Jönnek, de visszavágnak-e a románok?

A román együttesnél, ha nem is volt földindulás az olimpián az ott elért hetedik helyezést követően, de szinte azzal egyenértékűnek minősíthetjük, hogy kapitányi poszton váltás történt: a karizmatikus Gheorghe Tadicit Radu Voina váltotta.

Az olimpiai keretből többen kimaradtak, így az Eb-csapatban már nincs ott a román együttesben a kapus Tereza Pislaru, miként Adriana Olteanu, Ionela Stanca, Steluta Luca, Cristina Varzaru és Valeria Bese sem. Egyik meghatározó emberük, a Győrben légióskodó Aurelia Bradeanu várandós, így ő klubja mellett a válogatottból is kiesett.

Ott van viszont Macedóniában a román csapat tagjaként a volt dunaújvárosi Paula Ungureanu és a debreceni Daniela Crap.

Imre Vilmos, aki Hajdu János szövetségi kapitány egyik segítőjeként tevékeny szerepet vállalt a válogatott olimpiai felkészítéséből, illetve a pekingi szereplésből, tisztában van azzal, hogy szerdai ellenfelünket igencsak fűti a visszavágás vágya. Miként tudja azt is: hiába a váltás és a keret frissítése, a rivális belső hármasa változatlanul pokolian erősnek tűnik, semlegesítésük ezúttal is nehéz feladat, a meccs központi kérdése lesz.

De okkal-joggal alapoznak a mieink a pekingi győzelemre, abból erőt meríthetnek, és az ott már bevált taktikát is érdemes lenne előhúzni a tarsolyból.

A csapatát az elődöntőbe váró magyar kapitány sikeres rajtban reménykedik, amely erőt adhat a folytatásra, és egyben döntően befolyásolhatja további szereplésünket a kontinensbajnokságon.

Pekingben 34-30-ra nyert együttesünk, köszönhetően elsősorban Pálinger Katalin remek védéseinek, kiváló, erőszakos védőmunkánknak és két szélsőnk gólerős, valamint lendületes, végig koncentrált játékának. Vérten Orsolya hat, Kovacsicz Mónika hét gólt szerzett, de középső embereink is odatették magukat: Ferling Bernadett hét, Görbicz Anita és Tóth Tímea négy-négy gólig jutott. A dunaújvárosi irányító-átlövő és az Ausztriában légióskodó átlövő ezúttal nincs ott a magyar keretben.

A két válogatott idén ötödször méri össze erejét, az előbb már említett olimpiai összecsapás felvezetéseként találkoztunk a bukaresti olimpiai selejtezőben, ott március végén a házigazdák 31-29-re nyertek. Miként a kolozsvári felkészülési találkozón is július közepén (27-25), a nyíregyházi összecsapáson két nappal később pedig nem jött össze a visszavágás (28-28).

Egyrészt ezekre a mérkőzések alapoztak a románok az olimpiai negyeddöntő előtt, másrészt a pekingi csoportszereplés is elbizakodottá tehette őket. Keleti szomszédaink Pekingben négy sima győzelem – Kína, Franciaország, Kazahsztán, Angola – mellett a csoportban csak a később aranyérmes norvégoknak adták meg magukat, az északiak kínkeservvel, 24-23-ra győztek. Majd jött az a magyar csapat, amely 2008-ban azt megelőzően három találkozóból egyet sem nyert meg ellenük, illetve a csoportkört két méretes zakóval (az oroszok ellen 33-24-re, a dél-koreaiak ellen 33-22-re kaptunk ki) zárta.

Szkopjéban eldől: egyszer volt-e Pekingben kutyavásár vagy sem?!

Románia Eb-n még soha nem szerzett érmet, legjobb szereplésüket a hazai rendezésű, 2000-es tornán könyvelhették el, ahol a negyedik helyen végeztek.

Olimpián szintén egy negyedik hely a legjobb eredményük, igaz az nem mostanában futott ki neki, hanem még 1976-ban. Viszont az elmúlt években stabilan ott voltak-vannak az élmezőnyben: Sydneyben és Pekingben is a hetedik helyen végeztek.

A világbajnokságokon már jóval fényesebb a románok szereplése: az 1962-es aranyérem mellé 1973-ban és 2005-ben is begyűjtöttek egy-egy ezüstérmet. Negyedik helyezésekkel pedig teli van a padlás, abból szám szerint ötig (1971, 1975, 1993, 1999, 2007) jutottak.

Úgy tűnik, a négy között nem túl sok babér terem nekik: a három világversenyt tekintve hétszer végeztek a negyedik helyen és csak háromszor léptek ennél feljebb. De ettől még ők is és mi is nagyon messze vagyunk Macedóniában, előbb jöjjön a premier!