„Óriási traumaként ért minket az újabb vereség és a kiesés, nem erre készültünk” – emlékezhetünk Ginés Mélendez szövetségi edző szomorú szavaira a magyar-spanyol pribrami csoportmérkőzést követő sajtótájékoztatóról.
„Tudtuk, hogy csak úgy nem akasztják a nyakunkba ismét az aranyérmet, a korai kiesés lehetőségével azonban nem számoltunk. Játékosaim csalódottságáról sokat elárul, hogy még mindig vigasztalhatatlanul zokognak az öltözőben.”
Valóban így volt, nem túlzott a mester. A könnyzápor pedig nem a vesztesek privilégiuma, – Székely Éva olimpiai bajnok úszónktól jól tudjuk, hogy „Sírni csak a győztesnek szabad”. Emilio Nsue-Lopez drámája mégis feledhetetlen pillanata volt a találkozónak, az ibériai középcsatár nemcsak a meccs után, hanem már közben is keservesen zokogott.
Nem csoda: egymás után három százszázalékos ziccert puskázott el, egyszer sem tudott túljárni Gulácsi Péter eszén. A lefújás után a mieink ünnepelni, a spanyolok pedig sírni kezdtek. Még Tanco Cesar Azpilicueta, a csapatkapitány sem tudott uralkodni érzelmein.
Látszólag minden eldőlt már az A csoportban, valójában azonban két meglehetősen fontos kérdés még megválaszolatlan. A német-magyar meccsnek a csoportelsőség, a spanyol-bolgárnak pedig a még mindig világbajnoki részvételt érő harmadik helyezés a tétje.
Ginés Mélendez tanítványai az elszúrt első két csoporttalálkozót helyrehozni már nem tudják, de Bulgária legjobbjainak legyőzése azért mégiscsak gyógyír lehet a fájó sebekre.
Támadóik közül a magyarok ellen a fent említett Emilio Nsue-Lopezen kívül Jordi Alba és Daniel Aquino is csődöt mondott, ezért igyekeznek javítani a zárónapon.
