A kiskunhalasiak hasonló bravúrra készültek a mérkőzés előtt, mint amilyet a Ferencváros ellenében értek el a 8. fordulóban, ám a nemzetközi kupában (EHF-kupa) is vitézkedő Fehérép igencsak kemény diónak ígérkezett, négymeccses hazai győzelmi széria ide vagy oda. Mindkét edző rendkívül kiélezett csatát, nehéz mérkőzést, ugyanakkor győzelmet várt.
Ennek megfelelően küzdelmesen indult a mérkőzés a két, igencsak szép számú szurkolótábor hangorkánja közepette. A pályán is igen felfokozott volt a hangulat, sárga lapok, kapkodás jellemezte ekkor a játékot, de szerencsére góloknak nem maradtunk híján. Az első tíz percben kiegyenlített volt a találkozó, fej-fej mellett haladtak a csapatok. A Halasnál az átlövésekkel, míg a vendégeknél inkább bejátszásokkal apelláltak.
A félidő felénél, egy gólos vendégelőnynél kérte ki idejét Zsadányi Sándor, mivel valóban a hazai csapat tűnt idegesebbnek. Azt nem mondhatni, hogy ettől megnyugodott volna a KNKSE, mindenesetre továbbra sem engedte ellépni ellenfelét, de a Fehérép sem őket. Itt kiemelendő a kapusteljesítmény és a kőkemény védekezés mindkét részről.
Az első félidő második felében is megőrizte feszült jellegét a meccs, az első nagyobb különbségnél, 9-7-es hazai vezetésnél pedig Sótonyi László is kikérte idejét. Ez egyből háromra is nőtt, ugyanis a KNKSE kezdte felismerni, hogy bejátszásból is eredményes tud lenni, jó védekezését megtartva. Sőt, rövidesen négyre kúszott fel az előny, ugyanis az Alcoa kapkodni kezdett.
A félideig egy gólt tudott ebből a különbségből visszahozni a vendéggárda, így 13-10-es állással vonulhattak az öltözőbe a csapatok. Összességében mindkét együttes nagyon koncentráltan és céltudatosan játszott az első félidőben az időnként becsúszó hajmeresztő technikai hibák ellenére is, s a halasiak jó átlövő-teljesítményüknek köszönhették vezetésüket.
A második játékrészt mindenesetre lendületesebben kezdte a kapust cserélő Fehérvár, bár ez gólokban nem mutatkozott meg. Úgy tűnt a Halasi irányítja a mérkőzést, és hogy fejben is jobban ott vannak a hazaiak. A kihagyott vendégziccereknél pedig Guiu tornyosult az Alcoa-játékosok előtt.
Nyolc perc elteltével már öt gólos volt a KNKSE előnye, és a vendégek egyre idegesebbnek látszottak. Ennek ellenére hamar visszaállt a háromgólos különbség, s a Fehérvár javulni látszott klasszisai (Siti, Bernataviciute) vezérletével, valamint Szikora, a vendégkapus sem maradt el kolleginája, Guiu mögött.
Sótonyi edző heves reklamálása miatt kétperces kiállítást kapott csapata, s ez nem igazán segített a helyzetükön, de a halasiak hamar egalizálták a létszámot, a roppant kemény csatában. Tíz perccel a vége előtt egygólosra olvadt a különbség, a Fehérép kapusa pedig parádézott. Ám a Halas az egyenlítésbe már nem ment bele, az indulatok pedig a tetőfokukra hágtak. Újra visszatért a három góldifferencia.
Öt perccel a vége előtt a Fehérép elkezdett rohanni az eredmény után, Sótonyi mester pedig kikérte idejét. Ennek ellenére vagy talán épp eredményeképpen tovább rohant csapata, Siti Eszter pedig két gólra újra felhozta csapatát, Zsadányi Sándor időt kért. Két perccel a vége előtt úgy látszott, a Halas már nem engedi ki a kezéből ezt a győzelmet, ugyanis öt, majd négygólos lett újra előnyük, míg végül összességében és sorozatban is hozták ötödik győzelmüket, ráadásul mindet hazai pályán, ezt éppen 23-20-ra.
