Bár a mérkőzés első találatát – büntetőből – a Pécs szerezte, a mecseki gárda ekkor vezetett utoljára a mérkőzésen. Ennek tükrében érthető, hogy Tabajdi Ferenc már a kilencedik percben letette a zsűri asztalra az időkérést jelző táblácskát.
Na igen, az angyalföldiek úgy érezték, a Pécs ellen megszerezhetik első pontjaikat, és ennek megfelelő elánnal vetették magukat a küzdelembe. Az első tíz percben szinte állva hagyták ellenfelüket, és ekkor úgy látszott, ez biztos győzelem lesz.
Az időkérés azonban használt a vendégeknek, olyannyira, hogy újabb tíz minutum után már Papp György folyamodott a játék egy perces megszakításához. Ez a „fejmosás” is hatott, hiszen bár a szünetig a Vasas már nem tudott elhúzni ellenfelétől, a két-, háromgólos különbséget mindig tudta tartani.
És hogy mi történt a második játékrészben?
Legyen elég annyi, hogy míg a félidő elején egy-egy embertől lehetett hallani a „Hajrá Vasas” biztatást, addig néhány perc múlva már tízen, még egy kis idő elteltével pedig már egész tábor buzdította a csapatot.
Meg is érdemelték ezt a lányok, hiszen ekkor nagyszerűen játszottak. Amit pedig Antoni Viktória a kapuban bemutatott, azt leírni is lehetetlen. Egy-egy káprázatos védését már nemcsak a lelátón ülők, hanem csapattársai is vastapssal jutalmazták.
Jött azonban Tabajdi Ferenc időkérése, és az edző nem éppen dicsérő szavai ismét átlendítették a vendégeket a holtponton.
Változatos játék alakult ki, ami izgalmas hajrába torkollott. Hiába játszottak jól a piros-kékek, az utolsó öt perc csupán egygólos Vasas-vezetéssel indult. Őrült rohanás vette kezdetét, amely végén a Vasas megtartotta egy gólos előnyét, és ezzel megszerezte első győzelmét a bajnokságban.
