DECEMBER 15., HÉTFŐ
„A döntő első félidejében fej-fej mellett haladtak a csapatok, annak ellenére, hogy a norvégok már akkor indokolatlanul nagy tiszteletet kaptak az ukrán női bírópárostól. Kétes szituációkban mindig a spanyolok kárára fújtak és ez szerintem sokat kivett a láthatóan feldobott, de mégiscsak esélytelenebb gárdából. Ez az elfogult bíráskodás nem csak nekem tűnt fel és nem csak engem bántott. Persze, a lefújás után a spanyolok így is tudtak örülni az ezüstérmüknek, de jobb lett volna kiélezett küzdelmet látni a döntőben, mert a két csapat játékában igenis benne volt ennek a lehetősége. Norvégia megérdemelten nyerte meg az Eb-t, amelyen végig kiegyensúlyozott, ráadásként kirobbanó formában játszott. A bronzmérkőzésen egy nem túl jó orosz válogatott, nem túl jó játékkal is egyértelműen verte a tornán jól induló, ám annak végére teljesen széteső német együttest.”
„Ez a norvég csapat az olimpiára lett összerakva, ezzel a komplett kerettel a második világversenyén vett részt, amelyet ugyancsak sikerült megnyernie. És nemcsak azért, mert ők már most egységes gárdát alkotnak, ellentétben a legtöbb riválissal, hanem mert tényleg jók. A nagy ellenfelek közül az orosz, a dán, és én idesorolom a magyar válogatottat is, generációváltásán megy át, időre és türelemre van szükség mindenhol, hogy ennek az átalakításnak eredményekben visszaköszönő látszata is legyen. Az Eb-től kizárólag szakmai szemmel nézve azt kaptam, hogy a játék még tovább gyorsult, így viszont nagyobb hibaszázalékkal játszottak a csapatok, főként támadásban. Ennek köszönhetően a dobott gólszám a női mezőnyben megszokott csapatonkénti harminc fölöttiről lement húsz-huszonöt közé, legalábbis a mérkőzések döntő többségén. Kíváncsian várom magam is: ez az irány merre viszi tovább a sportágat.”
DECEMBER 14, VASÁRNAP
„Két mérkőzés maradt hátra az Eb-ből, különösen a döntőt várom nagy izgalommal, ahol az általam is abszolút favoritnak tartott norvégok végül a spanyolokkal mérkőzhetnek meg. A nyíradonyi torna miatt csak összefoglalókat láttam az elődöntőkről, hiszen a pénteki egy találkozó után szombaton két mérkőzés várt ránk, így anyukám elmesélésből értesültem a történtekről, no és én is utána olvastam a mérkőzéseknek. A románok a helyosztón fáradtak voltak, és a tét is inkább rájuk rakott terhet, míg a horvátok az esélytelenek nyugalmával hosszabbításig vitték az összecsapást. Ott azonban kiderült, hogy a jó, de fiatalalított, átalakított románok azért még előrébb tartanak, el is csípték az ötödik helyet. A németeken szintén nagy volt a tét az elődöntőben, favoritként várták a spanyolok elleni mérkőzést, akik viszont alaposan rácáfoltak arra, hogy Marta Mangue révén egyemberes csapat volnának. Felszabadultan, lazán játszottak, tényleg az egységben volt az erejük és abban, hogy olyan dolgokat is bevállaltak, ráadásul meg is valósítottak, amikre eddig még csak gondolni sem mertek. Azért az látszott az Eb-n, hogy nem ez minden idők legerősebb orosz válogatottja. A norvégok a mérkőzés elején rögtön totálisan lenullázták az ő védekezésüket is, ehhez nagyon értenek, 6-0-s norvég előnnyel kezdeni egy elődöntőt az aktuális olimpiai bajnok ellen megoldhatatlan feladat volt az oroszok számára, még akkor is, ha később azért feljavultak. A döntőben a papírforma abszolút norvég sikert ígér, de az esélyek egy döntőben sokszor borulhatnak. És azt se feledjük: az Eb-n eddig csak a spanyolok - akik pályafutásuk legjobb időszakát élik - vettek el pontot a norvégoktól.”
DECEMBER 13., SZOMBAT
„A norvégok ennek az Eb-nek a nagy esélyesei, minden másfajta számolgatást ebből lehet indítani. Erőteljesen menetelnek, a kapitány jól mozgatja a csapatát, a felállást, a taktikát is gyakran és jól cserélgetik. Persze, nagyon sok függ majd attól a szombati elődöntőkben, hogy mit hoz az aznap, milyen formát kapnak el a játékosok. A németeket már az olimpiára is összerakták, bizonyítottak előtte, de Pekingben mégsem hozták, amit vártak tőlük. Azért számolni kell velük is. Ezt a két csapatot várom a döntőbe, bár az oroszok is mindig erősek és azok is tudnak maradni, míg a spanyolok fel lesznek dobva a lehetőségtől. Hogy aztán a lelkesedés ér-e többet, a képesség, vagy a rutin, az majd elválik.”
DECEMBER 12., PÉNTEK
„Az első félidőben bizakodtam, hiszen úgy látszott, továbbléptek a lányok a norvégok elleni vereségen és összejöttek a dolgaik. Azért sajnálom különösen a vereséget és a lányokat, mert egy verhető ellenfél, nyerhető meccs volt és mivel a dánok kikaptak, végül elérhettük volna a célkitűzésünket, játszhattunk volna legalább az ötödik helyért, meglehetett volna az 1-6. hely. Azzal a helyzeti előnnyel sem tudtunk élni, hogy a spanyolok egyetlen igazi lövőjátékosa, Mangue egy félidőre kiesett a játékból. A sorozatterhelés okozta fáradtságon nem tudtunk túllépni, ez különösen a második félidőben mutatkozott meg. És nem volt egy-két ember, aki a többieket átlendítette volna a holtponton. Pedig ezt a spanyol csapatot lövőjátékos nélkül is vernünk kellett volna. A csapatok egymás hibáiból éltek elsősorban, de a végjáték a spanyoloknak sikerült jobban.”
„Nagy sansz lehetett spanyoloknak az elődöntő lehetősége, amit végül el is értek, de nem hiszem, hogy számukra ez adta azt a kis pluszt a végén, amivel a maguk javára döntötték el a találkozót. De ez az elődöntő elvitathatatlan a spanyoloktól, akiknek ez életük eredménye. Bosszantó viszont, hogy amíg ők ott vannak a négy között, addig az általam a mostani összeállításában is jobbnak vélt magyar csapat nem kerülhetett oda és a nyolcadik helyen zárt. A csoportból szerintem kihoztuk, amit lehetett, a románok jobbak voltak, a dánoktól pontot vettünk el, a franciákat vertük, vettük az akadályokat, inkább a középdöntőt rontottuk el. A védekezésünk végig kiegyensúlyozott volt, a támadójátékunk ellenben végig akadozott. Kevés gólt dobtunk, nem voltunk az ellenfél kapuja előtt elég hatékonyak és eredményesek. Még klasszisátlövő nélkül és összeszokatlanul, kissé rutintalanul is ki lehetett volna többet hozni az Eb-n a támadásokból.”
DECEMBER 11., CSÜTÖRTÖK
„Tudtuk a norvégokról, hogy nagyon jók, de bíztunk, bíztam benne, hogy azért folyamatosan nem tudják tartani a szintet, mi pedig képesek leszünk, lehetünk javulni. Nincs mit szépíteni, a két csapat között tegnap igenis volt ekkora különbség, még ha egyébként szerintem sincs ennyivel előrébb ez a norvég gárda ennél a magyar együttesnél. Úgy látszik azonban, hogy a sorozatterhelés még ennyire sok ennek az átalakuló magyar válogatottnak. De mindenhol idő kell a beérésre, a dánoknál 19-20 évesek játékosok vannak, a norvégok folyamatosan frissítenek, nem szabad türelmetlennek lennünk a mieinkkel szemben sem. A hazai élvonalban is egyre több a fiatal, akik csak mostanában kezdenek több időt a pályán lenni, nagyobb feladatokat elvégezni. Ez bizony nem megy egyik napról a másikra, minden átmenet nélkül. Tudom, jól jönne ezt a fázist kihagyni és rögtön kész játékosokat bevetni… Csütörtökön a spanyolok ellen zárjuk a középdöntőt, elnézve az ő játékukat ismét egy nehéz mérkőzés elé nézünk. Fizikailag és mentálisan is erős csapat a spanyol, amelynek játékosai a latinos, tüzes vérüket ki is viszik a pályára. Egy kis vérfrissítés nekünk is jól jönne, ami feltüzelné a lányokat.”
„Sajnáltam, hogy a kapitány nem nevezte a mérkőzésre Szucsánszki Zitát, így egy irányítóval mentünk bele a mérkőzésbe, míg egy gyors lábú, fordulékony emberünk nem lehetett ott a pályán. Ezzel eleve leszűkültek a variációs lehetőségeink. Arra számítani lehetett, hogy nem a lövők hozzák a mérkőzést, mert eddig sem lőtték szitává az ellenfeleket. Most viszont Görbicz Anita is kicsit fáradtabb volt, nem ment neki a játék, jól jött volna helyette Szucsánszki Zita, aki eddig csak kiegészítő ember volt az Eb-n és részfeladatokat kapott. Örültem viszont annak, hogy Sopronyi Anett lehetőséget kapott és bemutatkozhatott az Eb-n, így legalább volt balkezes lövőnk a pályán. Anett igazolta tehetségét és azt, hogy nem véletlenül vezeti a góllövőlistát az élvonalban. Megérdemelte, hogy szerepet kapott, de ő is olyan fiatal, ráadásul olyan típusú játékos, aki még az edzéseken is izgul. Szép gólokat lőtt, persze hibázott is, de azért utóbbihoz mindig kell egy társ is… Anett szerepeltetése legalább variációs lehetőséget adott, nem játszott több hibával, mint bárki más a csapatból.”
„A norvégokat azért is illeti elismerés, mert nem elégednek meg a sima, öt-hatgólos győzelemmel, ha abban a meccsben több van, akkor annyit hoznak ki belőle, amennyit tudnak. Ha tizennégyet, akkor tizennégyet. A másik ágon a németek döntetlenje Fehéroroszország ellen meglepetés, de előbbiek biztos elődöntésként valószínű már a csütörtöki, oroszok elleni záró mérkőzésre tartalékoltak a középdöntőben, de még inkább az azt követő szombati elődöntőre. Az orosz-német versenyfutás tétje a csoportelsőség és az, hogy melyikük tudja elkerülni az elődöntőben a norvégokat. A fehéroroszoknak viszont nincs már sok hátra az Eb-ből, így ők utolsó lehetőségeik egyikekén akarták még megmutatni magukat, ez szerdán a németek ellen össze is jött.”
DECEMBER 10., SZERDA
„Az ukránok elleni mérkőzést látva jómagam is csak abban a statisztikai kapaszkodóban tudok bízni, hogy egy rossz mérkőzés után kétszer jól játszanak a lányok. A rosszat most ki is pipálhattuk, ez a mérkőzésünk ugyanis lehangoló volt, Imre Vilmos joggal volt kiakadva. De legalább a két pontot begyűjtöttük, még ezzel a teljesítménnyel is. Egy ilyen Eb-menetelésben érthetően előjön a fáradtság, de itt jön az akarat és a rutin, hogy ennek az érzésnek ki mennyire adja át magát vagy képes még azon is felülemelkedni. Az ukránoknak, tisztelet az egy-két kivételnek, szintén rosszul ment a játék, csak mi lementünk az ő szintjükre. Láttam a lányokon az akaratot, az elszántságot, de közben engedték, hogy a fáradtság úrrá legyen rajtuk. A kapitány kereste azokat az embereket, akik elkapva a fonalat tehermentesíteni tudják a kezdőket, hogy a kulcsemberekből ne vegyen ki annyit a norvégok előtti nap. Az ukránok ellen ugyanis belefért, hogy egy kicsit átadjuk és átvegyük a stafétát. A mérkőzés alakulása azonban úgy hozta, hogy Görbicz Anitának is vissza kellett jönnie és Vérten Orsinak is pályára kellet lépnie. A találkozót szerintem azzal hoztuk vissza a sírból, hogy középen a Görbicz-Szamoránsky duó pároskapcsolata tökéletes volt: abból gól vagy hetes lett. Korábban is játszottak ők már együtt a válogatottban, de ennyire jól nem működött a dolog, amin nem csodálkozom, hiszen nem egy klubban játszanak, és időre volt szükségük, amíg ráéreztek a másikra. Ennek úgy látszik most jött el igazán az ideje: Anita megkeresi és meg is találja Pirost.”
„A norvégok ellen azonban elengedhetetlenül szükségünk van arra, hogy másoknál is kialakuljon valami hasonló kapcsolat a közvetlen társsal. Igenis, még ezt a norvég csapatot is meg lehet fogni, de ehhez az kell, hogy fejben mindenki százszázalékosan legyen ott a pályán. Ne csak az a néhány húzóember, mert egy ilyen Eb-sorozatban azt sem ép ésszel, se fizikailag nem lehet bírni. A norvégok fantasztikus játékkal kiütötték a dánokat, amikor mínusz ötnél időt kért a kapitányuk, majd higgadtan elmagyarázta a teendőket, visszajöttek, és csináltak egy 11-0-s szériát, az óriási dolog volt. Az eddig hibátlan románok nyolcgólos veresége a spanyoloktól mindenképpen meglepetés. Ez nekünk akár jól is jöhet, persze csak akkor, ha megverjük Spanyolországot. Abból nem vonnék le messzemenő következtetéseket, hogy az A csoportból a középdöntőbe érkező három csapat közül csak mi tudtunk nyerni, a másik kettőt pedig tönkreverték, mert minden mérkőzés más.”
DECEMBER 9., KEDD
„A Szkopjéból Ohridba való költözés, a körülményeket ismerve, szerintem nemhogy visszavetné a csapat hangulatát, hanem egyenesen feldobja. Egy hetet voltak a macedón fővárosban, ilyenkor már belakja, megszokja az ember a helyet, de a rosszabb helyről és jobb közé érkezni azért nem okoz olyan törést, mint ennek a fordítottja. Az eddigieknél korábbi kezdés sem lehet zavaró számukra, hiszen délutáni az időpont, mégha korai is, az eddigi későivel, illetve estivel ellentétben. Az ukránok elleni mérlegünk jobb, a játékuk is fekszik nekünk, bár régen találkoztunk velük, azért a világversenyeken rendre láthatta egymást a két együttes. Az ukránok legjobbja a Hódmezővásárhely légiósa, Olha Nikolajenko, ez számunkra előny kell legyen, ismerjük a képességeit, tudjuk mit játszik, mit lő. Az szokták mondani, a jó védekezés a győzelem alapfeltétele, mert gólokat támadásban találni is lehet, én mégis azt mondom: az egészséges összhangot kell megtalálnunk elől-hátul, és akkor nem marad el a siker. Hangsúlyozottan fontos szerepet kap ezúttal is a csapatjátékunk, és hogy abból kivegye mindenki a részét. Az eddig tapasztalatok ugyanis azt mutatják: akkor vagyunk képesek igazán jó játékra, ha a kezdőktől a cseresorig mindenki a tőle telhető legjobban látja el a maga feladatát.”
„Az oroszoktól vártam, hogy nagycsapatként egy hosszú menetelés során azért csak megmutatják, mire képesek és a gyengébb kezdés után azért formába lendülnek. Ez megtörtént, ennek kárát pedig azok a macedónok látták, akiknél van ugyan 4-5 klasszis, de ha a harmadik-negyedik meccs után ők már elfáradnak, akkor a kispad rövidsége miatt nincs aki tehermentesítse, vagy pótolja őket. A II. csoportban egyre jobban kirajzolódnak az erőviszonyok, elődöntős helyen végez a két nagycsapat, a német és az orosz, de a csoportharmadik helyért még nagy csaták várhatóak.”
DECEMBER 8., HÉTFŐ
„Nagyon örültem a győzelmünknek és a továbbjutásunknak, hiszen az Eb messze legerősebb csoportjában szerepeltünk. Azzal mindenki tisztában volt, hogy vízválasztó lehet, milyen eredményt érünk el az első három mérkőzésen. Végül három pontot szereztünk, méghozzá kiváló ellenfelekkel szemben, amelyből egyet viszünk magunkkal a középdöntőbe. A leendő riválisok közül a spanyolokat és az ukránokat mindenképpen verhetőnek tartom, ha a mieink olyan magabiztosan állnak oda a mérkőzéshez, mint tették azt a franciák elleni ki-ki meccsen, akkor egész egyszerűen nem érheti őket meglepetés. Mert ez a francia együttes, hiába végzett pont nélkül, igenis jó játékerőt képviselt, jó stílusban kézilabdázva jó meccseket játszott. Persze, a spanyol-ukrán egyik sem kötelező győzelem a magyarok számára, de a dánok, valamint különösen a franciák elleni teljesítményükkel meglehet a győzelem. A norvégokkal már keményebb meccsre van kilátás, de a skandináv stílus azért eléggé fekszik nekünk. A dánokkal ugye ikszeltünk, míg az utóbbi világversenyeken, felkészülési tornákon játékban nem volt semmiféle különbség, abszolút felvettük a versenyt a norvégokkal, úgyhogy nyílt, éppen ezért nagy csatára számítok.”
„A franciákat azzal győztük le, hogy igazi csapatként dolgoztak a lányok, mindenki hozzá tudott tenni valamit a játékhoz. A kezdők közül mindenki hozta magát, Görbicz Anita ismét vezére volt együttesünknek, de a kispadról beszálló is megtették a magukét. Bulath Anita például a hajrában lőtt három nagyon fontos gólt, pedig előtte nem nagyon jöttek be a lövései. Herr Orsit mindenképpen ki kell emelnem, aki óriásit védett és bizonyította, hogy igenis helye van ebben a csapatban. Amint az az eredményből is látszik, játékunk azért a franciák ellen is kicsit hullámzó volt, de külön öröm, hogy a végjátékban fel tudtunk állni, ott fizikailag, de mindinkább pszichésen jobban bírtuk az ellenfélnél. Nem volt ez mindig így, de az utóbbi időben ezen a téren is sok változás történt. A lányok meccsről-meccsre magabiztosabbak és jobbak, én továbbra is nagyon bízom bennük.”
DECEMBER 7., VASÁRNAP
„Egyelőre úgy látom, nem az oroszok világversenye lesz ez az Eb. Ellentétben a többi nagycsapattal, ők a visszafogott kezdés után gyenge folytatást produkáltak. A nem túl erős svédeknek az első félidőben öt gólt dobni, hát, nem szerettem volna ott lenni a szünetben, az öltőzőben, amikor Trefilov kiosztotta őket. Azt csodálom, ismerve a kapitányuk habitusát, hogy nem lett valami komolyabb baja. Az oroszok azonban még gyengélkedve is elég komoly erőt képviselnek, három ponttal indulva a középdöntőben én azért várom tőlük az elődöntős szereplést. A másik tippem egyértelműen a németek, akiket már az olimpián siker- és meglepetéscsapatnak vártak, úgy látszik, mostanra értek be igazán. Remek játékkal verték a horvátokat egy hullámzó mérkőzésen, és hiába játszottak a németek esetenként rettentően durván, minden játékosuk kivette ebből a részét, így a játékvezetőknek nehezebb büntetni és kivenni a játékból a renitenseket. A horvátok markáns játékra képesek, de még nem alkotnak eléggé egységes csapatot, a képzettség, a taktikai és a motiváció pedig ennyire elég egy rangos világversenyen. Szinte semmi esélyt nem látok az elődöntőbe kerülésükre. A két nagycsapatra még talán a két ponttal álló macedón házigazdák lehetnek a legveszélyesebbek, de nem tudom biztosan, hogy lelkes közönségük támogatását élvezve meddig viszi őket a lendület, meddig bírják erővel.”
„Vasárnapi ellenfelünk, a franciák mindig is nagy hangsúlyt fektettek az ellenfél feltérképezésére, úgyhogy én eleve arra számítok, hogy Görbicz Anitára kijönnek szorosra. Nem mondok el titkot, a Cornexivel mi is úgy tudtunk EHF-kupát nyerni a papíron esélyesebb Győrrel szemben, hogy éltünk ezzel a taktikai lehetőséggel. A dánok elleni mérkőzés tanulságát minden bizonnyal leszűrik a franciák is: amiben benne volt Anita keze, abból gól, gólpassz vagy hétméteres lett. Bízom benne, Anita dánok elleni felszabadult, átszellemült játékot elnézve, hogy egyre jobban teljesít és képes lesz még ilyen megkülönböztetett figyelem mellett is nagy hasznára lenni a csapatnak. Illetve a társak adott esetben nélküle is jó játékra lesznek képesek. Mert abban biztos vagyok, még a továbbjutáshoz elegendő döntetlenhez is jó játékra lesz szükségünk. Az átlövéseken kívül a dánok ellen a játék többi eleme rendben volt, de Tomori Zsuzsi és Hornyák Ági védelmében el kell mondanom, hogy előbbi még mindig nagyon fiatal játékos, bőven van ideje kiforrni, míg utóbbi jobb kézzel játszik jobbátlövőt. Nem beszélve arról, mindkettőjüknek a védekezésben is kulcsfeladata van. Azt talán külön ki sem kell emelnem, hogy elől-hátul a maximumot teljesíteni, kulcsfeladatot ellátni óriási dolog. De azt azért ne feledjük el: a dánok elleni sikertelen kinti lövések már messze nem olyanok voltak, mint a románokkal szembeniek. Szerdán sokszor kidolgozatlan helyekről is lőttünk, ennek köszönhetően bátortalanul, pénteken viszont olyan szituációk adódtak, hogy el kellett vállalni a lövést, nem volt mese, és közel sem volt annyi eldurrantott labda. Én hiszek a csapatban és változatlanul nagyon szurkolok neki.”
DECEMBER 6. SZOMBAT
„Amikor arra gondoltam, hogy görcsösen játszunk a románok ellen és annál azért többre vagyunk képesek, akkor valami olyasmit képzeltem el, mint amit a dánok ellen láthattunk a csapattól. Még egy olyan kulcsember, mint Vérten Orsi hiányát is fel tudták dolgozni. Görbicz Anita igazi vezér volt, akcióból is rendre eredményes tudott lenni, a heteseket biztosan értékesítette, de emellett kiválóan irányította, mozgatta a csapatot, foglalkoztatta a beállóst. Amikor a második félidőben külön őrzőt kapott, kicsit visszavetette a játékunkat, de Szucsánszki Zita beállításával pótoltuk a kiesett irányítót és próbáltuk Anita nélkül megoldani a támadásokat.”
„Hiába vezettünk szinte végig és kapaszkodott az ellenfél, szerintem inkább egy pontot mentettünk, mintsem veszítettünk, mert a dánok piszok jók. Pálinger Katit nem tudom elmarasztalni, védett két hetest, több ziccert, méghozzá fontos pillanatokban. Hogy kintről sok gólt kaptunk? Ja kérem, ezek a dánok voltak! Kati védte az egyenes területeket, a falunkra bízta a másik oldalt, de a dánok azért világklasszisok, mert megvárták, amíg a sáncunk eltűnik és visszahúzták a helyére a labdát. Láttam a Kati arcát, többször ő sem hitte, hogy meg tudták csinálni a dán középső lövők. De a jobbszélsőjüket például leiskolázta, a balszélső pedig inkább bement középre, mert a saját helyéről ő is el lett bizonytalanítva. A franciák ellen a döntetlen is elég a középdöntőhöz, bízom benne, tudjuk hozni ezt a játékot és akkor a győzelem is meglesz.”
„A románok felszabadultabbak voltak, mint ellenünk, a norvégok nagyon beindultak, látszódik, hogy a nagyok belerázódnak a visszafogott rajt után. És ahogy a nagycsapatok egyre jobban elkapják a fonalat, szerintem így vagyunk ezzel mi is. Iskolapéldája volt a dánok elleni játékunknak, hogy lehet lazán is jól játszani. Az akarás rányomja a bélyegét a teljesítményre, de a jelek szerint ezen sikerült továbblépnünk.”
DECEMBER 5., PÉNTEK
„Nagyon bíztam benne, hogy Vérten Orsi sérülése rendbe jön, és játszani tud a dánok ellen, sajnos mégsem lehet ott a pályán. Ellenben adott a lehetőség cseréje, Vincze Melinda számára, aki már jóideje hatvan perces alapember klubcsapatában, hazai és nemzetközi színtéren is, most pedig megkapja az egész mérkőzést a válogatottbeli bizonyításra. Remélem, kialudtunk magunkat és bebizonyítjuk: a románok elleni találkozó volt a mi mélypontunk. Egy nagy tornán mindig van mélypont, szeretném azt hinni, mi rögtön onnan kezdtünk, az út innen már csak felfelé vezet. A dánok gyors játékot játszanak, ami viszont mindig sok hibát hoz magával, de a folyamatos daráláshoz ez hozzátartozik. Ebben a gyorsított tempóban fel tudjuk velük venni a versenyt, a magyar kézilabda színvonala jó hátteret ad hozzá. Egyenlő erők küzdelmét várom, és magyar sikerben bízom. Ha az első meccsen látott hibáink számát, gondolok itt a sikertelen átlövésekre, vagy a temérdek eladott labdára, csak a felére lecsökkentjük, van esélyünk a győzelemre. Döntő lehet Görbicz Anita teljesítménye, aki meghatározza csapatunk mindenkori játékát és eredményességét. Higgadt fejre van szüksége Anitának, arra a lezser, céltudatos játékra, ami ott van benne és amit ő kisugároz. Ez önbizalmat ad a társaknak ahhoz, hogy felnőjenek mellé, különösen azoknak, akikre az első világversenyükön hárul komolyabb szerep. Mert akad belőlük szép számmal a magyar csapatban. Nagy, embert próbáló feladat ez Anitának, de évek óta ebben a szerepkörben utazik a válogatottban és a Győrben is, úgyhogy ő helyén tudja kezelni a dolgokat.”
„Számomra is nonszensz, hogy a szkopjei csarnokot takarítás közben, közvetlenül egy Eb-meccs előtt olyan csúszós állapotba hozták, hogy sérülésveszélyessé vált rajta a játék. Ez borzasztó lehet az érintetteknek, hiszen az étkezés, a bemelegítés, a ráhangolás és a koncentráció mind gondosan a kezdési időpontra lett belőve. Így azonban csúszott a rajt majd háromegyed órát, és borult az utána következő találkozónak is a menetrendje. Velem is történt különben már hasonló, csak egy edzés előtt. Azért az mégsem egy Eb-döntő…”
„A csütörtöki játéknapon az úgynevezett favoritok tovább szenvedtek, az oroszok néggyel verték a fehéroroszokat, a németek kínkeserves eggyel a szerbeket, kiegyenlített, nagy csatát és kétgólos hazai győzelmet hozott a macedón-horvát találkozó. Az osztrákok lógnak ki a képből, akiket elnézve megállapíthattam: az Eb-döntő egész mezőnynek a leggyengébb együttesét alkotják, de a svédeknek lőtt tíz góljuknál azért még így is mindenképpen többre hivatottnak érzem őket. Meglátásom szerint nem a második vonal kapaszkodott fel az élmezőnyhöz, sokkal inkább abban látom a szoros meccsek okát, hogy idén olimpiát rendeztek. A nagycsapatok játékosai a fárasztó, tavasszal idejében befejezett, ezért kicsit zsúfolt szezon után komoly felkészülést tudtak le a nyáron, aztán az olimpia után nem sokkal máris belementek az őszi taposómalomba. Helytállás a bajnokság mellett a nemzetközi kupaporondon. Látszik, ettől a darálástól vált döcögősebbé itt-ott a játék.”
DECEMBER 4., CSÜTÖRTÖK
„Nagyon sajnáltam a lányokat, hogy kikaptak Romániától és vereséggel indították a tornát. Különösen azért éreztem velük együtt, mert ez a mérkőzés ott volt a kezükben. A románok sem játszottak jól, de valahogy mindig ők vezettek, illetve meg tudták őrizni az előnyüket. Többször is ott voltunk egygólos hátrányban, az egyenlítés határán, de kivétel nélkül megremegett a kéz, vagy jött egy bosszantó hiba, egy peches lövés. Közben a román kapust, Dinut naggyá tettük, pedig már így is elég jó neve van a szakmában. Nem akarom kisebbíteni az érdemét, a védéseinek többségét úgy hozta össze, hogy egyszerűen eltaláltuk őt. Jobban kellett volna lőni a lába alatti-melletti területeket. A mutatott játék képe alapján már a szünetben gólokkal kellett volna vezetnünk.”
„Átlövéseink nem sikerültek, Tomori Zsuzsi szerzett egyet, pedig bőven húsz fölött próbálkoztunk, így egyre inkább elbizonytalanodtak a lövőink. Ezt látva a román szélsővédőknek sem kellett annyit besegíteni a kettes embereknek, így a mi támadó szélsőinknek pedig kevés hely, lehetőség és gólpassz jutott. Pekingben jók voltak a lövőink és így volt területük az egyébként ennek kiszolgáltatott szélsőinknek is, aminek köszönhetően győzni tudtunk. A folyamatos kapaszkodás az ellenfél után rendkívül felőrli az embert, főként az, ha sokszor ott áll az egyenlítés kapujában, de nem tud rajta belépni. Remélem, Vérten Orsika sérülése nem komoly, így a folytatásra visszatér, mert az ő rutinjára, góljaira nagy szükségünk van, ráadásul ő az, aki nagyon komolyan bírja a sorozatterhelést is.”
„A feladat innentől kezdve nehezebb, de közel sem elveszett. A dán-francia meccsen előbbiek javára egy gól döntött, végig fej-fej mellett haladtak a felek, gyilkos volt az iram, kevés a gól, de sok a hiba, ami viszont belefért a játékba. Az olimpiai bajnok norvégok a spanyolok elleni döntetlennel kezdtek, ezért mondom, nem kell elkeserednünk nekünk sem. A nagycsapatok, a favoritok sokszor ilyen izgulós, sok hibával tarkított mérkőzéssel kezdenek egy nagy tornán, sok mindent meg kell szokni, aztán a sorozatmeccseken jön ki, ki bírja tovább ezt az őrült tempót. Persze, egyetlen peches meccsen akár el is úszhat egy egész szereplés, de bízzunk a szebb folytatásban. Legalábbis én ezt teszem…”
DECEMBER 3., SZERDA
„Hétfőn megérkeztek a lányok Szkopjéba, úgy hallom Szamoránsky Anikótól, aki csapattársam a Fradiban és akinek testvére, Piroska tagja a Eb-n szereplő válogatottnak, hogy a szálláson őket fogadó körülmények kicsit elmaradtak a vártól és a megszokottól. De szerintem, aki járt ott az várt, számított valami hasonlóra, a macedón viszonyokat ismerve ez akár könnyen átlag feletti is lehet. Kétnapos macedóniai tartózkodás után a magyar csapat szerda este a románok ellen bemutatkozik az Eb-n. Az olimpián gyönyörű játékkal vertük meg őket a negyeddöntőben, kihasználva a románok elbizakodottságát. Két nagy vereség után voltunk, a románoknak viszont nagyon ment, szerintem úgy voltak vele: ez a meccs megvan ott vannak a négy között. Ez bizony hiba volt, de most aligha követik el. A magyar válogatottnak mindig erőssége volt, hogy nehéz helyzetben is tudott jól teljesíteni. Jó játékkal most is nyerhetünk, ehhez az kell, hogy a rutinos emberek mellé felnőjenek azok az új játékosok, a fiatalok, akiknek a kapitány bizalmat szavazott.”
„A magyar válogatott mindig a szívem csücske marad, korábban az a megtiszteltetés ért, hogy 36 alkalommal én is magamra ölthettem a nemzeti együttes mezét. Mindig figyelem, követem a mérkőzéseiket, és így is ugyanúgy felmegy bennem az adrenalin, mintha a pályán lennék, csak nekem sokkal nehezebb, mert a fotelben ülve nem tudom levezetni az energiákat. A magyar válogatott szereplésétől jogosan mindig sokat várunk el egy világversenyen, de egy Eb az igazi erőltetett menet, hiszen a kontinens meghatározó a világban. Itt van a sportág krémje, a mi A csoportunk most pedig egyenesen halálcsoport, ha ez a négy csapat bármilyen világversenyen osztozik az első négy helyen, a sportágban szakmailag senki nem szólhatna egyetlen szót sem.”
„Az Eb keddi, első napjára rányomta a bélyegét a nyitány: nincs olyan válogatott játékos, akinek egy nagy torna első napján ne remegjen keze-lába. Aztán van, akit ez motivál, van, akit blokkol. Akad, akit gyorsan túlteszi magát, akad, akit csak később. Így volt ez a német-macedón derbin, ahol sok volt a hiba, aztán egy iszonyatosan kemény meccs végén a házigazdák háromgólos vereséggel indítottak. Nagy meglepetés nem született az első napon, bár az oroszok a vártnál talán kicsit nehezebben indultak be az osztrákok ellen és a kilencgólos győzelmük csak a hajrára jött össze. Tudjuk, láttuk, az osztrák csapat nem egy világverő társaság, de azért szakmai következtetéseket ne vonjunk le az oroszok játékerejét, vagy formáját illetően: lehet, hogy tartalékoltak a folytatásra, vagy csak ők is nehezebben indultak be egy náluknál gyengébb csapat ellen.”
