Szöulban először fordult elő az, ami aztán az athéni olimpia kivételével mindig: valamelyik csapatunknak nem sikerült kvalifikálnia magát. Igaz, 1988-ban rögös út vezetett az ötkarikás játékokra, hiszen a négy évvel korábban a szovjetekkel együtt távolmaradókat száműzték a B világbajnokságra, ahonnan nem volt egyszerű visszakapaszkodni. A hölgyeknek nem is sikerült, s az olimpiai tornát először nyerte nem európai gárda: Dél-Korea, akik a csoportban még kikaptak a jugoszlávoktól. Férfi csapatunk azonban ekkoriban érte el minden idők legjobb eredményét: ezüstérmet szereztek az 1986-os svájci világbajnokságon, s ezzel természetesen kvalifikálták magukat a koreai játékokra.
„A vb előtt háromszor játszottunk a jugoszlávokkal felkészülési mérkőzést, s megbeszéltük, hogy a döntőben találkozunk. Az olimpia előtt ugyanígy volt, de nem a döntő, hanem csak a bronzmérkőzés jött össze” – mondta megkeresésünkkor elsőre Kovács Péter, a csapat kiválósága, aki 1976 és 1980 után harmadszorra szerepelt a játékokon. „Hiába a vb-ezüst, ez az eredmény nem számított kudarcnak, főleg, hogy ma már mindenki összetenné a két kezét egy olimpiai negyedik helyezésért. Természetesen érmet szerettünk volna, de az úgynevezett nagy generációnak, az ’55-ösöknek ez a negyedik hely lett a hattyúdala.”
Ha azt nézzük, hogy az első két mérkőzést vereséggel kezdte a Kovács Péter mellett Gyurka János, Iváncsik Mihály és Marosi László nevével fémjelzett válogatott, akkor végképp siker a negyedik hely. A dél-koreaiak és a csehek elleni sikertelenség után az újabb ázsiai ellenfél, Japán már nem okozott problémát, ahogy a spanyolok sem. Utóbbi két meccsen Marosi 19 gólt szerzett, Kovács viszont jóval csapongóbb mutatót produkált: 10, 1, 0, majd 6 gól az első négy meccsen. „Az én felkészülésem nem sikerült valami fényesen, baromi nagy hullámok voltak a játékomban, nem voltam jó formában. A japánokon kívül mindegyik olimpiai résztvevő komoly játékerőt képviselt, az, hogy a németek elleni utolsó csoportmeccsen győzni tudtunk, nagy fegyverténynek számított” – emlékezett vissza az évszázad legjobb magyar kézilabdázójának is megválasztott játékos.
Az NDK elleni mérkőzés döntött arról, hogy ha már az aranyért nem is, a bronzért játszhat-e a magyar csapat. Kovács ekkor ismét gólképtelen volt, ám a végeredmény 18-17 lett ide, nem akármilyen végjátékkal: „Eggyel vezettünk, s az utolsó támadásnál feljött a kapusuk is, őt játszották meg a végén, de ziccerét Hoffmann Laci kivédte.” A döntőt könnyen nyerték a szovjetek Dél-Korea ellen, s a harmadik helyért való mérkőzés eredményére pillantva is hasonlóan sima találkozót gondolhatnánk: 27-23-ra nyertek a jugoszlávok, Kovács hatszor volt eredményes. Ám ha a félidei eredményt is mellétesszük, már látható, nem ment az olyan könnyen: „13-12-re vezettünk a szünetben, a végeredmény simának tűnik, de ha egy-két lövés a kapufáról máshova pattan, máris beljebb vagyunk. És tegyük hozzá, minden idők legjobb jugoszláv válogatottjáról beszélünk, amely ekkor olimpiai és világbajnoki címvédő is volt.”
A magyar férfi válogatott tehát 1980 után ismét negyedik helyezést ért el, ennél feljebb sohasem jutottak még (1936-ban és 2004-ben sikerült hasonló). Kovács Péternek amellett, hogy hangsúlyozta, jó eredménynek tartja ezt, különösebb anekdota nem jutott eszébe a szöuli olimpiáról: „Egy olimpiai kézilabdatornán végig stresszben van az ember, elkezdi a második napon és befejezi az utolsón, folyton a következő mérkőzésre kell koncentrálni, s közben számolgatni, hogy mivel mi sikerülhet. Néhány más országok résztvevőivel szemben, akiken nem volt eredménykényszer és jobban át tudták élni az olimpiai hangulatot, mi mindig magunkban voltunk, elkülönülve, s elemeztük a soros meccset. Ez idegőrlő és fárasztó dolog, az olimpiákat alatta kevésbé, inkább csak utána élveztük. Végtelenül keveset láttunk a többi esemény közül, Szöulban egy szabad estén egy bokszmérkőzésre azért eljutottunk.”
Ugyanakkor lehet párhuzamot vonni az 1988-as és a 2012-es olimpia között: Szöulban is az akkor 34 éves Mocsai Lajos volt a szövetségi kapitány, aki csupán egy évvel volt idősebb Kovács Péternél. És nem mellesleg ott volt 1988-ban Iváncsik Mihály, akinek a fiai most is tagjai Mocsai keretének. S hogy milyen volt Mocsai mester 24 évvel ezelőtt? Ajánljuk a lenti videót 24:48-nál…
EREDMÉNYEK
NŐK
A csoport: Dél-Korea-Csehszlovákia 33-27, Jugoszlávia-Egyesült Államok 19-18, Csehszlovákia-Egyesült Államok 33-19, Jugoszlávia-Dél-Korea 22-19, Dél-Korea-Egyesült Államok 24-18, Csehszlovákia-Jugoszlávia 21-17. A csoport végeredménye: 1. Dél-Korea, 2. Jugoszlávia, 3. Csehszlovákia, 4. Egyesült Államok. (Dél-Korea, Jugoszlávia és Csehszlovákia között a sorrendet az egymás elleni eredmény határozta meg.)
B csoport: Szovjetunió-Kína 24-19, Norvégia-Elefántcsontpart 34-14, Szovjetunió-Elefántcsontpart 32-11, Norvégia-Kína 22-20, Szovjetunió-Norvégia 19-19, Kína-Elefántcsontpart 37-12. A csoport végeredménye: 1. Szovjetunió, 2. Norvégia, 3. Kína, 4. Elefántcsontpart.
Négyes döntő:
(A résztvevők a csoport béli eredményeket hozták magukkal: Jugoszlávia-Dél-Korea 22-19, Szovjetunió-Norvégia 19-19.)
Szovjetunió-Jugoszlávia 18-15, Dél-Korea-Norvégia 23-20, Norvégia-Jugoszlávia 20-15, Dél-Korea-Szovjetunió 21-19.
Végeredmény: 1. Dél Korea, 2. Norvégia, 3. Szovjetunió, 4. Jugoszlávia, 5. Csehszlovákia, 6. Kína, 7. Egyesült Államok, 8. Elefántcsontpart.
(Az 5-8. helyekért alsóházi rájátszást rendeztek.)
FÉRFIAK
A csoport: Szovjetunió-Jugoszlávia 24-18, Svédország-Algéria 21-18, Izland-Egyesült Államok 22-15, Jugoszlávia-Egyesült Államok 31-25, Szovjetunió-Svédország 22-18, Izland-Algéria 22-16, Jugoszlávia-Algéria 23-22, Svédország-Izland 20-14, Szovjetunió-Egyesült Államok 26-14, Jugoszlávia-Izland 19-19, Svédország-Egyesült Államok 26-12, Szovjetunió-Algéria 26-13, Algéria-Egyesült Államok 20-17, Szovjetunió-Izland 32-19, Jugoszlávia-Svédország 25-21. A csoport végeredménye: 1. Szovjetunió, 2. Jugoszlávia, 3. Svédország, 4. Izland, 5. Algéria, 6. Egyesült Államok.
B csoport: Dél-Korea-Magyarország 22-20 (magyar góldobók: Kovács P. 10, Gyurka 2, Marosi 2, Iváncsik M. 2, Csicsai 2, Fodor 1, Kovács M. 1), NDK-Japán 25-18, Csehszlovákia-Spanyolország 20-17, Csehszlovákia-Magyarország 19-16 (Iváncsik M. 6, Gyurka 3, Kovács M. 3, Marosi 2, Sibalin 1, Kovács P. 1), Dél-Korea-NDK 23-22, Spanyolország-Japán 25-19, Magyarország-Japán 22-19 (Marosi 11, Gyurka 4, Iváncsik M. 3, Kovács M. 1, Szabó L. 1, Tóth G. 1, Csicsai 1), NDK-Spanyolország 21-20, Dél-Korea- Csehszlovákia 29-28, Magyarország-Spanyolország 26-16 (Marosi 8, Iváncsik M. 6, Kovács P. 6, Gyurka 3, Szabó L. 2, Fodor 1), NDK- Csehszlovákia 24-21, Dél-Korea-Japán 33-24, Csehszlovákia-Japán 21-17, Spanyolország-Dél-Korea 23-20, Magyarország-NDK 18-17 (Iváncsik M. 8, Marosi 4, Szabó L. 3, Gyurka 2, Kovács M. 1). A csoport végeredménye: 1. Dél-Korea, 2. Magyarország, 3. Csehszlovákia, 4. NDK, 5. Spanyolország, 6. Japán (Magyarország, Csehszlovákia és az NDK azonos pontszámmal végzett, a sorrend meghatározásakor a Japán elleni eredményeket nem vették figyelembe).
Helyosztók:
Döntő: Szovjetunió-Dél-Korea 32-25
3. helyért: Jugoszlávia-Magyarország 27-23 (Iváncsik M. 6, Kovács P. 6, Gyurka 4, Marosi 3, Szabó L. 3, Fodor 1)
5. helyért: Svédország- Csehszlovákia 27-18
7.helyért: NDK-Izland 31-29 (hosszabbítás után)
9. helyért: Spanyolország-Algéria 21-15
11. helyért: Japán-Egyesült Államok 24-21
Végeredmény: 1. Szovjetunió, 2. Dél Korea, 3. Jugoszlávia, 4. Magyarország, 5. Svédország, 6. Csehszlovákia, 7. NDK, 8. Izland, 9. Spanyolország, 10. Algéria, 11. Japán, 12. Amerikai Egyesült Államok.
A magyar csapat névsora: Bíró Imre, Bordás József, Csicsai Ottó, Fodor János, Gyurka János, Hoffmann László, Iváncsik Mihály, Kovács Mihály, Kovács Péter, Marosi László, Oross Tibor, Sibalin Jakab, Szabó László, Tóth Géza. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos
