A Porto veretlenül, meccsenkénti két és fél rúgott gólos átlaggal hódította vissza a trónt a Benficától, és a menetelés során kétszer is legyűrte a Bragát (3-2, 2-0). Részben ez mondatja a Sporting szezon végén távozó edzőjével, hogy az El-döntőnek nem ők lesznek a favoritjai.
„A Porto olyan csapat, amely a Bajnokok Ligájában is kiválóan szerepelne. Nincs túl sok gyenge pontja, de azzal a szándékkal vágunk neki a mérkőzésnek, hogy meglepetést okozzunk. Egy meccsen bármi megtörténhet” – fogalmazta meg az örök igazságot Domingos Paciencia, aki játékosként tizenkét évig szolgálta a mostani riválist. A több mint egy évtizedes szolgálatot csupán egy tenerifei „kiküldetés” szakította meg.
Szégyenkeznivalója a Bragának sincs, hiszen bár a BL-ben könnyűnek találtatott, az Arsenalt legyőzte hazai pályán, és csoportharmadikként átkúszott a második számú európai kupasorozatba.
Azóta a Liverpool, a Dinamo Kijev és a Benfica is megtapasztalta az erejüket, és a Portónak is óvatosnak kell lennie. Persze ha összeáll a Hulk, Falcao, Varela hármas, védelem legyen a talpán, amelyik semlegesíteni tudja.
A siker első számú letéteményese mégis az edző, André Villas-Boas, aki múlt nyáron romokban lévő csapatot vett át, hogy aztán végigverje vele egész Európát a Barcelonát idéző szellemes támadófutballal.
A 33 éves szakember kapcsán már most azt emlegetik, hónapokon belül leülhet egy sztárcsapat kispadjára, ám ő továbbra is kitart amellett: a lehető legjobb helyen van ahhoz, hogy beírja magát a világ legkiválóbb trénerei közé.
Porto és Braga egyébként mindössze 47 kilométerre fekszik egymástól, amely rekordnak számít az UEFA által rendezett döntők történetében.
Radamel Falcao úgyszintén csúcsot döntött, a sorozatban szerzett 16 góljával Jürgen Klinsmannt hagyta le, aki a Bayern München csatáraként villogott az 1995-96-os kiírásban.
Ha a kolumbiainak nem találja meg az ellenszerét a Braga, veszett ügye van az újonnan felhúzott, csodaszép Aviva-stadionban, a festői Dublinban.
