- Honnan meríti az erőt ehhez a nyugodtsághoz?
- Nem tudom, hogy kívülről hogy látszik, de belül óriási feszültség dúl bennem. Vannak azonban olyan dolgok, amelyeket csak higgadtan lehet megoldani, és az ember próbálja fegyelmezni magát.
- De vannak olyan pillanatok, amikor az embernek hatalmasat kell üvöltenie örömében.
- Az most a mérkőzés lefújása után megtörtént a kispadon.
- Még nem mondta senkinek, hogy "csípjenek meg, álmodom"?
- Nem, de mikor a mérkőzésre készültünk, és a hotelben voltunk, elkalandoztak a gondolataim. Az álmaimban, a vágyaimban szerepelt ez (bejutni a BL-csoportkörébe – a szerk.), de komolyan sohasem gondoltam. Nagyon nagy boldogság ez számunkra.
- Ha valaki azt mondja önnek, hogy a Debrecen BL-főtáblára kerül, mi az első gondolata?
- Attól függ, hogy mikor mondta volna. Ha a bajnokság elején vagy a nyáron, nem biztos, hogy elhittem volna neki, ha most a 89. percben, akkor már talán.
- Láttam, hogy a csapatnak bevittek egy hatalmas tálca sört, egy pici ünneplés tehát már volt. Lesz ennél nagyobb is?
- Ünneplésre nem sok időnk marad, hiszen szombatunk a Nyíregyházával, az ősi riválissal játszunk a keleti rangadón. Nagy mérkőzés lesz, és szeretnénk rá becsületesen felkészülni.
- Mikor kijött a stadionba, és telt ház volt, közel negyvenezer ember, mire gondolt?
- Elérzékenyültem. Nagyon komolyan és őszintén mondom, a szemem is könnybe lábadt. Nem gondoltam volna, hogy a csapatunkért ennyien megmozdulnak országszerte. Még egyszer mondom, ez valami csodálatos érzés.
- Nem biztos, hogy össze lehet hasonlítani, de mi a jobb: tízezer ember előtt Debrecenben, vagy negyvenezer ember előtt a Puskás-stadionban?
- Amikor az ember hallotta, hogy Debrecenből 18 ezer ember utazik fel miattunk, és nemcsak a város, hanem az egész ország is mögöttünk áll, az egészen elképesztő élmény. Mi nem foglalkoztunk azzal, hol kell játszanunk. Nem volt téma az öltözőben, tudomásul vettük, hogy Budapesten lépünk pályára, és nemcsak mi, hanem a szurkolóink is. Azt hiszem, inkább azzal kell foglalkozni, hogy boldog magyar szurkolók voltak a végén a stadionban.
- Mekkora felelősség, hogy eddig Debrecennek volt egy Lokija, most pedig Magyarországnak van egy Lokija?
- Még a felelősségbe nem gondoltam bele, csak éreztük, hogy valami más, amikor megérkeztünk Budapestre. Nem szoktunk hozzá, hogy ekkora az érdeklődés a csapat iránt. Kíváncsi is voltam, hogyan viselik a játékosok, és úgy láttam, hogy tetszett nekik. Jólesett, hogy ennyien érdeklődnek irántunk, és reményeim szerint ezt megfelelően is dolgozták fel. Nagyon intelligens, érett gondolkodású emberekből áll a csapatunk, és ezt most bizonyították is. Hideg fejjel és tüzes szívvel tudtak küzdeni a kiélezett pillanatokban is.
- A meccs előtt arról beszélgettünk, tud-e a Levszki meglepetést okozni a Debrecennek, és mondta, hogy kaptak intő jeleket. Ebből mi valósult meg?
- Játékrendszerben és taktikában nem okoztak meglepetést, ugyanabban a felfogásban léptek pályára, mint Szófiában, viszont ma sokkal labdabiztosabbak voltak, sokkal nagyobb nyomás alatt tartottak bennünket, különösen az első játékrészben.
- Saját játékosai okoztak meglepetést azzal, ahogyan ezt az egész szituációt kezelték?
- Félő volt, hogy a hatalmas várakozás görcsössé teszi őket, és nem is mertek annyira játszani, mint az első meccsen. Lehet, hogy egy kicsit megfogta őket a fogadtatás, a népes közönség, és az előny birtokában sem akartak mindenáron előre menni. De ezt majd az öltözőben kielemezzük.
VIDEÓINTERJÚ HERCZEG ANDRÁSSAL
