- Nem tartom valószínűnek – mondta a népligetiek gólokban gazdag őszt záró irányítója a SportHirado.hu kérdésére válaszolva. – A válogatott még mindig a Győrre épül, márpedig ahogy annak a csapatnak, úgy a nemzeti együttesnek is meghatározó játékosa Görbicz Anita, aki 25 évesen nincs abban a korban, hogy a helyettesében kellene gondolkodnia a szakvezetőknek. Legfeljebb a tehermentesítésében…
- Ez lenne az a Szucsánszki Zita, akit a ferencvárosi szurkolók már most Görbicz Anita elé helyeznek a válogatottnál is?
- Elfogultak velem szemben.
- Könnyen el tudja fogadni ezt az állapotot?
- Úgy fogom fel, hogy legalább van kitől és van mit tanulnom a szakmából.
- Az elkövetkezendőkben alkalma lesz rá éppen elég: a heti kilenc válogatott edzést három plusz egy felkészülési mérkőzés színesíti: a hétvégi Pannon Kupa mellett szerdán Törökbálinton a helyi csapat ellen játszik bemutató-találkozót az együttes. Az Eb-ig két hét van hátra, mi lesz a legfontosabb feladat ebben a szűk időben?
- A válogatottban játszott figurák két-három éve nem változnak. Ezeknek a figuráknak és az egész játékunk arculatának a pontosításán, még további összecsiszolásán kell dolgoznunk, hogy mindenki tudja és tegye a dolgát. Újat azonban aligha találunk ki.
- No igen, arra most nagyon idő sincs, meg a válogatott keretbe több fiatal is meghívást kapott. Elég lesz az idő a velük való összehangolódásra?
- A mag változatlanul Győrből érkezik, esetükben aligha beszélhetünk összeszokatlanságról. A keretben most ugyan találunk néhány olyan játékost, aki eddig még nem sokszor lehetett tagja a válogatottnak, de azért a keretben már ott voltak. Nekik sem lehetnek ismeretlenek a társak és a követendő taktika sem. Legfeljebb kevéssé gyakorlottak benne, de a szekeret nem is nekik kell húzni.
- Azt leginkább a már említett Görbicz Anita húzza, de amennyi előnnyel jár az, hogy egy világklasszis játékos meghatározza a csapat mindenkori eredményességét, legalább annyi veszélyt is magában rejt. Mennyire szól ez a mostani válogatott a győri irányító játékáról?
- Pekingben, ahová Görbicz Anita lábsérüléssel utazott el, a jó csapatjáték vitte el a negyedik helyig együttesünket. Én is úgy érzem, amikor Anita a pályán van, különösen kritikus pillanatokban, akkor a többiek tőle várják a megoldást. Amikor viszont nélküle kell megoldani, akkor felbátorodnak és olyan dolgokat is elvállalnak, amit egyébként, ha ő is ott van, nem tennének. Szerintem ezen lehetne és kellene is változtatni, hogy mindenki többet és bátrabban vállalkozzon, mert így még tovább színesítjük magunkat és Anitát is tehermentesítjük.
- Az olimpiai negyedik hely után a Világkupán három vereséggel zárt a csapat. Milyen eredményt várjunk az Európa-bajnokságtól?
- A Világkupán azt láttuk, hogy több csapat, például az oroszok is, erőteljes fiatalításba kezdtek, ahogyan az egy olimpia után általában az történni szokott. Nekem a pekingi negyedik hely után magasak az elvárásaim a csapattal szemben, az Eb-n is a négy közé várom a csapatot. De akár nyerhetünk is.
- Való igaz, 2000-ben sem volt sokkal biztatóbb a papírforma, mint most, és Eb-arany jött ki belőle, de ettől függetlenül nem túl magabiztos a kontinensviadalt megfogalmazott elvárásait illetőn? Már a csoportban a francia, a román és a dán gárda vár ránk!
- Optimista vagyok, vállalom. Én minden meccsre, minden tornára győzni megyek. A csapatunkban most vannak rutinos, de még motivált játékosok, akik mellé jön egy fiatalokból álló lendületes háttér, szerintem jól harmonizálunk.
- Ezek után értelmét veszti a hétvégi esélylatolgatás, így inkább úgy kérdezem: a szombathelyi tornán lesz egyáltalán méltó ellenfele a magyar válogatottnak?
- Természetesen, ettől függetlenül elképzelni sem tudok más eredményt, mint három győzelmet és így pontveszteség nélkül lesz miénk a Pannon Kupa. Olyan csapatok lesznek az ellenfeleink – az osztrák, a horvát és a macedón –, amelyeket meg kell és meg is verünk majd.
- Klubcsapatával, a Ferencvárossal szemben is ennyire optimista? Ötödik helyen telelhetnek, mindössze kétpontra a harmadik Dunferrtől, illetve ugyanilyen távolságra a kilencedik Kiskunhalastól.
- Fiatal a csapatunk, a védekezésünk nem állt össze igazán, sok gólt kaptunk. Kellene hátul egy kicsivel több keménység és összeszokottság. No meg rutin sem árt, előfordult, hogy túlpörgettük magunkat, kiugráltunk a falból, aztán ott maradt az üres terültet vagy kaptuk a két perceket. Zárásként a Debrecent nagyon okos és taktikus játékkal győztük le, de ez a csapat volt az is, amelyik kikapott Kiskunhalason. ezt elég nehéz elfogadni a szurkolóknak, de ez a Fradi már nem az a Fradi. Csapatunk átalakulóban van, teljesítményünk és eredményeink hullámzóak.
