– Hogy értékeli a hat évet, amit Székesfehérváron töltött, s milyen
érzése kavarognak most önben, hogy ennyi idő után elhagyja a csapatot?
– Először is azzal kezdeném, hogy a legutóbbi negyedik helyezés elérését nem
tartom rossz eredménynek, de persze ezen kívül rengeteg élménnyel gazdagodtam
fehérvári pályafutásom során. Itt lett belőlem élvonalbeli, felnőtt játékos, s
a korábbi edzőimnek, vezetőimnek csak köszönettel tartozom. Ahogy a
csapattársaimnak is, akikkel Dániából is próbálom majd tartani a kapcsolatot.
– Mikor kell kint játékra jelentkeznie?
– A vezetők azt mondták, hogy július 14-én jelenjek meg az első
edzésen, s ez azt jelenti, hogy már jóval korábban el kellett kezdeni
csomagolni, s az új életemet szervezni. Éppen ezért nyaralásra sem maradt idő,
de azért néhány napot sikerült eltöltenem a Balatonon. Az viszont jó érzésekkel
tölt el, hogy nem kell egyedül kiutaznom és egyedül élnem Dániában, mert velem
jön a húgom, Andi is, aki munkát kapott odakint.
– És a lakás?
– Már láttuk azt a kuckót, amit a klub bérel nekem. Egy tetőtéri lakásról van szó, ami körülbelül nyolcvan négyzetméter, s néhány perce van a belvárostól, valamint a kézilabda csarnoktól is. Remélem, minél gyorsabban megszokok Dániában, ehhez persze jól jön a heti rendszerességgel látogatott nyelvtanfolyam is.
