- Októberben több héten át egyeztetett a Cleveland Cavaliers vezérkarával az Egyesült Államokban. Pontosan mit várnak öntől?
- Játékos-megfigyelőként nyilván azt, hogy megfigyeljem a játékosokat. A viccet félretéve a teljes európai spektrumot le kell fednem, a huszonkét éven aluli tehetségeket a jövő évi draftra jegeljük, a náluk idősebb kész játékosokat adott esetben bármikor bevetnénk. Visszatérve a fiatalokra, van egy lista, ami a személyes tapasztalataim alapján bővülhet vagy szűkülhet, minél több információt kell gyűjtenem róluk. Edzésekre, meccsekre megyek, éles bevetésen lesem meg őket. Nyilván mindenhol nem lehetek ott, ezért az interneten és a televízión keresztül is sok-sok eseményt követek nyomon.
- 1999 és 2001 között négy klubban összesen 107 meccsen szerepelt az NBA-ben. Clevelandban töltötte el a legrövidebb időt, hogyhogy mégis ide került vissza?
- Az életben sok minden a véletlenen múlik, az én esetemben is közrejátszott a szerencse. Igyekeztem ápolni a kapcsolatokat, a játékosokkal és a vezetőkkel egyaránt. Korábbi társaim egy része felelős pozícióba került a klubnál, ez megkönnyítette a dolgomat, sokat lendített az ügyön. Nem ismeretlenként tértem vissza Amerikába. Sokat beszélgettünk, kérdezték tőlem, hogy „mit szeretnél csinálni, Kornél?”. Aztán szépen-lassan kezdtek körvonalazódni a dolgok.
- És még képesítése is van, ha jól tudom elvégzett egy szakirányú tanfolyamot.
- A portlandi egyetemen a kosárlabdaügynök és menedzser kurzuson vettem részt. Mindenképpen hasznos volt, rengeteget tanultam. A nyáron pedig résztvettem egy konferencián, ahol a legfrissebb információk cseréltek gazdát.
- Kintléte alatt nyilván jórészt a munkára koncentrált, de mégis mivel töltötte fennmaradó szabadidejét?
- Ki kell, hogy ábrándítsam, minimális szabadidőm volt. A kosárlabdával keltem és feküdtem, teljesen be voltam táblázva. Délelőtt ide mentem, délután oda, este amoda, mindenhol figyeltem és jegyzeteltem.
- A Cavaliers LeBron James-szel az élen főcsoport-elődöntős volt, mire lehet képes az új szezonban?
- Nagyon jól kezdett a csapat, hat győzelemmel és két vereséggel. Az előszezonban még nagy volt a káosz, de mire elrajtolt az alapszakasz, már minden rendben volt. Jó úton járnak a srácok, a keleti konferencia fináléjába várom őket. Amikor csak tudom, nézem a meccseiket. Sérülések is nehezíthetik a dolgukat, de ez persze mindig benne van a pakliban.
- A már-már hagyományosnak mondható NBA Live Europe Tour vezette fel az idényt, Londonban, Párizsban, Berlinben, Barcelonában is testközelből csodálhatta meg a sztárokat a nagyközönség. Mi a véleménye a kezdeményezésről?
- Ez főleg az NBA népszerűsítése szempontjából fontos, a sportszakmai értéke nem túl nagy. Rengetegen kilátogatnak ilyenkor a csarnokokba, hogy az előszezonban pallérozódó, ekkor még meglehetősen edzetlen klasszisokat láthassák, miközben a hazai kedvencek már hétről hétre tétmérkőzéseket vívnak. Görbe tükör ez az európai kosárlabdának. Igaz, az NBA-s sztárok még idény eleji formában is képesek ámulatba ejteni a közönséget.
- Hosszú vándorút végére ért. Egyesült Államok, Franciaország, Litvánia, Spanyolország, sok év külföldön, milyen érzés hazatérni Székesfehérvárra?
- Talán furcsán hangzik, de egy kicsit még szokatlan a környezet, pedig itt nőttünk fel. A lányaimnak is meg kell még szokniuk, hogy Magyarországon élünk, főleg a nagyobbiknak különös a helyzet, hiszen Spanyolországban kezdte el az iskolát. Nekem nem a környezetváltozás miatt nehéz az átállás, hanem a visszavonulásomból kifolyólag. Az elmúlt húsz évben egybefolytak a napok, a hetek: edzés, meccs, edzés, meccs, edzés, meccs. Mióta kiléptem a mókuskerékből, még nem igazán tudom, hol a helyem. Még szerencse, hogy a kosárlabdától nem szakadtam el, megtalálhatom a számításom a megfigyelői pozícióban. A kapcsolati háló adott, minden európai országban van olyan kolléga, akire támaszkodhatok, ha én éppen nem lehetek ott, akkor.
- Miért nem ment ön után senki sem az NBA-be? Mondjuk Németh István vagy Báder Márton?
- Fogalmam sincs. Nem tudom, miért nem jutottak oda a tűz közelébe. Már megint visszatérünk a szerencsefaktorhoz. Szerencse is kell ahhoz, hogy felfigyeljenek rád, lehetőséget kapj, és még élni is tudj vele. Az NBA ma már nem olyan zárt világ, mint egy-másfél évtizede, kinyitotta kapuit a világ felé. Előbb-utóbb lesznek követőim. Sőt, inkább előbb.
- A magyar férfi kosárlabda egyre lejjebb kerül, de még mindig fel-felbukkan egy-egy tehetség. Timkó Norbert 16 éves, 207 centis, a Vasasból került a Barcelonához. Ő lehet a következő?
- Talán ő, talán valaki más, nem tudhatom. Bevallom, még nem láttam Timkó Norbertet játszani. Annyi biztos, hogy nagyon jó helyen van Barcelonában, innentől kezdve csakis rajta múlik, befut-e. A lehetőség adott.
- Mit szól az NBA szabálymódosításaihoz? Képbe került a videóbíró: eldönti, hogy dupla vagy tripla a találat, illetve hogy dudaszó előtt vagy után esett a kosár.
- Sokan a labdarúgáshoz hasonlóan a kosárlabdában is úgy vannak vele, hogy nem kéne belevinni a játékba a technológiát, szerintem igen is szükség van rá. Felgyorsult a játék, néha emberi szemmel nem is lehet követni.
- A magyar bajnokikat azért szemmel még lehet követni. Követi is?
- Az Albacomp meccseire szinte mindig kimegyek, de elutazom máshová is, hogy ne maradjak le semmiről. Voltam Pakson is, de elmegyek Szombathelyre, Körmendre vagy Szolnokra is.
