Biztosan álltunk a lábunkon a mérkőzés elején és rendre jól használtuk ki a helyzeteinket a sematikus és a nemzetközi szinthez képest igen lassú házigazdák ellen.
Sajnos, a folytatásban sikerült kissé lelassulunk és felvennünk a házigazdák ütemtelen ütemét, így gyakran előfordult, hogy két-háromgólos vezetésünk után ellenfelünknek sikerült felzárkóznia minimális hátrányra. A vezetés azonban végig nálunk maradt: elsősorban Iváncsik Tamás és Császár Gábor gyorsaságának és helyzetfelismerésének köszönhetően kerültünk helyzetbe.
Fertályóra telt el a találkozóból, a házigazdák máris időt kértek. Tették ezt okkal: támadásban tanácstalanok voltak – még emberelőnyben is –, miközben védekezésben nem igen tudták tartani a lépést az összeszokott, egymást jól érző középső embereinkkel, valamint gyors szélsőinkkel.
Az időkérés után nem sokkal Ilyés Ferenc fogásért jogos, Iváncsik Gergő azonban véleményes kiállítást kapott, szélsőnk lábbal ért a labdához. Fazekas azonban bravúrral védett kettős hátrányban egy szélsőziccert, amire nagy szükségünk volt. Sőt, Nagy László majdnem a szélről átlövésből szerzett gólt, remek mozdulat volt.
Kapott gól nélkül zártuk a kettős hátrányt, ami elismerésre méltó, még akkor is, ha nem egy nemzetközi szinten jegyzett csapat állt velünk szemben.
Ez a házigazdák számára kellemetlen intermezzo olyannyira megzavarta riválisunkat, hogy sikerült jelentős előnyre szert tennünk. Pedig tényleg nem pörgött a magyar csapat maximális fordulatszámon.
Kapunkban Fazekas jól fogott, hatosfalunk kiválóan mozgott együtt, labdaszerzéseinket így gyakran követték gyors és eredményes kontrák. A félidőben hét gól volt a két csapat közötti különbség, ami abszolút mértékben megfelelt a játék képének. Csapatunk legjobbjának a lerohanások után rendre eredményes Iváncsik Tamás bizonyult, aki négy góllal zárta az első etapot.
A második felvonás ismét elég iramtalanul indult: hét perc alatt mi két, ellenfelünk egy gólt szerzett. De a folytatásban legalább Nagy László a mérkőzés gólját akasztotta a jobb felsőbe úgy, hogy a labda mindkét kapufát érintette. Ez aztán meghozta a társak kedvét is…
Biztos vezetésünk birtokában érkezett Putics Barna is, aki gyakorlatilag első labdaérintéséből jó ütemű átlövésgólt szerzett. Közben Fazekas büntetőt védett, csapatunk így örömkézilabdára váltott, elöl-hátul a sportág alapjaira oktatta a kedvüket akkor már végképp elveszítő görögöket.
A méltán legendás spártai király és hadvezér, Leonidasz honfitársainak ilyen fokú elszántsága láttán biztosan forgott párat thermopülai tömegsírjában.
A hajrában Iváncsik Tamást ziccerben hátulról csúnyán meglökték, Zubai Szabolcsot beállóból majdnem Föld körüli pályára állították, kezdte elveszíteni önuralmát a görög együttes Érthető, nem ehhez szoktak. Júniusban világbajnoki pótselejtezőn a világ élvonalához tartozó spanyolokat verték egy góllal (32-31), hazai pályán tétmeccset legutóbb a 2004-es olimpián veszítettek. Ezúttal egy kevésbé meghatározó csapat ellen égtek mindezt otthon, igen rendesen.
Az utolsó öt perchez érve Herbert megkapta harmadik kétpercesét is – majd piros lapját –, a görögök pedig elkezdték csökkenteni a különbséget.
Tehették, mert előnyünk megnyugtató volt, de azért a cserék helyett visszajöttek a kezdők. Iváncsik Gergő volt ebben a félidőben húzóemberünk, aki rendre biztosan értékesítette a büntetőket úgy, hogy közben folyamatosan változtatta a kapu kilövésre váró pontjait.
A végére kapunkban Fazekas is elfáradt, illetve társaihoz hasonlóan kiengedett egy kicsit. Azért jegyezzük meg: a védőfal sem azon a színvonalon dolgozott már előtte, mint az első félidőben. De még ez is bőven belefért. Miként az is, hogy a kisebb sérüléssel bajlódó Eklemovics Nikola végig a lelátóról nézze társait és sokkal inkább a vasárnapi, horvátok elleni veszprémi összecsapásra készüljön. Mert a selejtező első igazi fokmérője az a korai délutáni ütközet lesz.
