- Melyik az igazi Putics Barna?
- Egy Putics Barna van, két arccal. Remélhetőleg, a vébé hátralévő mérkőzésein, a keddi koreaiak elleni középdöntős meccsen és a csütörtöki helyosztón a szebbiket láthatja a szurkolótábor.
- És a „csúnyábbik”?
- Nem nehéz kitalálnom, hogy a szlovákok elleni meccsre, a kihagyott hetesekre gondol.
- Talált, süllyedt.
- Hülyeséget csináltam, ezen nincs mit szépíteni. A legtöbben azért kritizáltak, mert cundereztem ahelyett, hogy erőből meglőttem volna valamelyik sarkot. Hozzáteszem, nem először választottam ezt a megoldást, és korábban általában be is ment a labda. Nagyon remélem, hogy senkiben sem merült fel, hogy nem akarom belőni a hetest.
- Megviselték a történtek? Fájt a száműzetés?
- Hazudnék, ha azt mondanám, könnyedén túltettem magam rajta. Egy kicsit el is ment az önbizalmam. De a csapattársaim biztatnak, akárcsak a családtagok, barátok, ismerősök, mindenki mellettem áll.
- Ha újra odaáll a heteshez, mire számíthatunk?
- Megtanultam a leckét, megfogom a labdát és bezúzom a kapuba. De nem hiszem, hogy erre sor kerül. Valószínűleg Császár Gábor vagy Mocsai Tamás lesz a végrehajtó.
- Megverjük Koreát?
- Meg. A magyar válogatott jobb a koreainál, de ezt persze be is kell bizonyítanunk. Győzni kell, nincs mese. Eltelik hatvan perc, felnézünk az eredményjelzőre, és jó lenne a pályán és a lelátón is elégedett magyar arcokat látni.
- És mit tesz ezért Putics Barna?
- Fogalmam sincs, mennyi lehetőséget kapok, de ha pályára küld a kapitány, keményen odateszem magam.
- Sokan úgy gondolják, nem tett jót önnek az, hogy Essenből Barcelonába igazolt.
- Ez nem igaz. Veszprém után Barcelonában újra egy európai élcsapatban kézilabdázhatok. Tény és való, még nem tudtam felvenni a ritmust, menetközben kapcsolódtam be. Más ez így, mintha együtt csináltam volna velük végig az alapozást, ott lettem volna a szezon legelejétől. Világbajnoki ötödik helyezettként szeretnék visszatérni a klubhoz, és megharcolni a helyemért a csapatban.
