Most, vagy majd máskor. Ez lehetett a mottója a magyarok horvátok elleni találkozójának. Hiszen amíg a mieink méltó partnerei a világ bármely nemzeti együttesének, legyenek akár tagjai a közvetlen élvonalnak, a horvátok éppen abba az elitbe tartoznak, méghozzá évek óta folyamatosan.
Hogy csak az elmúlt három világversenyt említsük, mindenhol előttünk végeztek. A 2007-es vb-n mi a kilencedik, ők az ötödik helyen zártak. Az idei Eb-n nekünk a nyolcadik jutott, ők döntőt játszhattak. Pekingbe, az olimpiára mi ki sem jutottunk, miközben a horvátok a negyedikek lettek.
Nem is olyan régen sportági csúcsra is értek olimpián és vb-n is. Bennünket pedig a 2004-es olimpia elődöntőjében, illetve a 2007-es vb középdöntőjében is legyőztek.
A hétközi, első fordulót mindkét gárda biztosan vette: a mieink Görögországban nyertek, ellenfelünk Zágrábban gázolta le a finneket. A csoport a két favoritja között a papírforma egyértelműen a vendégek mellett szólt, viszont a hiányzók veretes névsora miatt bizony elérhető lett számunkra a győzelem.
Kicsit felforgatott ellenfelünkkel szemben ugyanis Hajdu kapitány olyan csapatot küldhetett a pályára, amely gyakorlatilag hosszú évek óta együtt játszik, időközben nem vesztett lendületéből, viszont nem kevés nemzetközi rutinnal vérteződött fel.
Az olimpiai-, világbajnoki, illetve BL-döntőn is közreműködő, rutinos német bírópáros fújta a sípot a Veszprém Sportaréna első válogatott összecsapásán.
Szélről, átlövésből, betörésből, de különösen beállóból voltak veszélyesek a mérkőzés elején a fordulatot maximálisra felpörgető vendégek. Ennek köszönhetően előnyt szereztek, amelyet biztosan meg is tartottak.
A magyar csapat támadásban ugyancsak remekelt, főként Nagy László és Gál Gyula rutinja ért sokat, amely gólokban is megmutatkozott. Sajnos védekezésben nem igazán találtuk a horvátok ellenszerét. Érkezett a kapuban kezdő Puljezevics Nenad helyett Fazekas Nándor, de sokszor ő sem találkozott a labdával. Tegyük hozzá: a fal sem segítette őket.
A horvátok rendre a kissé statikus Gál helyén törtek be és cseleztek, vagy éppen hozták helyzetbe a beállósukat, tervük be is jött. Szegény embert az ág is húzta: Eklemovics Nikola bokája egy szerencsétlen mozdulat után kifordult, már nem is térhetett vissza.
A 23. percben 14-11-es horvát vezetésnél Hajdu mester időt és rendezettebb védekezést kért, hogy ellenfelünket több mozgással kinti átlövésekre kényszerítsük.
A kapitány elképzelése bejött: a félidő előtt kiegyenlítettünk ugyan, szünetben a hátrányunk mégis egy gól maradt.
A második félidőben a magyar védekezés méltó ellenfele lett a horvát támadásoknak, ettől függetlenül hiába tartottuk a lépést és egyenlítettünk is többször, a vezetés a vendégeknél maradt. Egészen a 47. percig.
Akkor a remek lövőformát mutató Császár Gábor vette végképp a vállára a magyar csapatot, földről elengedett lövéseivel tönkre zúzta a védekezési formációt gyakran váltó horvát védelmet. Méltó partnere volt a vállalkozó kedvű Putics Barna, valamint a ’48-ból nem engedő Gál.
A magyar kapuban Puljezevics is egyre jobb statisztikát ért el, így történhetett, hogy a horvátok közül a második félidőben csak hárman szereztek gólt. Közülük is a prímet vivő Vedran Zrnic büntetőkből volt eredményes.
A lendületbe jött magyar csapat a folytatásban már kétgólos előnyre is szert tett, amelyet rutinosan őrzött a találkozó végéig.
