szurkolók nagyon fájlalják a kényszerköltözést, és egyelőre megosztottak annak tekintetében, hogy átjárjanak-e majd drukkolni Nyíradonyba. Az adonyi polgármester mindenesetre rájuk is számít, és felajánlotta, hogy a derecskei szurkolói kör tagjai fél áron tekinthetik meg a meccseket, és akár úgy is szurkolhatnak, hogy „Hajrá, Derecske!”
