- Lelkileg és fizikailag is megviselte a tavaly nyári olimpia, amely miatt még a decemberi Eb-t is kihagyni kényszerült a válogatottban. Felkészült a visszatérésre?
- Úgy érzem, igen - válaszolta határozottan a spothirado.hu megkeresésére Tóth Tímea. -. Én már felkészültem, ha a kapitány hívna, akkor minden további nélkül rendelkezésre állnék.
- Miért a feltételes mód, nem hívják?
- Jelen állás szerint nem.
- Most már nincs önre szükség?
- Nem erről van szó. Én nagyon remélem, hogy a jövőben is számít rám a kapitány, de mivel klubcsapatommal, a Hypóval igencsak érdekelt vagyok még a Bajnokok Ligájában, jelenleg a középdöntőben menetelünk, Imre Vilmos arra az elhatározásra jutott, hogy most inkább arra a feladatomra koncentráljak. De ezzel nemcsak engem tehermentesített a válogatottbeli szereplés alól, hanem a győrieket is, akik a BL másik középdöntős csoportjában szerepelnek. Ezúttal majd mások kapnak bizonyítási lehetőséget.
- Nem tart attól, hogy minél tovább csúszik ez a visszatérés, annál inkább más, mások kerülnek, kerülhetnek előtérbe a kapitánynál a válogatottban?
- Ez mindig a kapitány feladata és felelőssége, én bízok magamban és arra készülök, mielőbb bizonyítsak neki is.
- Mikor kerülhet erre sor leghamarább?
- A júniusi pótselejtezőkön szerintem már semmi akadálya nem lesz a visszatérésemnek. Bízom benne, egy jó formában lévő, önbizalommal telt Tóth Tímea áll majd a válogatott és a kapitány rendelkezésére.
- Akkor ezek szerint egy darabig még csak a BL-ben láthatjuk a régi Tóth Tímeát?
- A régi Tóth Tíméát egyelőre még ott sem, hiszen nem vagyok csúcsformában. Tavaly, amikor BL-gólkirálynő lettem, valóban jó formában voltam, jelenleg azonban nem tartok ott. Hosszú utat jártam be azóta, úgy érzem, már kijöttem a gödörből, de még nem értem utam végére. Nagy segítség most nekem, hogy a Hypo nagyszerűen játszik, legutóbb éppen a dán Viborgot győztük le.
- Tóth Tímea hathatós közreműködésével...
- Nyolc gólt dobtam, de hetet büntetőből. Tavaly döntőt játszhattunk a BL-ben, idén is oda pályázunk, jól haladunk ezen az úton, de most már jó lenne meg is nyerni a sorozatot.
- Elsőéves légiósként nagyot alkotott a Hypóban: a BL-ben gólkirálynő lett, csapata a döntőig menetelt. Nem ez túlzott igénybevétel ütött vissza a nyáron?
- Nem tudom, de azért ezt nem merném ilyen határozott összefüggésbe hozni. A tavasszal semmi bajom nem volt, utána viszont végig betegeskedtem a nyarat. Nem igazán tudom az okát, miért jött ki rajtam, miként azt sem, miért nem értem a végére. Az olimpián viszont már többet voltam ágyban, mint azon kívül. Egyszerűen képtelen voltam rendbe jönni, és ezt a problémát még utána sokáig magammal hurcoltam. Arcüreg-, homloküreg- és tüszős mandula-gyulladásom is volt. Teljesen legyengültem fizikailag, így kellett volna helytállnom és a jó formámat hozni egy olimpián. Hiába edzettem összeszorított fogakkal, teljesen erőtlennek éreztem magam. A meccseken pedig messze voltam a csúcsformától. Gyengék, pontatlanok voltam a lövéseim, kapufákig jutottam, nagyon megviselt, hogy nem tudtam igazából, a képességeimhez mérten a csapat segítségére lenni.
- A negyedik helyezés után látványosan lelkileg is összetört, sírva hagyta el a pályát és képletesen minden bizonnyal az olimpiát. Most már azért tud büszke is lenne a negyedik helyezésre?
- Most már igen, hiszen bármelyik világversenyen, ha a négy közé kerül a magyar válogatott, azért azt már jó szereplésnek lehet tekinteni. Ettől függetlenül a játékom és eredményességem mindig is csalódásként marad meg.
- Ilyen előzmények után nem sok értelme volt Eb-szereplésének, viszont kiesésével a szintén nem teljesen egészséges Görbicz Anitára, együttesünk másik világklasszis kulcsemberére hárult dupla feladat. Milyennek látta csapatunkat az Eb-n?
- Anita sem volt teljesen egészséges akkoriban, ez utóbb be is bizonyosodott. Őt jobban tehermentesíteni kellett volna, de nem volt rá lehetőség, így végül a januári leállás menthetetlenül utolérte. Új kapitánnyal vágtunk neki a tornának, a keret nagyrésze is tulajdonképpeni újonc volt, nem voltunk könnyű helyzetben, hogy elérjük a célunkat. Így sikerült, ezt különösebben nem is tudom ragozni. De határozottan kijelenthető, vannak tehetséges fiataljaink, Tomori Zsuzsi az egyik, akitől már most azt vártam, hogy nemzetközi szinten is robbant. Ez végül egy ilyen hosszú sorozatban nem jött össze neki, de voltak nagyon jó meccsei így is, és esetében még egy fiatal játékosról van szó. Bőven van ideje és lehetősége fejlődni, mert folyamatosan egyre jobb teljesítményre képes, ehhez kétség sem fér.
- A nyáron lejár a Hypóval kötött kétéves szerződése, a napokban felreppent a hír, hogy edzője, Németh András társaságában Vácra igazolna, ahol nagy csapatot szeretnének építeni. Nem lenne éles váltás egy BL-döntős Hypóból a most még a honi élvonalban is csak középmezőny aljához tartó Vácra szerződni?
- Az biztos, hogy egyből nem lesz világverő gárda, legyen a kerete bárhogyan megerősítve a nyáron. Németh András, akivel már évek óta együtt dolgozhatom, neve és szakmai múltja azonban számomra garancia az előrelépésre a mostani állapotokhoz képest. Számítana rám ebben a nehéz feladatban, ami már csak azért sem lenne teljesen idegen tőlem, mert korábban a Fradi fiókcsapata volt a Vác, így én is játszottam még ott annak idején. Szimpatikus volt a klub, a város is, tudom, hogy nagyon szeretnének valamilyen sportban kiugró eredményt elérni. Országos szinten meghatározók lenni és ezért az önkormányzat kész komoly anyagi áldozatokat vállalni. Tárgyalásban vagyunk, nem akarok elkapkodni semmit, nem kell holnap, vagy holnapután döntenem, hetek kérdése, amíg ennek a dolognak a végére érünk.
- A Hypóból mindenképpen eljön?
- Nem a Hypón van a hangsúly, hanem a légióskodáson.
- Az első évben ezzel nem volt gond?
- Mert új volt, érdekes volt, jöttek a feladatok, a meccsek, csak a kézilabdával foglalkoztam, ment és működött a dolog.
- Mi változott azóta?
- Rólam tudni kell, egyébként sem vagyok az a nagy utazgatós, nekem a megszokott környezet, a barátok mindig nagy támaszt és kapaszkodót jelentettek. Amint elmúlt az újdonság varázsa, akkor már inkább a rossz oldalát éltem és élem meg jelenleg is a légióskodásnak. Nincsenek barátok, életemnek ez a magánrésze nem úgy működik, ahogy esetleg itthon, nem tudok kivel kikapcsolódni, csak az edzések, így egy kicsit monotonná vált az életem.
- Ezért nem pályázik másik külföldi csapatba sem?
- Nem, ezért szeretnék elsősorban ismét Magyarországon játszani. Persze, közben marasztalnak, így még az is lehet, ha nincs megfelelő ajánlatom, akkor még egy évet aláírok a Hypóhoz.
- És Magyarországon csak a Vác van képben? Nem egy élcsapat, szemben mondjuk a Győrrel, a Debrecennel, vagy éppen volt klubjával, a Ferencvárossal. Ráadásul a Duna-kanyarban még csak kérdőjeles az a háttér, amely említett csapatoknál biztosítottnak látszik.
- Győrből nem kerestek és most már, a brazil átlövő, Amonim szerződtetésével szerintem nem is indokolt az érdeklődésük. Az FTC sok pénzzel tartozik nekem, a Népligetbe ezért nem mennék vissza. De itthonról tulajdonképpen még nem is nagyon kerestek, úgyhogy várom az ajánlatokat. Egyelőre a váci lehetőség az szinte biztos, a többit majd meglátjuk.
