A Helsinkiben egy évvel korábban megszerezett olimpiai győzelme után a magyar csapatot a világ legerősebb válogatottjának tartották, és már 24 meccse veretlen is volt, amikor 1953. november 25-én Londonba utazott az "Évszázad mérkőzésére", az angol-magyar barátságos összecsapásra.
A 6-3-ra végződött találkozón Sebes Gusztáv csapatának technikai és taktikai fölénye egyértelműen kidomborodott, és a meccs végeredménye még annak ellenére is nagy visszhangot váltott ki a világon, hogy az az angol válogatott már egyáltalán nem volt verhetetlen, és az igazat megvallva veretlen sem.
A hazai veretlenséget, mint véres kardot hordozta maga előtt az angol válogatott hosszú évek óta, holott az csak a szigetországon kívülre volt már igaz, mivel a skótok például korábban kétszer is, az írek pedig egyszer már legyőzték őket a Wembley-ben. Megérett az idő arra, hogy a kontinensről is érkezzen valaki, aki győztesen utazik haza Londonból.
"Azt gondoltuk, lemossuk ezt a csapatot - mondta a későbbi angol válogatott játékos és szövetségi kapitány Sir Bobby Robson, visszaemlékezve azokra a napokra és a közhangulatra. - Hiszen biztosak voltunk abban, hogy Angliában, a Wembley-ben mi vagyunk a mesterek, és ők pedig csak tanulók lesznek. Nos, teljesen az ellenkezője történt mindannak, amit vártunk."
A angolok valóban jól beválasztottak a világ akkori legjobb csapatával, így azt is mondhatnánk, hogy egy ilyen arányú győzelem szinte bele volt kódolva abba a találkozóba. Az Aranycsapat tagja: Grosics Gyula - Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály - Bozsik József, Zakariás József - Budai László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán.
A valódi felállás azonban nem a korban megszokott 3-2-5, sokkal inkább a Bukovi Márton által megálmodott 4-2-4 volt, amelynek kulcsa Hidegkuti Nándor volt, aki visszavont középcsatárként gyakorlatilag az egész pályát bejátszotta. Ha lett volna akkoriban box-to-box középpályás, akkor az ő lett volna. Az angolok nem is tudtak vele mit kezdeni, mesterhármast szerezve ő volt a londoni meccs hőse.
"Védőrendszerünk ugyanaz, mint a magyaroké, mégis egészen másnak látszott, mert a magyar hátvédhármas gyorsabb volt, hamarabb és jobban zárt, mint a mieink - mondta a lefújás után Walter Winterbottom, az angolok szövetségi kapitánya. - Csodálatosan szép és eredményes volt a magyarok játéka, de számunkra igen elkeserítő. A tehetetlenség érzése mindig döbbenetes és mi ezt éreztük."
AZ "ÉVSZÁZAD MÉRKŐZÉSÉNEK" ANGOL ÖSSZEFOGLALÓJA:
| AZ ÉVSZÁZAD MÉRKŐZÉSE |
| BARÁTSÁGOS LABDARÚGÓ-MÉRKŐZÉS: ANGLIA - MAGYARORSZÁG 3-6 (2-4) London, Wembley Stadion, 105 ezer néző, V.: Leo Horn (holland) ANGLIA: Merrick - Ramsey, Eckersley, Wright - Johnston, Dickinson - Matthews, Taylor, Mortensen, Sewell, Robb Szövetségi kapitány: Walter Winterbottom MAGYARORSZÁG: Grosics (Gellér 74.) - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv Gólszerzők: Sewell (15.), Mortensen (37.), Ramsey (57.-11-esből); ill. Hidegkuti (1., 21., 53.), Puskás (24., 28.), Bozsik (50.) |
